Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

ELEX

Elex

A bőrpáncél megvéd a plazmafegyver ellen? Hát persze!

2017.10.16. 18:00 | szerző: HFEFE88 | Ismertető/teszt

Bevallom, mindig is nagy rajongója voltam a Piranha Bytes játékainak. A Gothic volt az első komolyabb RPG, amivel találkoztam, és kapásból bele is szerettem a hangulatba, amit megteremtett. A második és harmadik rész, illetve a Risen széria epizódjai szintén kiválóan sikerültek és órákra, sőt napokra a gép elé szögeztek minden hibájuk ellenére.
Most pedig eljött az idő, hogy új játékuk, az Elex is górcső alá kerüljön. Megjelenését megelőzően sok szépet és jót ígért nekünk a stúdió mind a sztori, mind pedig a körítés terén, így nem csoda, hogy a rajongók tűkön ülve várták már a nagy napot.

Elex

Történetünk Magalan bolygóján játszódik, ahol virágzott az emberi civilizáció, és minden rendkívül szép és jó volt. Történt azonban, hogy a világűrből egy meteor közelítette meg Magalant, majd becsapódásával óriási pusztítást okozott. Az ott élő emberiség nagy része elpusztult, a megmaradtak pedig harcoltak a túlélésért, ahogy azt egy meteor után illik. Ez az ominózus kődarab ugyanakkor nemcsak pusztítást, hanem egy ritka, eddig még sosem látott ásványt is magával hozott, amely gyökeresen átszabta a túlélni kívánó emberek életét. Ez az anyag nem más, mint az elexit.

Elex

Ahogy azt korábban megszokhattuk már a Piranha Bytestól, a történetmesélés módja nem makulátlan, és néhol kissé bugyutára is sikerül, ám ennek ellenére a sztori megállja a helyét. Karakterünkkel rengeteg döntést kell majd meghoznunk kalandjaink során, amelyek elvileg mind befolyásolhatják a végkifejletet, és természetesen az emberek rólunk alkotott képét is. Korábban sok szó érte a ház elejét, hogy a főhősnek nincs se hangja, se normális emberi reakciói. A Risen sorozattal ez azonban megváltozott, és hála égnek így is maradt. A készítők próbáltak arcmimikát is készíteni a különböző karaktereknek, de ez sajnos nem minden esetben jött össze. Néhol egész jókat lehet mosolyogni a beszéd közben rendellenesen mozgó arcizmokon.

Elex

Kalandjainkat Jax, az Alb frakció (ők a közellenség) dicső parancsnokának bőrébe bújva kezdhetjük el, tehát ismét nem kapunk karaktergenerálási lehetőségeket. Utunk során négy nagy csoportba futunk majd bele, ezek a Berserkers, a Clerics, az Outlaws és a már fent említett Albs. Az első háromnál temérdek küldetést vehetünk fel, és ahogy a korábbi játékokban megszokhattuk, nagyon nagy hangsúly van a reputációépítésen. Természetesen nem kell magunkat rögtön elköteleznünk egyikőjük mellett sem, ám a frakcióspecifikus képességek és páncélzatok megszerzéséhez előbb vagy utóbb kénytelenek leszünk dönteni.

Elex

A fejlődési rendszer lényege megmaradt az alapoknál, ám ezúttal kissé ki is egészült. A komolyabb képességeket még mindig különböző NPC-k tanítják meg nekünk a megfelelő mennyiségű elexitért cserébe, ami sokszor eléggé húzós. A küldetésekért és a legyűrt ellenfelekért ugyanakkor tapasztalati pontokat kapunk, és ha elég gyűlt össze, szintet lépünk. Szintlépés után az alapattribútumokra költhetünk pontokat ingyen, továbbá kapunk tanulópontokat is, amelyeket a fent említett hasznos képességekre költhetünk. Én személy szerint imádtam mindig is ezt a rendszert, ami már a Gothic első része óta jelen van, és úgy látszik, nem is fogják leváltani (miért is tennék).
A küldetések ismételten elég változatosra sikerültek. Van itt a standard „ölj meg öt szörnyet” típusú misszió is, de senki ne gondolja azt, hogy ezek egyenértékűek az MMORPG stílusban megszokottakkal. Az Elexben bizony nagyon meg tudnak szívatni a legkisebb szintű élőlények is, pláne az elején. De nyomozhatunk, vesztegethetünk, lophatunk is majd némi elexitért és tapasztalatért cserébe.

