Bevallom, engem teljesen meglepett, hogy alig 3-4 hónappal az előző DLC, az amúgy remekül sikerült Empire Aflame után már rögtön készhez is kaptuk a következő kiegészítőt. Ennek persze csak örülni lehet, hiszen a Fantasy General II roppant szórakoztató kis játék, amelyet lényegében a megjelenés óta folyamatosan „nyúzok”. Ehhez nagyban hozzájárul a procedurálisan generált világ az Onslaught DLC-ből, a dinamikusan alkalmazkodó nehézségi fokozat, és a nagyon gonosz „Iron Maiden” mód, amelyben nincs mentés, nincs visszatöltés, viszont van rengeteg hajtépés és idegrángás. De megéri, mert a játék szépen jutalmazza a teljesítményt, és maga a játékmenet sokadik alkalommal is tud újdonságokkal szolgálni. Ja, és ami a legfontosabb: az MI egészen kiemelkedően játszik.
Az Evolution ismét nagyon komoly egyjátékos kampányt kapott. A történet során megismerhetjük a gyíknépek (lizardfolks) meglehetően brutális és kegyetlen világát, belharcaikat és küzdelmét az „idegenekkel” – azaz az emberekkel. Ahogy az Empire Aflame-ben, a történetvezetés ezúttal is elsőrangú. A játék rengetegszer állít minket nehéz döntés elé, és ez a döntés hatással van a történetre, ellenségeinkre és persze a játék végkimenetelére is. Törzsünk irányítása nem könnyű feladat, egyensúlyoznunk kell a keménykezű és az engedékeny vezető szerepe közt – bármelyik irányba borul el a mérleg, annak komoly következményei lehetnek...
A gyíknépek számos egyedi mechanizmust kaptak. Egységeik alapból szánalmasan gyengék, és fejlődni csak úgy tudnak, ha a gyengébbek feláldozzák magukat a többiekért. Ennek megfelelően a gyíkok ereje a számbeli fölényen van – nem kell félni attól, hogy a frissen toborzott egységeinket odavessük az ellenség elé. Kétéltűként a gyíkok leginkább a vizes, mocsaras környéken érzik jól magukat. Nem csupán nem vonatkozik rájuk semmilyen büntetés a vízi harcért, de még bónuszokat is kapnak, ráadásul szinte bárhol meg tudnak bújni a víz alatt, és szinte adja magát, hogy az ellenségeinknek minden pusztítóbb kelepcéket állítsunk.
Ez azonban főleg inkább a játék elejére vonatkozik, amíg az egységeink gyengébbek, és a frontális harcot jobb elkerülni velük. Később, ahogy egyre erősebbek lesznek, a hangsúly áttolódik a rejtőzködő harcmodorról a némileg „hagyományosabb” harcra, ami inkább hasonlít a másik két nép, a Birodalom és a barbárok játékstílusára. Ez annyiban nem tetszett, hogy a gyíkok egységei kevésbé kidolgozottak, mint akár a birodalmi, akár a barbár egységek, ahol akár 4-5 szinten keresztül is lehet fejleszteni őket, míg itt 2-3 szinttel ki van maxolva egy egység.
Érdekesnek találtam azt is, hogy a küldetések során irgalmatlan mennyiségű egyedi „itemet” találtam, amelyekkel felszerelhettem a kedves kis gyíkjaimat – az eddigiek során ezek azért ritkábban jöttek, jobban is vigyáztam rájuk. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy alapból sokkal több egységgel vágunk neki a csatáknak, mint az eddigi kampányokban.
Az Evolution nem csupán önmagában hoz újdonságokat, de a korábbi DLC-khez is hoz új tartalmakat, új ellenségeket és hősöket, így valószínűleg megint kezdhetem újra a már befejezett kampányokat. :-)
A Fantasy General II – Evolution teljesen korrekt kis kiegészítője az alapjátéknak – akinek nem tetszett, annak ezután sem fog, viszont akinek bejött, annak mindenképp ajánlom, nem fog csalódni.
