A rivális Konami meg merte lépni, hogy idén a konzolos generációváltás miatt végül nem ad ki új Pro Evolution Soccer epizódot. De mondhatjuk úgy is, hogy idén hivatalosan és nyíltan felvállalta azt, amit egyébként ők és az EA Sports is évek óta csinál: az előző évi játékot adták ki újra, némileg aktualizált tartalommal. Mert ugye senkinek nincsenek illúziói, hogy akár a FIFA, akár a PES évről évre tényleg érdemben megújul? De ez általában így szokott lenni az olyan franchise-oknál, amelyek tényleg évről évre új résszel érkeznek. A Konami tehát meglépte, de az EA Sports nem. Ők úgy érezték, idén is minden mehet úgy, mint az elmúlt években. És ez meg is látszik a FIFA 21-en.
A játék két lépcsőben jelenik meg: PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre már október 9-én megérkezett, míg a PlayStation 5 és Xbox Series X kiadások egyelőre nem kaptak pontos dátumot. Nem kizárt, hogy nyitócímként érkeznek majd meg, de az sem, hogy csak valamikor később kapják kézhez a rajongók. Így értelemszerűen egyelőre csak az aktuális generációs kiadást lehet kipróbálni. De megéri-e? Nem lenne-e jobb inkább megvárni az új verziót? Erre a kérdésre éppen azért nehéz válaszolni, mert egyelőre csak ígéretek vannak, hogy majd az igazi megújulást az új konzolokon hozza el a széria.
Mert bizony a FIFA 21 leginkább a logójában és a címében különbözik a FIFA 20-tól... Tartalom tekintetében leszámítva az ezúttal többé-kevésbé naprakész átigazolásokat szinte pontosan ugyanazt kapjuk, amit tavaly is. Van a szokásos karrier mód menedzserként és játékosként, illetve visszatér a FIFA Ultimate Team mód és a tavaly debütált Volta is. Előbbiben igazi futball-legendákból dobhatjuk össze a futballtörténelem legütősebb csapatát. Utóbbiban pedig az arénákat az utcákra cseréljük, hogy kispályás, piszok pörgős és látványos meccseket játszhassunk a világ számos pontján.
Az évek során sok kritika érte a menedzsermódot, miszerint teljesen súlytalan, majdnem mindegy, hogy kikkel és milyen felállásban küldjük pályára a csapatunkat, amíg mi irányítunk, úgyis az történik a pályán, amit mi akarunk. Ezen próbáltak idén változtatni. Egy picit megvariálták az edzéseket, amelyeket tényleg nemcsak szórakoztató, de hasznos is teljesíteni. Minden edzésnapon három feladatot lehet teljesíteni. Megadhatjuk manuálisan, hogy mely játékosok vegyen részt az adott feladatban, illetve mik is legyenek az egyes csoportok feladatai. Van lehetőség szimulálni az edzéseket, ám ez csak akkor célszerű, ha nagyon unjuk vagy nagyon szeretnénk haladni előre az időben. Mert újdonságként megjelent a játékosok élessége is, ami legalább annyira hatással van a pályán nyújtott teljesítményükre, mint a fittségük és motiváltságuk.
Az élességet két módon lehet javítani: edzéseken és persze a meccseken. Azok a játékosok, akik rendszeresen szerepet kapnak a mérkőzéseken, hamar a csúcsra pörögnek. A többiek viszont leginkább az edzéseken tudnak apránként egyre inkább formába lendülni. Ha szimuláljuk az edzéseket, akkor csak minimális mértékben nő ez a szint, ha viszont következetesen mindig teljesítjük őket (és törekszünk is minden feladaton a legjobb eredményt elérni), akkor négyszer-ötször gyorsabban lendülnek majd formába játékosaink. Más kérdés, hogy elég hamar idegesítő és önismétlő tevékenységgé válik a dolog, amihez semmi kedve az embernek.
És hogy ennek van-e bármi szemmel is észrevehető nyoma a meccseken? Nos, valamennyire talán van. A szezon elején a csapatra sokkal többször jellemző, hogy egy-egy indítás hosszú lesz vagy pontatlan, egy-egy belépő pedig elkésik. Később viszont minden valahogy egy picit gördülékenyebbé, gyorsabbá, pontosabbá válik. De persze az sem kizárt, hogy csak én szoktam hozzá az adott nehézségi szinthez...
Látvány terén nem nagyon lehet agyondicsérni a játékot. Oké, amíg csak a meccseket nézzük madártávlatból, addig teljesen rendben van. Amint viszont ráközelít a kamera egyik-másik játékosra, máris látszik, hogy azért eléggé megfáradt már ez a grafika. Talán majd az új generáción szebb lesz minden (jó példa lehet majd erre az NBA 2K21, bár erről is csak videókat láthattunk eddig, szóval nyugtával dicsérjük inkább...). Sok játékos csak jóindulattal ismerhető fel, a mimikájuk pedig a jó öreg Uborka TV-showt idézi. A mozgások pedig néha egészen furcsák, szétesettek, ami főleg a visszajátszások során tűnik fel. Ami viszont a legidegesítőbb (továbbra is) a szériában az a menü. Amellett, hogy elsőre picit kuszának tűnhet, amiben úgy kell vadászni az egyes menüpontokra, az egész iszonyú darabos, lassú és körülményes. Remélhetőleg az új generáción ez is sokkal gyorsabb lesz.
A FIFA 21 az aktuális konzolgeneráción pontosan olyan mint anno a FIFA 14 volt az előzőn. Mindenki az új változattól várja a csodát, talán még a fejlesztők is. Éppen ezért a már megjelent kiadás picit olyan mostohagyereknek tűnik, amivel csak azért foglalkoztak, mert illik. Az egész játék fáradtnak, öregnek és teljesen motiválatlannak érződik. Alig nyújt újat az előző részhez képest, látványban már jóindulattal is csak középszerűnek tűnik. Őszinte kíváncsisággal várjuk az újgenerációs kiadást, hogy az valóban szebb lesz-e. Valószínűleg a játékmenet terén nem kapunk semmi újat attól sem. De talán az új konzolokban rejlő erőnek köszönhetően sok újdonság megvalósítása elől hárul majd el a technológiai akadály és ha idén nem is, de jövőre talán kapunk egy tényleg újszerű FIFA 22-t.