Elex

A készítők megemlítették, hogy a harcrendszert a Dark Souls ihlette. Habár az alapokban ezt érezni is, és az időzítés is fontos szerepet játszik, mégsem tudtam teljesen befogadni ezt az új stílust. A Dark Soulshoz képest itt a harc – és most főleg a közelharcra gondolok – eléggé lassú, és sokszor tele van felesleges mozdulatokkal. Az első jó pár órám azzal telt el, hogy rájöjjek, hogyan is kéne megölnöm egy mutáns csirkét anélkül, hogy kifogyjak idő előtt a staminából, és még agyon se csipkedjen. Tömören, szerintem a közelharc borzasztó, főleg az első szinteken. Ám később feledteti ezt a távolsági fegyverek és varázslatok arzenálja, amelyekből jó párral összeakadhatunk utunk során. Tippként megjegyezném, hogy aki nem szeretne feleslegesen mérgeskedéssel tölteni perceket vagy órákat, az mihamarabb fogadjon egy segítőt maga mellé, mert az nagyban megkönnyíti a kezdő lépéseinket. Eggyel rögtön az elején találkozunk is.
Kellemes újításnak hoznám fel még a felfedezhető térkép jelenségét is. Lévén ez egy sandbox játék, a fejlesztők végre megadták a lehetőséget, hogy felfedezzünk szinte minden zugot, amit csak észreveszünk. Ebben nagy segítségünkre van jetpackünk is, amelyet már a játék elején meg is találunk, bár a használatát ki kell tapasztalni, hisz a végtelenségig nem tudunk repülni vele.

Elex

Grafikai szempontból nagyon nagy újításra nem kell számítani. A Genome motor muzsikál az Elex alatt is, ahogy azt teszi a Gothic 3 óta rendületlenül. Ez nem jelenti azt, hogy a játék ronda lenne. Én speciel becsülöm a srácokat, hogy időt és energiát ölnek a saját motorjuk fejlesztésébe. Habár a textúrák minősége nem ötcsillagos, a játék így is képes gyönyörű összképet produkálni, és igazából mindent hoz, ami az Elex élvezetéhez kell.
Ugyan ez a véleményem a zenéről és a hanghatásokról is. Zenei szinten minden megvan, ami az alaphangulat megteremtéséhez kell, sőt meg merem kockáztatni, hogy e téren ismét egész jól teljesített a stúdió. Számomra a legirritálóbb talán néhány szinkronhang volt, amit nem találtak el igazán, de ezeken az ember hamar túl tud lépni.

Elex

Ám még mielőtt meggyanúsítana valaki, hogy elfogult vagyok, szeretném megemlíteni, hogy az Elex tobzódik a kisebb-nagyobb hibákban. A textúrahiányosságok, NPC-beakadások, a mesterséges intelligencia kihagyásai és egyéb játékmenetbeli bugok mind-mind megtalálhatóak, szinte pontosan ugyanolyan formában, mint a korábbi Piranha Bytes játékoknál. Úgy látszik, vannak olyan dolgok, amelyeken a német srácok egyszerűen nem tudnak túllépni.

Elex

Nagyon vártam már ezt a játékot, mert mindig is érdeklődéssel töltött el a fantasy, a sci-fi és ezek egyvelegei is. Azt kell, hogy mondjam, az Elex egy szerethető játék lett. A sztori már a teszt alatt is kellőképpen lekötött, a fejlesztők pedig a mellékküldetésekkel együtt olyan 60-80 órányi játékidőt ígértek a játékban. A hozzám hasonló rajongóknak bátran merem ajánlani az Elexet, mert mindent hoz, ami miatt a korábbi programokat szerettük (hibákat is), de megkockáztatom, hogy a Piranha Bytes munkáival eddig még nem találkozó játékosok is jó időtöltésre lelhetnek ebben a programban. ■

Elex
ElexElexElexElexElexElexElexElexElexElexElex

Az Elex PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

ELEX

ELEX
Pozitívumok
  • A fantasy és sci-fi keveréke hangulatos.
  • Temérdek játékidő.
  • Újrajátszhatóság a frakciók miatt.
  • Jól megszokott Piranha Bytes stílus...
Negatívumok
  • ...ami egyeseknek már unalmas lehet.
  • Temérdek kisebb-nagyobb bug.
  • Nehézkes közelharc.
  • Néha túlerőltetett párbeszédek és szinkronhangok.
ELEX
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
ELEX

hozzászólások (0)

ajánlott olvasnivaló