Gamer ultrabook – ennél nagyobb oximoront nehéz elképzelni (legalábbis a PC Játékos Főrend esetében). Ehhez képest történnek próbálkozások, és az ASUS főleg ráfeküdt erre a vonalra: a Zephyrus sorozat három 17"-os és öt 15"-os modellje a bizonyíték erre. Az ASUS Magyarországtól a 15"-os csúcskiépítést kaptam meg tesztelésre: a GX531GX modellkódú bestia i7-8750H processzorral, GeForce RTX 2080 Max-Q VGA-val, 24 GB RAM-mal és 512 GB NVMe SSD-vel igyekezett lenyűgözni – már most elmondanám, hogy sikerrel.
Már a kicsomagoláson látni, nem egy hétköznapi gépet veszünk birtokba: a belső doboz kinyitásával kiemelkedik a gép a könnyebb kivétel érdekében. Apróság, de szellemes megoldás. A doboz amúgy ezen kívül a brutális, 230W teljesítményű tápot, egy tokot és egy RoG Strix Impact egeret rejt még – ez utóbbi kellemes ajándék, mert a pontossága remek, csak a 3 gomb lehet kevés sokaknak (köztük nekem is). Kinyitva a gépet több szokatlan megoldással szembesülhetünk: a gép alja például kinyílik pár millimétert a jobb szellőzés érdekében; szintén a hűtés miatt került le a billentyűzet a gépház aljára, a tapipad pedig a jobb oldalra. A gépelési élmény a laptopok közt a legjobbak között van, csak ez a fura helyváltoztatás sikít egy csuklótámasz után (még akkor is, ha maga a gépház nincs 2 cm vastag) – a Razer Ornata mágnesesen felcsatolható megoldását például nagyon is el tudnám itt képzelni. A jobb oldali tapipad jobbkezesek számra tökéletes helyen van: sima Windowsos ténykedésnél teljesen jól használható, ezen cikk gépelésénél pedig jól jön, hogy nem kell letiltanom a véletlen lenyomás ellen. Van egyébként egy külön kunsztja is: a Num Lockot benyomva a numerikus padot kapjuk meg rajta. Zseniális…
Ami pedig a kijelzőt illeti: a Full HD felbontású IPS panel gyárilag kalibrálva érkezik (ennek megelelően remek színhelyességgel rendelkezik, plusz 100%-os sRGB színlefedettséggel), és 144 Hz-en pörög (a folyamatosságra nem lehet panasz). Ami gond van vele az az IPS technológiából adódik: sajnos pár helyen szivárog a háttérvilágítás... A hang laptop mértékkel nézve egész jó – szerintem simán kenterbe ver hangzatosabb (JBL, Harman Kardon) megoldásokat is.
Na de milyen játék közben? A nyers számokért nézzétek a galériában az eredményeket; én csak azt tudom mondani, hogy több, mint impresszív: asztali csúcsgépeket ostromol. A dolgot árnyalja az, hogy ha bemelegszik a gép, a throttling előjön a processzornál: még Turbo módban is a 4 GHz-es csúcssebesség hosszú távon csupán 3,1-3,2 GHz átlagsebességen stabilizálódik, ezt Battlefield V multi közben mértem. Viszont a GPU szépen sertepertél: a 80W TDP-re belőtt, alapesetben 735 MHz-en futó 2080 Max-Q simán tudott tartósan 1500 MHz fölé boostolni úgy, hogy különösebben melege se volt. Általában nézegetve amíg a CPU olyan 80-85 ˚C körül izzadt, addig a VGA ennél bő 10 fokkal volt hűvösebb – hatalmas pacsi a hűtés tervezőjének, ilyen szempontból nagyot alkotott (plusz itt jön ki a lecsúsztatott billentyűzet másik előnye: nem kell forró felületen tapicskolni). Persze még így, „kimelegedve” is remek számokat mutat az fps-számláló bármelyik játékban, benchmarkoknál viszont ne érjen senkit kellemetlenül, ha meglepően nagy szórást tapasztal mondjuk 3D Markban.
Mivel ez volt az első alkalmam testközelből megnézni az RTX sorozat újításait, így a Battlefield V-öt párhuzamosan néztem az asztali gépemen és ezen a Zephyruson. Nem mondom, hogy nem látszik a különbség, de értem a bírálókat. A tükröződések csupán egy dolog, rohanás közben senki sem fogja ezt különösebben figyelni – hanem a bevilágítás, na az tényleg látszik, még ha nem is különösebben hangsúlyosan. A napokban a Shadow of the Tomb Raider is kapott RTX + DLSS patchet, ott bevallottan csak az árnyékokat gyúrták ki az új technológiára. Gregmerch barátommal többször pörgettük le a beépített benchmarkot, meresztettük a szemünket, de gyakorlatilag különbséget nem láttunk. Szemészek jelentkezését várjuk, név, cím, telefonszám a szerkesztőségben! A viccet félretéve: biztos ott van a különbség, de itt annyira nüansznyi, hogy inkább csak sejtettük, semmint láttuk, hogy itt most valami újat kellene látnunk. Illetve láttunk a bal felső sarokban: látványosan alacsonyabb fps-számot. Bántani semmi esetre sem akarom, gyerekcipőben jár ez még, valamikor valahonnan el kell indulni – hogy mi lesz belőle, az a jövő zenéje.
