Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Dark Pictures Anthology: Little Hope

The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?

Második történetéhez érkezett az antológia, ezúttal boszorkányok kísértete fog ijesztgetni.

2020.10.30. 17:50 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

A Supermassive Games 2015-ben megmutatta, hogy nagyon ért a jump scare horror kalandjátékokhoz. Az Until Dawn máig kimagasló alkotásnak számít a zsáneren belül, köszönhetően főleg nagyon igényes és erősen moziszerű megvalósításának. A játékmenet nagyon ügyesen épített a pillangóhatásra, miszerint bizonyos tetteinknek olykor csak jóval később köszönt vissza a következménye, így néha dacára minden igyekezetünknek nagyon nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. A végeredmény egy nagyon szórakoztató szombat esti tinihorror lett. Nem is meglepő, hogy a csapat némi VR-os kísérletezgetés után vissza is tért ehhez a zsánerhez, és mindjárt egy teljes antológiával nyitott az immár multiplatform fejlesztés felé. A The Dark Pictures Anthology több egymástól alapvetően független, de ugyanabban a világban játszódó horror-kalandjátékot ölel fel. Az első ezek közül a Man of Medan volt, amely a klasszikus kísértethajós sztorit pipálta ki a képzeletbeli listán. Most pedig itt a folytatás, a Little Hope.

The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?

A Little Hope története egy csapat egyetemistáról és tanáraikról szól, akik egy túráról utaznak hazafelé, valahol Amerikában. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az éjszakai álmos buszozást egy hátborzongató erdő kellős közepén egy hirtelen a semmiből felbukkanó szellemalak szakítja meg, amitől a busz felborul, az utasok pedig repülnek szerte-széjjel. Nem sokkal később a maroknyi csapat magához tér, és kissé kábán konstatálják, hogy a busz sofőrje felszívódott, nincs térerő, és úgy általában azt leszámítva, hogy mindenki megúszta ép bőrrel a balesetet, elég csehül állnak a dolgok. Nem tudják, merre vannak, nem úgy tűnik, hogy belátható időn belül érkezik bárminemű segítség, és különben is van valami nagyon baljós és hátborzongató az erdőben. Ja, és persze ne feledkezzünk meg a szellemalakról sem, ami miatt egyáltalán ebbe a szituba keveredtek.

Innentől vehetjük át az irányítást az öt főhős, Agnes, Andrew, Daniel, John és Taylor felett. Andrew, Daniel és Taylor egyetemi hallgatók, John és Agnes pedig előadók. Hogy épp hol jártak és mi célból, az valójában teljesen másodlagos, az viszont kevésbé, hogy miért is kerültek Little Hope elhagyatott városkája közelébe. Mert itt bizony semmi sem történik véletlenül, ahogy arra a kis társaság a saját kárán elég hamar rá is ébred. A környéket titokzatos köd borítja, ami szó szerint nem hagyja őket elmenni. Így bár nem nagyon akaródzik nekik, végül csak megindulnak a közeli városka felé, hátha ott segítséget találnak. Mondanom sem kell, hogy nem fognak, sőt...

The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?

A játékmenet a Supermassive csapatától már megszokott élményt kínálja, se többet, se kevesebbet. Vagyis a hangsúly most is a moziszerű hatáson van, karaktereinket pedig többnyire fix kameranézetből vezérelhetjük. A sztori alakulása maga határozza meg, hogy mikor ki felett kapjuk meg az irányítást. A mi dolgunk az lesz, hogy hőseinket a tőlünk telhető legnagyobb odafigyeléssel terelgessük. Mert bizony arra is van esély – nem is kicsi –, hogy szép sorjában elhullanak. Little Hope nem az a tipikus amerikai kisváros, ahol a filmekben reggel odadobják az újságot a lábtörlőre, az emberek pedig széles mosollyal üdvözlik egymást az utcán. Nem, ez egy elhagyatott, lepusztult, elátkozott hely. Az 1600-as években Salemhez hasonlóan boszorkányperek színhelye volt, pontosabban egy bizonyos peré, amely egy helyi asszony ellen indult egy kislány vádjai alapján. Ahogy az ilyen perek általában végződtek, az asszonyról kikiáltották, hogy az ördöggel cimborál, vasláncokkal megkötözték, majd a közeli tóba lökték. Az ilyesmi általában nyomot hagy, és Little Hope-ban ez hatványozottan igaz.

