A PlayDome golfszakosztályának elnökeként talán nem meglepő, hogy ez a harmadik golfos játék, amit tesztelek, bár némileg hátborzongató belegondolni, hogy az első pár hónap híján 8 évvel ezelőtt került a kezeim közé. A második volt az eléggé lényegre törő nevű The Golf Club, amely alapjában véve nem volt rossz játék, leszámítva a némileg irreális gépigényt, és a néha egészen kiszámíthatatlan irányítást. Szerencsére a Golf Clubos srácok-lányok érezték, hogy ütni kell még a vasat, hiszen a kanyarban sincs komolyan vehető rivális, ezért tavaly előrukkoltak a folytatással, amely ismét nem sikerült rosszul. Azonban ha egy golflabda elindul, akkor nincs megállás: százezrek követelésének engedve az HB Studios végre kijött a pöppet szájbarágós című The Golf Club 2019 Featuring PGA TOUR névre hallgató harmadik résszel.
Ha rosszmájú akarnék lenni, mondanám, hogy ez tulajdonképpen a tavalyi rész plusz 6 db PGA-licences pálya, illetve végtelen mennyiségű PGA-logó az ütések között. De nem vagyunk rosszmájúak, a második részről pedig nem született cikk, így a játékot szigorúan önmagában véve fogom tesztelni – mert amúgy szerintem remekül sikerült. Akik hozzám hasonlóan lakótelepen nőttek fel, és golfot legfeljebb Volkswagenből láttak, azoknak az olyan szakkifejezések, mint a „puttolás” (a lyuk körüli rendkívül rövidre és finomra nyírt gyepen való gurítás), a bunker (lényegében homokcsapda) vagy például a driver (faütő, amellyel a kezdőpontból a legmesszebb tudjuk elütni a labdát) nem mondanak sokat, de itt kénytelen leszek néha használni őket – magyar megfelelő sokszor nincs vagy túlságosan suta, meg amúgy is mindenki az angolt használja.
A játék indítása után rögtön a szokásos köröket kell lefutnunk: alteregót kell generálni magunknak, akit szépen fel is öltöztethetünk. Karrierünk beindulásával újabb és újabb ruhadarabok, borzalmas kalapok, és golfpályára nem való ingek állnak rendelkezésre. Bevallom őszintén, ez a része a játéknak kevésbé mozgatott meg, így nem is nagyon foglalkoztam vele, inkább rögtön belecsaptam a PGA Tour nevű játékmódba. Lássuk! A tutorial nem túl hosszú, viszont annál hasznosabb, gyorsan átvesszük a különböző ütésmódokat (puttolás, löbbölés, chip). Az infó talán sok is elsőre, szerencsére azonban bármikor elő lehet hívni a tutorialt, akár játék közben is, amiért egy nagy piros pont jár. Mint minden golfos játéknál, itt is megpróbáltam kontrollerrel irányítani, tökéletes sikertelenséggel. A hagyományos egér+billentyűzet kombó szerintem borzasztóan jól el van találva, pont annyira nehéz perfect/perfectet ütni (magyarán amikor az erő és az irány is rendben van), hogy az még ne legyen frusztráló. Puttolásnál négyzetháló vetítődik a greenre (a lyuk körüli nagyon finom gyepre), amelyen apró világos sávok mozognak, így pontosan be lehet lőni a dőlésszöget és annak mértékét. Az ütés egyszerűen kiszámítható, és ennél többre nincs is szükség. A 20 éves virtuálisgolf-karrierem során (amely a kiváló Jack Nicklaus 4-gyel kezdődött 1997-ben), ennél jobban eltalált irányítással golfjátékban még nem találkoztam, ami szerintem nagy szó, hiszen az EA-féle PGA Tour játékok elég magasra tették a lécet. Persze rengetegszer bosszankodtam, ami teljesen normális, hiszen a golf távolról sem egy nyugodt sport (tessék YouTube-on rákeresni arra, hogy breaking golf clubs, szórakoztató válogatások jönnek ki), de mindig éreztem, hogy az ütés hol csúszott el.
Bevallom, a gép elleni játékot hamar meguntam, így kegyetlen vérszomjjal vetettem bele magamat a multiba. Sajnos ranglétrás meccset nem sikerült tető alá hozni, de ez nem is annyira gond, hála a „Societies” néven futó játékmódnak. Ezek lényegében golfklubok, amelyekhez szabadon csatlakozhatunk (már ha a hendikeppünk lehetővé teszi), és ahol többé-kevésbé folyamatosan mennek a versenyek. Nem szükséges tehát, hogy kezdésre ott legyünk, bármikor letolhatjuk a 9-18 lyukat, közben figyelemmel kísérhetjük a klub többi játékosának teljesítményét. Természetesen van ranglista is a klubokon belül, amelyen folyamatosan kapaszkodhatunk fel, tehát a kihívás adott. Én ezzel szórakoztam a legtöbbet, még ha bele is futottam pár furcsaságba – 18 lyukú pályán -20 alatt végezni nem lehetetlen persze, de azért némileg szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. A klubok határozzák meg egyébként a nehézségi fokozatot, viszont aminek sok értelmét nem látom, az a segítség nélküli játék, amit néhány klub erőltet. Értem én, hogy „realisztikus”, ha nem tudjuk, hány mérföld per órával fúj a szél, de egy játékban azért ennek sok értelme nincs. Elvileg persze a fák mozgásából nagyjából meg lehet tippelni, de azért én ennél „casualebb” játékos vagyok.
A hangok rendben vannak, az első The Golf Clubban hiányoltam a közönséget, most lelkesen tapsolnak, néha mondjuk furcsán egyszerre dőlnek jobbra-balra a szélben, de szerencsére nem túl zavaró. A kommentátorral sem volt gond, szépen suttogva kommentálja az eseményeket, néha betippeli, hogy mit ütünk, de korrigál, ha a labda máshová gurul végül. Zene csak a menüben és az ütések közt szól, ami természetesen abszolút rendben van. Viszont a feketeleves ismét az a fránya gépigény. A feleségem felhúzta a szemöldökét, hogy tényleg ezért adtam ki egy rakat pénzt GTX 1060-ra, hogy ilyenekkel játsszak, de a helyzet az, hogy voltak olyan pályák, ahol lejjebb kellett vennem a részletességet. Ami furcsa, mert bár nem néz ki rosszul a The Golf Club 2019, de azért akad bőven fényévekkel szebb játék a piacon, ami a hasonló konfigon sokkal jobban fut.
Összességében kijelenthetem, hogy a The Golf Club 2019 Featuring PGA TOUR a jelenlegi legjobb golfszimulátor a piacon, amit maximálisan ajánlani tudok mindenkinek. Egy alapos optimalizálás ráférne, de akinek megvan a gépe hozzá, az dobja el a rakétavetőt, és lője ki az univerzumból a pöttyöst egy kettes vassal.