Eddig alapvetően dicsértem a GX531GX-et, nézzük, hol tudok belekötni – sok hibája szerencsére nincs. Az IPS glow-t már említettem, ez a technológia átka; a melegedés szintén a gamer latopok sajátossága, csak itt az ultrabook design miatt jobban kijöhetne, noha a hűtés, ami itt van, fantasztikusan teszi a dolgát. A probléma igazából a hangjával van, és ott is meg van csavarva a helyzet: maga a hűtés csendes, csak a szélzaj nagy. Turbó módban folyamatosan zúg a levegő, az gyakorlatilag alkalmatlan a játékon kívül bármire is. A Balanced és a Silent már jobb, de az előbbinél némi halk surrogás csak van még (bár ez messze nem zavaró), utóbbinál a teljesítmény esik le annyira, hogy az a játékélményt befolyásolja. Valamit valamiért: kraft kell vagy csönd. De még ezzel is kibékülnék, viszont az 50 Wh-s akkura nincs mentség. A HP ProBook 640 G4-emben 48 Wh-s akku van, elvagyok vele bő 5 órát úgy, ha nem izzasztom különösebben – itt másfél óra Balanced baállítással. Értem én, hogy az itt lévő vas megeszi reggelire azt, de ha már laptopról beszélünk, lightos netezéssel, ésszel használva jó lenne, ha bírna legalább 3 órát a delejtől távol. És ha már delej: a tápegység kábelét is szabhatták volna hosszabbra, mert más laptopokkal összehasonlítva igencsak kurta lett.
Mielőtt az összefoglaló ítéletre sort kerítenék, gregmerchnek, házi ASUS-szakértőnknek adnám a szót:
A technikai részletekbe nem mennék bele komolyabban, azokat az ilyesmihez nálam sokkal jobban értő Sityi barátom már ismertette. Én „mezei” felhasználóként szeretnék szót ejteni az ASUS jelenleg harmadik – illetve a GX701-es sorozatszámú, 17,3”-os, szintén Zephyrus S néven futó szériát is belevéve három és feledik – generációját taposó, ultrabook-jellegű erőművéről. Először is szeretném leszögezni: a gép teljesítménye bőven vetekszik egy jelenlegi erősebb asztali masináéval, amit az egyébként minden apróságra rettenetesen érzékeny és kihegyezett benchmark programok is rendre igazolnak. Mivel a világ egyik legvékonyabb, első sorban játékosoknak szánt laptopcsaládjáról beszélünk, óhatatlanul is szót kell ejtsünk annak hűtési megoldásairól, illetve az azzal kapcsolatos észrevételeinkről. A Zephyrus S egyik legfőbb újítása az előző modellekhez képest az azokénál jelentősen vékonyabb bordákból álló, átdolgozott hűtőrácsozata, amely lehetővé tesz további értékes milliméterek lefaragását a kasztni vastagságából. A sorozat tavaly ősszel debütált GTX 1060 6GB GDDR5 és GTX 1070 8GB GDDR5 Max-Q videokártyákkal felszerelt modellekkel, amelyeket idén január 29-én egészített ki (vagy helyesebben: váltott fel) három, az NVIDIA vadonatúj, Turing architektúrás mobil RTX grafikus meghajtóival ellátott változat, amelyekben RTX 2060 6GB GDDR6, RTX 2070 8GB GDDR6 Max-Q, és RTX 2080 8GB GDDR6 Max-Q videokártyák kerültek. (A „Max-Q design” elnevezés az ultravékony notebookok számára kifejlesztett, gyakorlatilag alaplapra szerelt – vagyis „integrált módon dedikált” –, a teljes értékű mobil RTX kártyákhoz képest valamivel gyengébb, de ettől függetlenül így is bivalyerős grafikus meghajtók technikai megoldását jelöli.)
