A Ubisoft összesen három DLC-t készített a meglehetősen szép sikert aratott Far Cry 5-höz. Az alapjáték sikere talán még a fejlesztőket is meglepte kissé, mivel a sorozat korábbi epizódjai már egy kissé megfáradtnak tűntek. És, bár az alapvető recepten keveset módosítottak, inkább csak továbbfinomítottak rajta, a Far Cry 5 mégis jobban meggyőzte a rajongókat. A francia kiadó már a premier előtt jelezte, hogy három, a játék történetétől majdnem teljesen független kiegészítőt fog elkészíteni, amelyek egymástól is épp annyira különböznek, mint az alapjátéktól. Az első az Hours of Darkness volt, amelyben a vietnámi háború egyik küldetésébe csöppenünk. Vagyis inkább zuhanunk, mivel az egész azzal kezdődik, hogy kilövik alólunk a helikoptert. A második DLC ehhez képest egy vérbeli sci-fi, hiszen a Lost on Marsban egy picit Matt Damon bőrében érezhetjük magunkat, csak épp mi nem vagyunk egyedül a vörös bolygón. És végül a harmadik, a Dead Living Zombies a klasszikus zombis filmek hangulatát próbálja visszacsempészni.
A Lost on Mars története megdöbbentő módon a Marson játszódik. Mi pedig az alapjátékból is ismert Nick Rye-t alakítjuk benne, akit az amerikai kormány valamilyen megmagyarázhatatlan véletlen, tévedés vagy félreértés végett Hurk oldalán kilő a vörös bolygóra. Az utazás nem céltalan, mivel odafent titokban már egész kis kolóniát építettünk ki. És ezt most idegen lények inváziója fenyegeti, ami a közeli szomszédság révén a Föld fenyegetettségét is jelenti. Nincs tehát más hátra, mint felküldeni a két legtökösebb rednecket, hogy szétrúgjanak néhány xenomorph hátsót, és helyreállítsák az intergalaktikus békét. A DLC-ben érthető módon egy sokkal kisebb terepet fedezhetünk fel, mint az alapjátékban, ám ez gyakorlatilag mindenben eltér az amerikai közegtől.
Ameddig csak a szemünk ellát, vörös kősivatag vesz minket körül, amelynek egyhangúságát csak az emberek által itt-ott felhúzott tornyok és telephelyek törik meg. Csakhogy ezeket a telepeket a Csillagközi invázióra egy icipicit hajazó idegenek kóstolgatják, és ha már ott vagyunk, minket is. Ám, míg az előző DLC-ben a lopakodás elég hangsúlyosan jelen volt, addig itt csak a Rambók fogják igazán elemükben érezni magukat. Igazi vérgőzös akcióhegyek várnak ránk, amikor épp két felkapcsolandó torony között kószálunk. Legalábbis akkor, ha balga módon lelépünk a sárga köves útról kiépített fémjárdákról, mivel a homokot érintve azonnal támadnak a lények. Ha az előbb a Csillagközi inváziót említettem, akkor ez sokkal inkább emlékeztet az Ahová lépek, szörny terem című klasszikusra...
A játékmenet kevéske újdonságát viszonylag hamar ki is lehet ismerni, így az egyébként üdítő ötletnek számító gravitációs öv (alias jetpack, de az már túl snassz lenne) is gyorsan megszokottá válik. A fegyverek pedig még ennyire sem emlékezetesek. Így leginkább csak a hangulat az, ami visz minket előre, hogy ezt a kis történetet is kipipáljuk. Nem mondom, hogy a Lost on Mars rosszul sikerült, mivel kellemes bő egy órát jelent a végigjátszása. Csak épp picit olyan érzést kelt, mintha a Ubisoft csak muszájból csinálta volna a Far Cry 5 DLC-it, mivel manapság ez a divat.
Talán éppen ezért a harmadik kiegészítő, a Dead Living Zombies sem hagy hosszan maradandó emlékeket bennünk. Vagyis bennem. Ez persze nagy részt annak is köszönhető, hogy úgy általában is a könyökömön jönnek ki az élőhalottak. Ezzel együtt a DLC alapsztorija még akár eredeti is lehetne, ha nem lett volna már hasonló egy bizonyos Call of Duty szériában is... Szóval adott egy kissé pszicho fazon, aki él-hal a zombifilmekért. Csakhogy ezek ma már nem annyira népszerűek, hogy tömegével forgatják őket. Így emberünk elhatározza, hogy meghozza hozzájuk a kedvet, elsősorban néhány rendezőjét – azaz a miénket. Hogy szándékai mennyire komolyak, jól mutatja, hogy hét filmötletét meg is valósítja, vagyis igazi zombikat ereszt a nyakunkba a legkülönfélébb helyszíneken. De nemcsak a helyszínek, hanem az események is elég elborultak, legyen szó romantikáról vagy az otthonunk kipucolásáról. Ráadásul a környezetünk néha véletlenszerűen meg is változik annak függvényében, hogy őrült forgatókönyvírónk éppen mit talál ki. A Dead Living Zombies szintén nagyjából egy óra alatt teljesíthető, aki pedig szereti az élőholtakat holtholtakká fabrikálni, az jól el fog vele bohóckodni. De alapvetően ez is inkább az akciót helyezi az előtérbe a taktikázással, cserkészéssel szemben.
A Ubisoft ezzel lezárt a Far Cry 5 DLC-trilógiáját. Nem mondom, hogy rosszul sikerült kiegészítőkről van szó, de láttunk már ezeknél sokkal tartalmasabbakat is. Ami mindenképpen üdítő, hogy az új történetek semmiben sem hasonlítanak az alapjátékhoz, és a játékmeneten is próbáltak egy picit módosítani. Utóbbinak mértéke azonban elég elenyésző, hiszen az első DLC-ben van csak jelen némi lopakodás, míg a második kettőben már csak a nyílt sisakos golyószórásé a főszerep. De mivel a Far Cry 5 játékmenete egyébként jól összerakott volt, így az erre alapozott kiegészítők is szórakoztatóak tudnak lenni. Az más kérdés, hogy összesen nagyjából három órányi plusz játékidőért és némi környezetváltozásért megéri-e kifizetni a DLC-k vagy a season pass árát.
