A Genesis Alpha One-ról az első képek alapján azt hihette az ember, hogy egy könnyed kis marsos-lövöldözős játékról van szó. Aztán azonban kiderült, hogy ennél többet rejt a felszín. Legalábbis szeretne. Addig rendben van, hogy idegen bolygón lövöldözünk, de emellett bázisépítés, nyersanyag-gazdálkodás, klónozás, felfedezés és egyéb dolgok is bekerültek a programba. Kicsit tehát nagy fának tűnt ez nekem, hogy egy ilyen elsőbálozós indie csapat, mint a német Radiation Blue belevágja a fejszéjét. Kicsit olyan No Man’s Sky szagú a dolog, hogy finoman fogalmazzak.
Az alapszituáció szerint egy kolonizáló űrhajóval keressük új otthonunkat. Menet közben bővítgetnünk kell a hajótestet különféle gyártáshoz, fejlesztéshez, nyersanyagbeszerzéshez szükséges modulokkal. Ha több a munka, több ember is kell, hogy elvégezze, ezt klónozással oldhatjuk meg. A nyersanyagot vagy egy vonósugár segítségével szedjük össze, vagy pedig idegen bolygókra leszállva termeljük ki. Ilyenkor persze megtámadnak minket mindenféle idegen lények, akik ellen a saját magunk gyártotta fegyverekkel vehetjük fel a harcot. A DNS-üket begyűjtve aztán a sajátunkhoz „keverhetjük” azokat, így erősítve képességeinket.
Ez így a leírás alapján akár még jó is lehetne... mint a No Man’s Sky...
Nos, ez az egész végeredményben a következőképpen működik: a hajóépítő-képernyővel szembesülünk először. Első próbálkozásra ugyebár azt sem tudjuk, mit csinálunk. Az oktatórész még éppen elmagyarázza, hogy melyek a legfontosabb modulok és miért, de kicsit frusztráló, hogy egy rendezett, logikus felépítésű hajót nagyon nehéz kialakítani. A második nekifutásnál már azon idegeskedhetünk, hogy nagyon sokat kell majd futkosnunk a hajón fel-alá, és próbáljuk a gyakrabban látogatott modulokat egy kupacba rakni. Már mindegy, hogy néz ki, jól van az úgy, nem űrhajó lesz! Ja, várjunk csak, de az lesz...
Aztán lassan elkezdődhet a nyersanyaggyűjtés, nem is nagyon fog jutni mindenre, amit építeni akarunk, már az elején sem. Ahogy említettem, a gyűjtögetés először a vonósugár segítségével történik, a szektorban lévő űrhulladékot tudjuk behuzigálni. Itt már vigyázni kell, mert az űrhulladékon néha potyautasok tanyáznak, nem árt tehát, ha egyrészt fegyvert veszünk magunkhoz, másrészt egy-két automata gépágyút helyezünk el a helyiségben. Ezek eleinte ilyen kisebb rovar- meg féregszerű jószágok, nem is az a legnagyobb veszélyük, hogy nagy kárt tehetnének a legénységben, hanem hogy a kis szellőző-, szerviz- meg akármilyen járatokon keresztül nagyon könnyen elterjednek a hajón, és akkor aztán keresgélhetjük őket.
Lassacskán összegyűlik egy hangárra való nyersanyag, és elindulhatunk kis csapatszállítónkkal a közeli bolygókra újabb fajta nyersanyagokat bányászni. És persze újabb adag aliennel harcolni. Ez messze nem úgy néz ki, hogy bárhol leszállhatunk a bolygón, felfedezhetjük stb. A planétát egy egészen kicsi terület jelképezi, a leszállóegységnek mondjuk 100 m-es körzetét, amin kívül nem mehetünk. Visszatéréskor újabb adag potyautas keseríti meg az életünket, mert – gondolom – elbújnak valahol a csapatszállítón, és kezdhetjük őket hajkurászni a hangárban.
A begyűjtött nyersanyagnak raktárakat kell építeni, finomítani és a többi. Nyersanyagnak számítanak a kiirtott alienek is, ezután mint „biomassza” kerülnek tárolásra, és felhasználásra a klónozásnál.
Tehát, mint mondtam, ez akár még jó is lehetne összességében. De az már a játék legelején nyilvánvalóvá válik, hogy nem egy nagyköltségvetésű AAA játékkal van dolgunk. Valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy a játék minden aspektusában félkész. Nem „ráfér még egy kis csiszolgatás”, meg „majdnem jó”, hanem félkész. A legszembetűnőbb a grafika. Ugyebár a klónok egyformák, fogadjuk el, de ugyanolyan jellegtelenek a hajó elemei is, mindig a térképet kell nézegetni, hogy tudjuk, hova megyünk. A kidolgozatlan grafikát „remekül kiegészíti” a hanyag bevilágítás. Konkrétan általában olyan sötét van, hogy elsőre nem vettem észre, hogy a kb. négyszemélyes csapatszállítóra elbújt még vagy ötven, humanoid alkatú/méretű idegen, és azok irtják a legénységet. A hatalmas felfedezhető galaxis tulajdonképpen egy négyzetrács, kicsit kisebb, négyzetalakú szektorokra osztva. És a játékmenet minden eleme fel van hígítva valami lényegtelen szöszmötöléssel, csak hogy több legyen a játékidő.
És a Genesis Alpha One sajnos még csak nem is egy early access játék. Ez ilyen, ez így van kész. Jelen állapotában a beszerzését nem tudom ajánlani. De ha mégis ragaszkodnál hozzá, az Epic Game Store-ban 30 euróért találhatod meg.
