Az északi mitológia rengeteg nagyszerű játéknak az alapja. A legtöbb esetben egy kicsit szürkés, komor és legfőképp dermesztő hideg tájat képzelek el, amikor szóba jön valamilyen skandináv tájegységen játszódó cím. A Röki egy kicsit máshogy közelíti meg a dolgot, mert míg a hangulat maximálisan megvan, addig a látványvilág valami olyat tár a szemünk elé, amihez nem sok hasonló van a piacon. Egyszerre lágyak, mégis szögletesek a karakterek és a különböző helyszínek. Ahogy megjelenik a szemünk előtt a hólepte vidék, szinte érezzük az arcunkba csapó hideget.
Mielőtt mélyebben belemennék a technikai részletekbe, mesélek pár mondatot a történetről. Az alapkoncepció szerint a Tove névre hallgató lány lesz az irányítható karakterünk, akinek a segítségével megismerhetjük a család történetét. A legtöbbet látott rokonunk Lars, a fiatal kisöccs, emellett még édesapánk tűnik fel a házunkban, ahol egy tragédia viszi el őt is, ahogy az anyánkkal is történt. A mitikus szörny végül Lars öcsénket is elragadja, így hát, nincs mit tenni, bele kell vetni magunkat a veszélyesnek tűnő kalandba, hogy kiderítsük, mi áll ezeknek a furcsa történéseknek a hátterében. Így hirtelenjében többet nem is szeretnék elmondani az eseményekről, mert a játék annyira szépen meséli el, hogy ezt át kell élni és érezni. A gyönyörű tájaktól kezdve a hangok és a zenék parádés minőségéig egyszerűen minden kis elem és kódsor azért dolgozik, hogy egy igazi érzelmekkel teli történetet meséljen el nekünk, művészi játékokra kiéhezett játékosoknak.
Kétségkívül nem könnyű megmondani, hogy melyik lett a Röki legjobb része, ha viszont választani kellene, akkor a grafikát mondanám. Már a megjelenés előtti videók is azt sugallták, hogy ez valami más lesz, mint amit eddig megszokhattunk. Az egész univerzum mintha csak egy rajzfilm lenne. Túl nagy szabadságot nem kapunk a mozgás terén, viszont felfedezni így is bőven lesz lehetőségünk. Apropó, ha már mozgás, akkor megjegyezném, hogy az irányítás nagy részéhez elegendő a billentyűzet. Az egeret csak nagyon ritkán kell használnunk, ezért adta magát a dolog, hogy kontrollerrel is kipróbáljam a játékot. Amint csatlakoztattam a kontrollert, átalakult a gombkiosztás a szokásos konzolos gombkinézetre, mondhatni maximális támogatást kapott a stuff ezen a téren is. A szépen kidolgozott helyszíneket ellensúlyozva azonban annyit megjegyeznék, hogy ha kisétáltunk a képből, akkor egy rövid töltőképernyő fogad minket. Ezek egy picit frusztrálóak voltak, még ha csak 1-2 másodpercről van szó, akkor is rendre megtörték a lendületet. Más panaszom egyébként nem volt a játékmenetre, a történet néhol be is ül egy kicsit a fejtörők miatt, viszont ha nem ügyetlenkedünk sokat, akkor folyamatosan van mondanivalója. A gondolkodós részek egyébként nem vészesek, csak egy kis odafigyelés kell hozzá, és menni fog.
A rengeteg munka egyébként meglátszik a játék utóéletén is, hiszen a tesztidőszak alatt több frissítés is érkezett, amelyekben felesleges skinkiegészítők helyett inkább a megmaradt hibákat javította gőzerővel a fejlesztőcsapat. Apróbb beakadások egyébként velem is előfordultak, de az automatikus mentésnek köszönhetően, egy gyors ki-be lépést követően pár snittel korábbról tudtam folytatni a felfedezést. Úgy gondolom, a stílus rajongóinak mindenképpen ki kell próbálniuk a Rökit, hiszen ha vannak is hibák, vélhetően már dolgoznak kijavításukon a készítők. Annyi negatívumot azért meg kell említsek, hogy az egyre pörgősebb, akciódúsabb játékok után a Polygon Treehouse hólepte története kissé lassú lehet egyesek számára. Ez persze teljesen szubjektív, mert a sok feszített tempójú battle royal és zombigyilkolást követően egy ilyen játék úgy hatott rám, mintha egy nehéz munkahét után kivettem volna pár nap szabadságot, hogy elutazzak a méltán híres skandináv országok egyikébe.
Nem gondolom, hogy felelőtlenség lenne azt kimondani, hogy a Röki joggal pályázik az év legjobb indie játéka címre. A fantasztikus látvány és a hangulat mellett a zenék és a fejlesztők munkája is megsüvegelendő. A nyári melegben egy igazi élmény volt egy ennyire átgondolt és profin kivitelezett programmal elütni az időt. Bónuszképpen pedig megemlíteném, hogy a Röki megcsinálta azt, amire csak a legjobbak képesek: kedves asszonykámat is a gép elé ültette egy hűvös kalandozásra.
