Vérzik a szívem minden egyes alkalommal, amikor egy nem igazán sikerült játékról kell írjak. Persze kellenek az ilyenek is, hogy a jókat még jobban megbecsülhessük, illetve hogy meglegyen a kontraszt – de alapvetően senki sem úgy fut neki egy játék fejlesztésének, hogy akkor most valami borzasztót hozunk össze...
Szóval itt van ez a kissé röhejes nevű terepjárós játék, amiről meg kéne mondjam a tutit. Az autókínálat finoman szólva se bőséges: a 6 terepjáróból kettő gyakorlatilag egyforma, csak a színük más. Párat pedig kedvünkre színezhetünk – illetve inkább úgy mondanám, hogy választhatunk négy szín közül. Ennek így mi értelme? Ráadásul olyan semmitmondó adatok alapján kéne választanunk, mint a hengerűrtartalom és tömeg – de például a motor teljesítménye katonai titok. Bakker, így hogy találjam ki, melyik verda felelne meg?
No de haladjunk! Van 8 pálya, ezek még különböznek is egymástól, de meglehetősen döglöttek és fantáziátlanok. A cél pedig nem más, mint elérni a célt. Verseny nincs, időt nem mér, csak menni kell. A majd’ 20 éves Screamer 4x4-ben ez sokkal jobban elő volt adva, és szerintem ilyen szempontból ma is megállja a helyét... A szakasz elején felvehetünk némi üzemanyagot, javítókészletet és kaját. Igen, kaját, mert elvileg vezetés közben fáradunk, és ezzel tudjuk kompenzálni. Teljesen felesleges játékelem. Az autó viselkedése pedig nem érződik szimulátorosnak a címmel ellentétben. A lehetőség mondjuk adott a futómű vagy a motor állítgatására – de kint a terepen, menet közben, nem indulás előtt – ezt így akkor most hogy?
Kezdjünk végre akkor játszani. Izé, hol a térkép? Ja, hogy az nincs, nekünk kell valahogy önerőből, ismeretlen terepen elvergődni a célig. Na jó legyen... De mitől van az, hogy fékezéskor több decibellel hangosabban üvölt a motor, mint amikor gázt adok? És az hogy lehet, hogy az 1 kilométerre lévő célt elérve 50 liter gázolajat nyakalt be a gép? Mi ez, T-72-es tank álcázva? És akkor ez így most hogy is szimulátor?
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a PC verzió egyik kiemelt funkciója, a feltúrható talaj Switchre már nem került át... Azon már meg se lepődök, hogy egy két és fél tonnás terepjáróval nem lehet kidönteni egy karvastagságú fát. Persze a grafika switches mércével nézve alapvetően egész elfogadható, csak hát ugyebár az alapokkal már komoly gond van. A hangok valahol a borzasztó és a rettenetes között mozognak: nagyon művi motorhang van csak, a környezeti zajokból irgalmatlan kevés van, és még csak zene sincs, hogy ezt a frusztráló és idétlen keringókázást legalább egy kicsit feldobná.
Azt hiszem, eleget bántottam a varsói srácok művét. Ezért is fájó így lehúzni ezt a játékot, mert a lelkesedés, a koncepció láthatóan megvolt – csak épp egyetlen ember se fogta ezt össze koherens egésszé, és persze a komoly playtesting is láthatóan elmaradt. Switchre terepezni marad a Spintires, ha már valaki nagyon erre van kiéhezve (noha azért az más stílus igazából) – egyébként meg ott a már emlegetett Screamer 4x4, ami egy krumplin is flottul elfut ma már...