Szintén a nagyon vékony, ezzel szemben hatalmas erőt magában rejtő váz hűtésének sajátossága az, hogy a monitor felnyitásakor a laptop alján egy ajtószerű lemez kinyílik, így engedve utat a termelődött hő még hatékonyabb eltávolításának. (Ezt egyébként tapasztalatom alapján sajnos gyakran hivatásos supportosok sem tudják, ezért is írom, hogy nem hiba, hanem a design és a technológia része.) Mindez több dolgot is eredményez: először is azt, hogy a masina ventilátorai még csúcsjáraton pörögve sem emlékeztetnek egy menekülő harci helikopter rotorjaira, ugyanakkor azt is, hogy mindennemű hordozhatósága ellenére ez bizony „asztali gép” a javából, tekintve, hogy az említett hűtőajtó miatt nemigen tudjuk kényelmesen ölbe venni.
Nekieresztve egy 3DMark benchmarkot, a Time Spy tesztben tapasztalatom szerint valahol 7424 és 7729 pont közötti eredményt produkál, amit a grafikus driver mellett az is nagyban befolyásol, hogy mennyire hűvös még a gép, vagy a szoba, ahol használjuk. Ami ezzel kapcsolatban még feltűnhet az az, hogy az online eredmények szerint egyfelől bőven ver mindennemű jelenlegi referenciaértéket, belevéve a 4K-s gamer PC-két is, másfelől az, hogy a mindössze 3-4%-nyi teljesítménykülönbség bizony az összesítésben komoly differenciát mutat – így míg a 7420 pont körüli érték a feltöltött gépek 71%-ánál erősebb jelenleg, úgy a 7700 pont körüli már a felső 23%-ba esik. Ez azért is lehet így, mert egyfelől ezek az összesítések valóban valamennyi regisztrált felhasználó konfigurációjának az eredményét figyelembe veszik (így a több GPU-val felszerelt asztali monstrumokét is), másfelől pedig azért, mert a Pascal architektúrájú 10-es GTX kártyák felső modelljei is valahol itt tanyáznak most, így rengeteg az ebbe a viszonylag szűk tartományba eső eredmény. Játékok esetében a beépített benchmark programok már nem ennyire látványosan szigorúak, így például a Shadow of the Tomb Raiderben mindent kimaxolva is elérjük az áhított 60 fps-t, addig lejjebb véve az igényeinket ez bőven megtoldható 10-25 fps-sel, a beállításoktól függően.
Ítélkezzünk akkor tandemben! Ahogy a cikk elején írtam, lenyűgözött a Zephyrus S GX531GX, ahogy képes lenyűgözni egy Lamborghini Aventador Spyder is. Csakhogy ahogy a Lambót, úgy a Zephyrust sem lehet csak egy célra használni: azt élményautókázásra, ezt csak játékra. Ezen céljaikat mindkettő remekül teljesíti. A gond ott kezdődik, amikor az ember valami hétköznapibb dolgot szeretne csinálni velük – próbáltál már egy standard Lidl/Aldi/Spar/Tesco/kithagytamki? üzlet parkolójában szabályosan leállni egy ilyen döggel? Na, a Zephyrus is hasonló: a sima munkánál vagy hangos, vagy nem tudja magát kifutni rendesen (de ugyanez vonatkozik más ultrabookokra is – volt szerencsém beüzemelni pár Lenovo ThinkPad X201-et: addig voltak kussban, amíg nem kellett csinálni valamit, már egy Outlooktól is elkezdték hűteni magukat). De persze ki gondol ilyesmibe bele, amikor elmegy mellette az utcán egy ilyen autó vagy nézegeti a cikkhez mellékelt fotókat? Nyálcsordító vágyálom marad, márcsak az ára miatt is.
Aki nem ragaszkodik az ultravékony designhoz, de nem szeretne nagy kompromisszumokat kötni a teljesítmény terén, annak remek, és főleg jóval olcsóbb alternatívát jelenthet a tajvani gyártónál maradva annak GL504-es és GL704-es számú, kifejezetten e-sportolók és igényes gamerek számára kifejlesztett két gépcsaládja, a Scar II-es és a Hero II-es, amelyek kicsit testesebbek ugyan, cserébe azonban alig valamivel nehezebbek, remekül ölbe kaphatók, és azok teljes értékű RTX 2060-as és 2070-es GPU-kkal érkeznek a többi főbb összetevő változatlanul hagyása mellett, amelyek közül az erősebb kártyával ellátott modellek szintén bőven hozzák Time Spyban a 7100-7200 pont körüli átlagot, és amelyek azonban jóval „barátibb”, 650 000–850 000 Ft körüli összegért elvihetők.
Így tehát tandemben mondhatjuk: az ASUS valami elképesztőt alkotott a Zephyrus S GX531GX-szel, és ha az ár nem számítana, mindketten szívből ajánlanánk. Az egymillió forint körüli árat figyelembe véve viszont azt kell mondjuk, hogy ilyen teljesítményt akár házon belül is megkaphatunk olcsóbban – igaz, az nem került ilyen kecses kasztniba.
