Hajdanában-danában gyerekkoromban egyik kedvenc műsorom az Eurosporton a Monster Jam volt, ahol bitang nagy verdák zúztak laposra roncsautókat, versenyeztek egy arénában, illetve mutattak be látványosabbnál látványosabb ugratásokat és egyéb kunsztokat. Régebben SUV-kat és pickupokat alakítottak át, ma már viszont az acélvázas szerkezetbe speciális felfüggesztést építenek, a négy majdnem kétméteres kerék kormányozható, mindezt pedig általában etanollal működő tízliteres kompresszoros motor hajtja, kétsebességes automata váltóval. A kasztni pedig üvegszál: ez könnyű, egyszerűen cserélhető, ha sérül és remekül formázható: így születtek meg az olyan designok, mint az El Toro Loco, a Grave Digger, a Bigfoot vagy a Sudden Impact.
Az utolsó hivatalos Moster Jam játék 2010-ben jött ki (pár Trials-utánérzésről tudok, hogy azóta kijött, de az a stílus messze más, mint amiről ez a sport/show szól), és nem mondom, hogy tömegek követelték a folytatást, de a THQ Nordic látott elég fantáziát a dologban ahhoz, hogy megbízza a Rainbow Studiost, hogy akkor most kell a népnek egy ilyen. Nem rémlik a fejlesztő neve? Segítek: ők hozták össze az MX vs ATV All Outot, amitől hasra ugyan nem estem gyönyörűségemben, de egynek azért végül is elment. Rossz ómen vagy jó ajánlólevél?
Nos, ezt döntse el mindenki maga, ugyanis gyakorlatilag a quados-motocrossos miliő át lett varázsolva teherautószörnyessé, minden más maradt. Persze ez így igen erős sarkítás, tartalom szempontjából ugyanis szép pakk áll a rendelkezésünkre: az összes hivatalos Monster Jam kocsi és pálya itt van – csak fel kell oldjuk a karrier során. És itt van valahol a játékegyensúly kicsit eltolva: amíg a karrierrel nem haladunk, nem nagyon tudjuk más játékmódban felfedezni az új pályákat – ami mondjuk egy destruction vagy freestyle versenynél nem hátrány, ha tudjuk, merre van sok összezúzható cucc, vagy hol tudunk szép kombókat összehozni. Van oktatómód is, ami a nagyon alapok mellett azt is megtanítja, miben más egy ilyen dög vezetése a hagyományosabb járművektől.
És ha már a balanszra panaszkodtam: a 25 monster truckból sorra oldhatjuk fel az újabbakat; viszont a nyereményként kapott pénzből vett feljesztéseket nem tehetjük át egyik gépről a másikra. Vagyis: vagy lenyomjuk a karriert végig a Northern Nightmare-rel (és így kicsit könnyű is lesz a végletekig feltuningolt „kocsival”), vagy váltogatunk és fejlesztgetünk (így viszont valahol magunkkal szúrunk ki, mert a későbbiek folyamán alap géppel sanszunk sincs nyerni). A mesterséges intelligencia meg olyan, amilyen. Sok ész nemszorult belé, de legalább nem vonatoznak a digitális sporttárssak. A körítés viszont fájóan puritán. A Monster Jam a show-ról szól, ahhoz pedig hozzátartoznak a gusztusos felvezetés, a kommentátorok ordibálása, ilyesmik – itt semmi ilyesmi nincs, csak egy hervatag fotómód.
Szóval volt itt munka befektetve, nem mondanám, hogy újabb rókabőr – de nálam valahogy nem áll össze koherens egésszé ez az egész. Még ha el is tekintünk a reménytelenül átlagos és ingerszegény játékmenettől, a harsány körítés akkor is hiányzik, nem kicsit. Aki valami sajátosabb arcade élményre vágyik a Need for Speedek után, annak megérheti a Monster Jam: Steel Titans – akcióban.
