A légiforgalmi irányító szakmát egészen sajátos hangulat lengi körül, számos városi legenda terjeng róla. A nehézségéről, a bekerülés szinte lehetetlen követelményeiről, az elképesztően magas stresszfaktor miatti korai kiégésről és persze a brutálisan jó fizetésekről. Nem titok, én magam is nekifutottam néhány éve a lehetetlennek, és jelentkeztem légiforgalmi irányítónak, elsősorban a kihívás miatt. Az sem titok, hogy nekem sem sikerült, bár arra mindenképpen büszke vagyok, ameddig sikerült eljutnom a kiválasztási rendszerben.
Bár a repülőszimulátorok sem állnak távol tőlem, arra nem nagyon érzem magamban az indíttatást, hogy mondjuk egy Microsoft Flight Simulatornek nekiugorjak (és ahogy hallom, jobban is jártam…). Amikor viszont kiszúrtam a több száz októberi videojáték-megjelenés között a I Am Air Traffic Controller 4 címet, nyilván felcsillant a szemem. Ha minden jól megy, megszületett az én játékom.

A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy az I Am Air Traffic Controller 4 csak nyugaton számít újdonságnak. A japán TechnoBrain stúdió már korábban kiadta ugyanis a játékot hazájában, de nekünk mostanáig kellett várni az angol változatra. És legjobb tudomásom szerint az előző részek esetében ilyen nem is készült, szóval külön öröm, hogy most ránk is gondoltak a fejlesztők.
De miről is van szó? Az I Am Air Traffic Controller címből az egyszeri játékos pontosan arra számítana, amire én is: a légiforgalmi irányítás piszok nehéz, éppen ezért nagyszerű kihívást jelentő munkájába csöppenhetünk bele. Nos, ez részben igaz csupán. A játék ugyanis nem a légiforgalmi irányítást dolgozza fel, hanem a toronyirányítást. Egészen pontosan egy japán repülőtér toronyirányítását. Aki tehát arra számít, hogy egy ország vagy legalább egy régió légi közlekedése felett veheti át az irányítást, az csalódni fog. Erről szó sincs, a játék kimondottan egy repülőtér forgalmának koordinálásáról szól.

Arról viszont egész jó formában. Bár én magam végül sajnos nem tapasztalhattam meg, hogy milyen is a valóságban ez a munka, de abban így is biztos vagyok, hogy a játékban kínált lehetőségektől sokkal-sokkal összetettebb és nehezebb. De ez nem feltétlenül baj, mert amit az IAATC4 kínál, az így egyszerre szórakoztató és valamennyire azért hiteles.
Az egyébként elképesztően puritán kivitelezésű játékban tehát egyetlen japán repülőtér forgalmát irányíthatjuk. A mi feladatunk lesz a közel-körzeti irányítás, a megközelítési körzeti irányítás, valamint a földi guruló irányítás is. Egyszerre kell foglalkoznunk több érkező és indulásra kész repülővel.
A gépeket több irányítás között is „passzolgatnunk” kell. Amikor a csápokon álló gép bejelentkezik, hogy készen áll az indulásra (erre hagyományosan általában néhány percnyi idősávjuk van, amit nem szerencsés lekésni, mert akkor akár órák is eltelhetnek, mire újra sorra kerülnek a sok gép között), nekünk kell előbb engedélyt adni a csáptól való eltávolodásra, és átadni a földi irányításnak a gépet. Majd megadni a számukra kijelölt futópályához vezető valamelyik útvonalat, amin taxizhatnak. Erre persze szintén külön utasítást kell adni. Menet közben bármikor adhatunk nekik módosító vagy megállító parancsokat is, ha esetleg szükség van rá. Ha elgurultak a futópályához, ott átveszi a torony az irányításukat, akiktől megkapják a felszállási engedélyt. Ha ez is megtörtént, akkor máris a közel-körzeti irányításhoz kerül a kontroll, akik egészen az utazómagasságig, illetve a közel-körzeti szektor határáig követik a gépet, ahol aztán majd átadják a játékban már nem szereplő légiforgalmi irányításnak.

Hasonló a menetrend egy érkező gép esetében, akit először át kell venni az ATC-től, majd benavigálni (bár ezt a játék automatikusan megteszi, mi csak módosítani tudunk rajta) valamelyik leszállópályára. Menet közben több módosító parancsot is adhatunk nekik, hogy a többi géppel végig megtarthassák a minimális biztonsági távolságot. A játék első néhány küldetésében csak viszonylag rövid időszakok néhány gépét kell irányítanunk, ám ahogy ezeket teljesítjük, egyre összetettebb helyzetekben találjuk magunkat.
Az I Am Air Traffic Controller 4 játékmenete tehát egész szórakoztató lehet az ilyesmire fogékony játékosok számára. Ugyanakkor a játék kivitelezése, grafikája az valami egészen elképesztően puritán. Olyan, mintha egy ’90-es évek végéről származó tycoont néznénk Full HD-sítve. A repülők még csak-csak kinéznek valahogy, de a táj gyakorlatilag csak egy elmosódott paca alattuk. A repülőtér, ami lényegében a játék központi eleme pedig olyan modellekből épül fel, mintha egy tök kezdő grafikus első iskolai próbamunkái lennének. Értem én, hogy itt nem a látványvilág az első, hanem a játékmenet. De akkor is, ez egy 2020-ban megjelent játék, amiért nem mellesleg 49,99 eurót kérnek el! (Bár most épp a Steamen 40%-os akcióval 29,99 euróért szerezhető be egy rövid ideig.)

Mindezek fényében csak akkor tudom jó szívvel ajánlani bárkinek is az I Am Air Traffic Controller 4-et, ha az illető él-hal a légiforgalmi irányításért, és minden ezzel foglalkozó játékot szeretne a gyűjteményében tudni. Ilyenből pedig sajnos nincs túl sok.