A Horizon Zero Dawn egyike volt a PlayStation 4 legkiválóbb exkluzív címeinek, így érthető volt, hogy a PC-s játékosok egy része repesett az örömtől, amikor váratlanul bejelentették a PC-s port megjelenését. Ez a trend közel sem újkeletű, a PlayStation 3/Xbox 360 generáció végén is számos példát láthattunk rá, hogy jobb-közepesebb játékok egész seregét mentették át a fejlesztők, kiadók PC-re. A Horizon esetében azonban azért különösen érdekes a lépés, mert szemben a Quantic Dream játékaival és a Death Strandinggel, amelyek mellett a Sony csak kiadóként bábáskodott, a Killzone szériáról is ismert Guerrilla Games már 2005 óta a Sony saját tulajdonában levő csapat, a Horizon Zero Dawn pedig a PS4 egyik legjobban fogyó játéka, amelynek folytatása, a Forbidden West ráadásul a jelek szerint a PlayStation 5 első évének egyik legerősebb címe is lehet.
Emiatt gyanakodhatnánk rá, hogy a PC-s port inkább csak marketingfogás, „beetetés”, ha úgy tetszik, hogy minél többen kérjenek majd egy szép új PS5-öt a karácsonyfa alá, ám a játék cirka 70 gigájának telepítését követően elég erős jelek utalnak arra is, hogy esetleg egy komolyabb próbálkozás csíráit láthatjuk. A játék az első indítást követően közel tíz percet tölt azzal, hogy videokártyánk és driverünk alapján előregenerálja a különböző shadereket (driverfrissítés után pedig ezt automatikusan megismétli), majd mielőtt belevághatnánk Aloy kalandjaiba, egy, a beállítások között bármikor módosítható opcióval választanunk kell, pontosan milyen adatok továbbítását engedélyezzük a Sony felé, amire a hivatalos nyilatkozat alapján a hardver, teljesítmény és statisztikák kinyerése, elemzése miatt van szükségük.
Sajnos a konkrét cselekmény indítása első körben közel sem volt ennyire bizalomgerjesztő. Az említett tízperces előkonfigurálás, és a játék telepítését megelőző driverfrissítésem ellenére a játékkarakterek úgy festettek, mint az olvadt műanyagbabák, a játék sebessége pedig nem egyszer lezuhant 10 fps alá, diavetítéssé darálva az intró jeleneteket, majd a játék össze is omlott, még mielőtt egyáltalán átvehettem volna Aloy irányítását – szerencsére azonban egy újraindítás megoldotta a problémát, és hasonló, rémálomba illő jelenetsor nem is játszódott le többet a tesztelés során. A Guerrilla csapata pedig megígérte, a megjelenésre még ez az előgeneráló művelet is lényegesen gyorsabban lezajlik majd első indításkor.
A megrázkódtatásért azonban bőségesen kárpótolt az, ami a sikeres újraindítást követte. A Horizon Zero Dawn PC-s portja ugyanis egyszerűen fantasztikus. Kiválóan optimalizált, stabil, talán még stabilabb a Death Strandingnél is, ami elég erős szó, révén Kojima mesterműve hiába újabb, a Horizon gyakran jóval több NPC-t és effektet mozgat a képernyőn egy időben. Az irányítás mind egér-billentyűzet kombinációval, mind kontrollerrel kényelmes és szabadon állítható, a grafika pedig egyszerűen lehengerlően szép. A játék ráadásul a legteljesebb kiadásában, a The Frozen Wilds kiegészítő társaságában érkezett PC-re, megfejelve néhány extra grafikai opcióval és finomhangolással is (tükröződések, dinamikus növényzet, ultraszéles képernyők támogatása, unlockolt képfrissítési sebesség), amelyek révén a játék túlzások nélkül akár szebben is festhet PC-n, mint PS4 Prón.
Ezen felül nem hinném, hogy magáról a játékról érdemben mondhatnék még többet – azt kimerítően megtette helyettem gregmerch 2017-ben, az általa leírtak pedig kivétel nélkül érvényesek a PC-s változatra is. A Horizon Zero Dawn generációjának egyik legkiválóbb játéka, portjának érkezése az év egyik legnagyobb eseménye a PC-s tábor számára, minősége pedig követendő példa, ha a Sony esetleg komolyan tovább puhatolózna egy alternatív platform felé. Ha az egyetlen akadály, ami visszatartott titeket a végigjátszásától a konzolexkluzivitás volt, nem egyszerűen ajánlom, hanem az év egyik kötelezően beszerzendő játékának nyilvánítanám számotokra a Horizont. Köszönjük, Sony.
