Régen játszottam az Europa Universalis IV-gyel. Egészen pontosan a játék és a róla írt cikkem megjelenését követő hónapokban, aztán félretettem és nem is nagyon vettem elő. Két dolgot fűznék hozzá az ott leírtakhoz. Az egyik, hogy nem magasztaltam eléggé a kereskedelmet, a kereskedelmi utakat. Kellett még egy kis idő, míg mélyebben megértettem a működését, és úgy még jobban tetszett, mint elsőre. A másik egy negatívum, miszerint hosszabb távon nem lehetett mit csinálni a játékban, csak háborúzni, belpolitika nem nagyon volt, két hódítás között pedig csak néztem, ahogy szárad a festék. Talán ezért is hagytam abba. Az időközben megjelent kiegészítőket megszokásból, Steam akciók során azért összeszedtem, de a Rights of Man megjelenése jó alkalmat adott arra, hogy újra elővegyem a játékot.
Az időközben megjelent kiegészítők orvosolták az imént említett kritikámat, hiszen számos új funkcióval bővült a játék, békeidőben sem kell unatkozni. Ha megvan a Common Sense DLC, a monarch pontokat el lehet költeni a provinciák fejlesztésére, hogy több adót fizessen, hatékonyabban termeljen vagy több katonát adjon. Ezek korábban fix értékek voltak, amelyeket csak bizonyos eventek változtattak meg. Bizonyos államformákban (pl. alkotmányos királyság) pedig parlament működhet az országban, amely beleszólhat abba, mit tehetünk meg és mit nem. A Cossacks DLC is több újítást hozott, például a sztyeppei nomádok működésében, az egyik legjelentősebb azonban mégis a rendek megjelenése, ami leginkább a kínai factionökhöz hasonló rendszert jelent a legtöbb országban. A három nagy, klaszikus rend a nemesség, a papság és a polgárság, az ő küzdelmük a befolyásért határozta meg egy ország politikai életét. Ha hűségesek, különféle bónuszokat adnak, de ha túl nagy befolyásra tesznek szert, átvehetik az irányítást az ország felett. Ezek mellett megjelenhetnek kisebb rendek is, például a címszereplő kozákok.
De a legfrissebb DLC-re, a Rights of Manre rátérve, ez a kiegészítő is számos újítást tartalmaz. Új és egyedi államformát kaptak a poroszok, ami még félelmetesebb katonai ellenféllé teszi őket, és az oszmánok is megváltoztak. Az ő esetükben pedig sokkal könnyebb lesz megfelelő képességű utódról gondoskodni. Vannak egyéb, kisebb újdonságok, mint például a tulajdonságok (traitek), amelyeket bizonyos időközönként, véletlenszerűen kapnak meg az uralkodók. Ezek adhatnak különböző bónuszokat vagy mínuszokat, és egyes eventeknél egyedi opciókat, amelyek sokkal jobbak vagy kevésbé rosszak, mint az alaplehetőségek. Ráadásul az MI viselkedését is befolyásolják ezek a tulajdonságok. Az egyetlen kritikám ezzel kapcsolatban, hogy a traitek kiválasztása teljesen véletlenszerű, így tulajdonképpen egy kockadobás dönt, hogy a következő években mennyire szívjuk meg. Szerencsére, ha nem vagyunk megelégedve az uralkodónkkal, egy másik újításnak köszönhetően megfelelő körülmények között le is mondathatjuk. Ha az államforma vagy a vallás megengedi, az uralkodók házastársat is kaphatnak, amikor házassági szövetséget kötnek más országokkal. A házastárs megjelenik a játékban, traiteket kap, kötődnek hozzá bizonyos eventek, és ha szükség van rá, régensként tevékenykedik.
A legnagyobb újítás a Rights of Manben a technológiai csoportok teljes átdolgozása, ami szinte érintetlen volt a sorozat legelső része óta. Megszűnik az, hogy a nem európai, pontosabban nem nyugat-európai országok csak drágábban jutnak új technológiákhoz. A techcsoportok megmaradnak, de mindenki ugyanarról a szintről indul, aztán a játék folyamán megjelennek bizonyos „intézmények” (institution), amelyeknek el kell terjednie az országban, különben a technológiák egyre drágábbak lesznek, és elkerülhetetlen lesz a lemaradás. Ilyen intézmények például a feudalizmus (ami a játék kezdetén már szinte mindenhová elterjedt), vagy a felvilágosodás, amelyről a kiegészítő a címét is kapta. Ezek az intézmények bizonyos időközönként jelennek meg, nem feltétlenül Európában, de azért főleg ott, aztán szépen lassan, provinciáról provinciára terjednek el a világon, így Európa marad a fejlődés központja, de sokkal könnyebb lett tartani a lépést. Az intézmények terjedését aktívan is befolyásolhatjuk, ezért egy Omán-játékban nem okozott gondot a világ élvonalában maradnom, de az MI-nek azért meggyűlhet a baja vele.
Van azonban egy nagyon komoly aggályom is a megvalósítással kapcsolatban. Mivel nem a techcsoport határozza meg a fejlődést, ezért a nyugatiasodás (westernisation) is okafogyottá vált és kikerült a játékból. Csakhogy a techcsoportváltás csupán az első lépése volt a felzárkózásnak, a második a nyugati katonai egységek bevezetése, ami a játék vége felé elengedhetetlen, és jelen állás szerint lehetetlen. Csak egy példa: a legfejlettebb nyugati gyalogság 8-10-es bónuszt kap tüzelésre, míg a legjobb indiai csak 4-et.
Az ötletet azonban nagyon jónak tartom és már önmagában elég ahhoz, hogy a kiegészítő sokkal élvezetesebbé tegye az Európán kívüli játékot.