A játék ügyesen lavíroz két idősík – napjaink és a boszorkányper – között, mi pedig elég hamar kezdjük sejteni az összefüggéseket. A Little Hope nem a váratlan fordulatok játéka, hanem a folyamatos feszültségé. Alig-alig telik el úgy öt-tíz perc, hogy valamilyen formában ne éreztessék velünk, hogy hőseinkre sötét fenyegetés leselkedik. Amiben talán sikerült előre lépnie a játéknak a Man of Medanhez képest, az az alattomos, gyakran alig-alig észrevehető kis ijesztgetések. Mert hagyományos jump scare-ből van benne bőven, ezeken már meg sem ijed a veterán horrorrajongó. De rengeteg olyan jelenet van, amikor teljesen ártalmatlannak tűnő szituációban egyszer csak egy pillanatra felbukkan egy árny vagy alak a háttérben. Nem csinál semmit, és mi is csak a szemünk sarkából vesszük észre, miközben hőseink épp vitatkoznak valamin az út közepén, hogy igenis ott van és figyel. És ez valahogy sokkal hátborzongatóbb, mint az összes klasszikus ijesztgetés, amivel egyébként a játék traktál minket.

The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?

Ahogy azt a Supermassive Games játékaitól már megszokhattuk, időnként döntési helyzetbe kerülünk. A dialógusok során adott reakcióink jó vagy rossz irányba befolyásolják a karakterek közötti kapcsolatot, bár ennek igazán nagy jelentősége nincs. Persze azt nem próbáltam ki, hogy szándékosan két ember között a végletekig elmérgesítsem a viszonyt, de tény, hogy erre is van lehetőség. Én megmaradtam a „mindenki legyen jóban mindenkivel” elv mellett, így láttam a legnagyobb esélyét a túlélésüknek. A játék egyébként néha ad tippeket bevillanó képek formájában, hogy később milyen szituációk történhetnek meg. Ezek segíthetnek egy-egy helyzet alakításában, ami akár a karakterek túlélését is jelentheti. És persze a pillangóhatás sem maradt ki: bizonyos tetteink vagy döntéseink néha csak jóval később váltják ki hatásukat, ami nem mindig az, amire számítanánk. Elvenni egy talált fegyvert vagy otthagyni? Felgyújtani egy elátkozott játékbabát vagy békén hagyni? Egyik bajbajutott társunknak segíteni vagy a másiknak? Ezeknek mind-mind súlya van és legtöbbször csak utólag tudjuk meg, hogy jól döntöttünk-e.

A Little Hope erőssége a látványvilága is, ami valóban moziszerű. Főleg a szereplők kidolgozottsága csillagos ötös, de ezt is megszokhattuk már a stúdiótól. Ahogy azt is, hogy egyébként a környezet kidolgozásával úgy spórolnak, hogy következetesen csak éjszaka játszódnak a játékaik, amikor a jótékony sötétség sok részletet eltakar. Szerencsére csiszoltak annyit a grafikus motoron, hogy a Man of Medannel ellentétben itt már nyoma sem volt framerate-ingadozásnak. A színészi játékon viszont még lenne mit javítani, pontosabban azon, ahogy ez végül megjelenik a játékban. Elhiszem, hogy a színészek remek munkát végeztek a felvételek során (mert ez látszik), de valahogy még mindig néhány gesztikulálás vagy mozgás túljátszottnak érződik. Ez lehet mondjuk rendezői hiba is, mindenesetre a jövőben a kevesebb többet érne.

The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?

