Az emberiség története bővelkedik a háborúkban és konfliktusokban, mégis mindenféle túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az Adolf Hitler nevével fémjelzett nemzetiszocialista diktatúra egyike volt a történelem legdestruktívabb rendszereinek, amely közvetve vagy közvetlenül több millió emberélet kioltásáért volt felelős. A Through the Darkest of Times a történelmi hűség megtartása mellett próbálja meg szembesíteni a játékost a náci rezsim bűneivel, és arra törekszik, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk meg, miként váltak az egyszeri állampolgárok egyik pillanatról a másikra az önkényuralom játékszereivé.
A Paintbucket Games a játék elkészítése során autentikus forrásokat felhasználva, a tényleges történelmi események forgatagába helyezi az egyszeri játékost, anélkül, hogy megváltoztathatnánk a történelem tényleges menetét. Így tanúi lehetünk Hitler hatalomra jutásának, a Harmadik Birodalom születésének, valamint a Führer bukásának is.
A Through the Darkest of Times alaptörténete szerint egy ellenállási sejt tagja vagyunk, amelynek feladata, hogy kétséget ébresszen a német népben Hitler és az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) valódi szándékait illetően. Az alkotás leginkább a történelmi témájú, menedzselős stratégiai játékok zsánerébe sorolható. Kezdésként kiválaszthatjuk karakterünket, amely saját foglalkozással, valamint politikai- és világnézettel rendelkezik, így belebújhatunk konzervatív tanárok, kommunista gyári dolgozók, de akár monarchiapárti dzsentrik bőrébe is. Ellenállásunk alapvetően 3 fővel kezdi meg működését, amihez a játék előrehaladtával újabb és újabb személyek csatlakozhatnak. A Berlin területén fellelhető küldetéseket csapattársainkkal közösen kell végrehajtanunk, mégpedig úgy, hogy figyelembe vesszük az egyes küldetéstípusok követelményeit. Minden egyes sikeresen végrehajtott misszióval megemelkedik csapatunk morálja, valamint az ellenállásunkat támogatók száma. Az előbbi az egyik legfontosabb mérőszám a játék során. Amennyiben a morál egy meghatározott mérték alá süllyed, csapatunk felbomlik és az ellenállás elbukik. Hasonló a helyzet támogatóink száma esetében is: ha küldetéseink nem sikerülnek, és nem tudunk elegendő szimpatizánst verbuválni, akkor szintén búcsút inthetünk szent missziónknak.
A játék mechanizmusa meglehetősen egyszerű: csapatunk moráljának, képességeinek, valamint támogatóink számának megfelelően kell sikeres küldetéseket végrehajtanunk a náci rezsimmel szemben. A sokszínű missziók között találunk ismétlődőket (pl. röpcédulaosztás, plakátlefestés, toborzás), valamint egyedi, egy-egy kisebb történet által a diktatúra visszásságaira rávilágító küldetéseket is. Így találkoztam például olyan lelkészekkel, akiket szívesen rekrutáltam volna csapatomba, míg ki nem derült, hogy a zsidók tekintetében ők is egy véleményen vannak a regnáló hatalommal. Szintén egy sokkoló küldetés volt egy könyvégetés során találkozni Erich Kästnerrel, a híres íróval, aki nekem hála tudott kereket oldani a helyszínről. A küldetések során sokszor kerülünk döntéshelyzetekbe, amelyek többnyire csak bizonyos idő elteltével éreztetik hatásukat. Ez csak még izgalmasabbá teszi a játékmenetet, ugyanis sosem tudhatjuk, kiben is bízhatunk igazán. Itt meg kell említenem, hogy a játékban rengeteg szöveget kell elolvasni, és ezek alapján döntéseket hozni, így mindenképp az átlagosnál jobb német- vagy angoltudás szükséges hozzá.
Ahogy már említettem, csapatunk összetétele jelentősen befolyásolja a küldetések végkimenetelét. Amennyiben toborozni szeretnénk a munkásosztályból, úgy érdemes gyári munkás karaktert küldenünk hozzájuk, míg egy akadémikus meggyőzéséhez egy magas iskolai végzettséggel és hasonló politikai világnézettel rendelkező szereplő lehet a segítségünkre. Sajnos előfordulhat, hogy minden óvintézkedés ellenére küldetésünk meghiúsul. Szerencsés esetben sikerül nyomtalanul elmenekülnünk a helyszínről, rosszabb esetben elfoghatnak minket. Emellett arra is oda kell figyelnünk, hogy ellenállási mozgalmunk tagjai idővel a rendőrség és a Gestapo célkeresztjébe kerülhetnek. Amennyiben ezzel a fenyegetéssel nem foglalkozunk eléggé, az azzal járhat, hogy a náci titkosrendőrség kivonja a forgalomból az adott csapattagot, ami akár a játék végéhez is vezethet.
A Through the Darkest of Times erőssége azonban erősen dokumentarista jellegéből adódik. Amellett, hogy a hetente megjelenő újságcikkekből tájékozódhatunk a diktatúra kiépülésével kapcsolatban, folyamatosan olyan történelmi eseményekkel találkozunk, amelyek valóban megtörténtek (ld. Reichstag leégése, Kristályéjszaka). Azonban ezt most nem csak egy dokumentumfilm passzív szemlélőiként, hanem a videojáték aktív résztvevőiként tapasztalhatjuk meg. Így tanúi lehetünk annak, hogyan hurcolnak és lincselnek meg zsidó vagy más kisebbséghez tartozó embereket, gyújtanak fel és rongálnak meg üzleteket és házakat, csupán azért, mert azok üzemeltetőit nemzetárulónak bélyegezték. A játék készítői tökéletesen érzékeltetik azt a kiszámíthatatlanságot, amelyet ez idő tájt átélhettek az emberek, mivel egyik napról a másikra bárki a rendszer ellenségévé válhatott.
A játék kétfajta módban játszható: a Történet mód háttérbe szorítja a stratégiai elemeket, és helyette a történetmesélésre és döntéseink fontosságára helyezi a hangsúlyt, míg az Ellenállás módban már csapatunk menedzselésére és a küldetések kivitelezésre egyaránt oda kell figyelnünk. A fekete-fehér, csak néhány színnel operáló, kézzel rajzolt grafika, a hangulatos, ám olykor depresszív háttérzene még tovább erősítik a játék művészi értékét.
A Through the Darkest of Times számomra mind vizuális megvalósításában, mind pedig mondanivalójában a Schindler listája méltó videojátékos változata lett.