A The Dark Pictures Anthology egy korrekt új történettel gazdagodott. Hogy kinek mi az ijesztőbb – egy kísértethajó vagy egy elátkozott város –, az szubjektív kérdés. Én úgy igazán egyiken sem rettegtem, de azért mindenképpen szórakoztató élmény volt e rémtörténetek aktív részesének lenni. Ne feledjük, hogy ebben a játékban is van mód ezt megosztani valakivel vagy valakikkel, helyben vagy online. Bár én a magam részéről a helyi „add át a kontrollert egy havernak” multiplayer módot amolyan spanyolviasznak érzem. Ha nagyon akarom, akár a GTA V sztoriját is játszhatjuk így: mindenki a három főhős közül másikat irányít, és passzolgatjuk egymás közt a kontrollert. De egy szombat esti összejövetelen, ha fogékony az ilyesmire a társaság, elő lehet venni a játékot. A csajokat lehet vele ijesztgetni. ■

értékelés


Támogasd oldalunkat,
vásárold meg online!

The Dark Pictures Anthology: Little Hope

The Dark Pictures Anthology: Little Hope
Pozitívumok
  • Korrekt horrormozis élmény
  • Jól adagolt történet, nem veszik el a késztetés a folytatásra
  • Pofás, de azért okosan elcsalt látványvilág
Negatívumok
  • A játékmenet továbbra sem lépett előre semennyit sem
  • A karakterek most is hajlamosak furán túlgesztikulálni dolgokat
  • Bármennyire is igyekszik, nem tud igazán ijesztő lenni
  • A multiplayer mód még mindig amolyan spanyolviasz

A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a Cenega biztosította.

The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?The Dark Pictures Anthology: Little Hope teszt – Mennyire csekély a remény?
The Dark Pictures Anthology: Little Hope
További hírekért és cikkekért ugorj a játék adatlapjára:
The Dark Pictures Anthology: Little Hope

hozzászólások (3)

Shadowguard
Shadowguard 2020.11.01. 12:49
SPOILER
Engem csak az érdekelne, hogy ez már tényleg horror vagy ennek a végén is van egy sokkal világibb magyarázat? Előző részen gondolkoztam, de "szerencsére" lelőtték a poént, innentől nem is érdekelt, megnéztem videón. Ha itt tényleg van természetfölötti akkor megy a listára, egyébként keresek belőle végigjátszást...
GeryG
GeryG 2020.11.03. 18:20
SPOILER
Ahelyett, hogy lelőnék bármilyen poént a végével kapcsolatban, inkább azt mondom, hogy pont olyan a vége, amilyen a Supermassive eddigi játékaié. Van benne csavar, bizonyos dolgokat megmagyaráz, bizonyos dolgokat nyitva hagy. Az én végigjátszásomban egy picit értelmetlennek tűnt a sztori, végül csak egy embert veszítettem el, azt is a saját hülyeségem miatt.

Engem egy picit meglepett a végső csavar, de pont miatta egy picit sok hűhó semmiért érzésem van. Megyünk előre a sztoriban, történnek bizonyos dolgok, aztán a végén totál más a végkifejlet, mint amire számítanál. Ami tök jó is, de egy picit olyan meh érzés is egyben.
GeryG
GeryG 2020.11.03. 19:02
SPOILER
Oké, mosogatás közben leülepedett pár dolog a játékkal kapcsolatban, és frissíteném az előző meglátásaimat. :D A játék végében semmi meh nincs, sőt. Egy picit végiggondolva az átélteket, a játék eseményeit, a szereplőket, azok tetteit és a fordulatokat, a játék vége nem is lehetne ennél világosabb. Bár elsőre egy picit fura volt néhány részlet, de mostanra mindent sikerült a helyére pakolni. Így az egész játék tök más értelmet nyert.

És itt most (mégis) választ adok a kérdésedre is: a játék vége végül is evilág, nem annyira misztikus, mint eleinte várnánk. De a csavar a végén teljesen jó, így nem mondom, hogy nem éri meg végigtolni a játékot. :)
ajánlott olvasnivaló