Kezdetben volt az Ige... akarom mondani az Advanced Squad Leader, ami minden taktikai, rajalapú társasjáték atyja. Csak hát a szabályai az évtizedek alatt több ezer oldalassá bővültek, aminek okán normális ember képtelen vele játszani. Ezért minden valamire való társasjáték-készítő megcsinálta a maga „egyszerűsített” ASL-verzióját. Azért tettem idézőjelbe, mert egy Catanhoz szokott, koca magyar társasjátékosnak ezek az „egyszerűsített” változatok is baromi bonyolultak. És itt most magamról beszélek. Tehát én mindig örülök, ha egy ilyen társasjátéknak megjelenik a számítógépes változata, mert akkor csak élvezni kell a játékot, és nem kell ismerni minden egyes szabályt és kivételt (azért az alapokat nem árt érteni), mivel a számítógép elintézi a szabálybetartást és az adminisztrációt.
Az egyik ilyen leegyszerűsített ASL-gyermek a Valor & Victory. Kinézetre pont úgy néz ki, mint maga az ASL vagy például a Lock ’n Load. Amikor először láttam belőle képernyőképeket, azt hittem, hogy a Lock’n’Loadhoz jelenik meg egy új DLC. Tehát egy aprócska térképből áll a pálya, ami egy farm vagy faluvégi néhány ház... A lényeg, hogy 100 méterekről beszélünk, nem kilométerekről. Az egységek pedig nem hadosztályok vagy századok, hanem egyes emberek (hősök vagy tisztek) és rajok, félrajok (4-8 ember). Ha pedig egy tankot látunk, akkor az pontosan egy darab jármű. A kis jelölőlapkákon (counter) pedig az egység minden adata megtalálható számokkal leírva (a négy sarokban, alul és felül is).
Általában mindegyik ilyen társasjátékban a körök is összetettek. Tehát nem az van, mint mondjuk a Rizikóban, hogy felváltva lépünk, és amíg mi dobáljuk a hatosokat, addig az ellenfelünk szomorúan nézi hadserege pusztulását. Hanem a körünk több szakaszra is bomlik, ami alatt az ellenfelünk is beleszólhat a dolgokba és reagálhat. Mondjuk egy rajjal át szeretnék futni az istálló fedezékéből a parasztházéba, akkor az ellenfél nem csak konstatálja, hogy az ő körében hiába próbál rám lőni, mert újra fedezékben vagyok. Hanem amikor kint vagyok a nyílt mezőn (a két épület között), akkor van esélye (egy dobókocka véletlenszerűségével) rálőni a rajomra. Ebből is látszik, hogy papíron, dobókockával ezek a játékok (még a kicsi méretük ellenére is) nagyon sokáig tartanak, hiszen a körnek minden kis szakaszában kell valamit dobni vagy táblázatokat nézni. Ezért is nagy öröm tehát számomra, ha egy ilyen játékból számítógépes változat készül, mert akkor csak a jó része marad meg az egésznek. Persze mint már említettem, ettől még valamennyire ismerni kell a szabályokat.
De olyan nagyon szerencsére mégsem. Hiszen a Valor & Victoryról nem is hallottam addig, amíg meg nem kaptam tesztelésre. De amiatt, hogy hasonlóakkal már játszottam, nagyon kicsi tanulási idővel rá lehetett érezni a játékmenetre. Persze utána azért kicsit olvasgattam az alapját képező társasról is. Ezt most nem részletezem, mert rövid és jól érthető tutorial is van hozzá, és egy elég részletes kézikönyv is. Tehát ha nagyon érdekli az embert, akkor mindenre kaphat választ. De mindez nem előfeltétele a játéknak.
Amúgy a Valor & Victoryt kiadó Matrix Games gondozásában majdnem tíz évvel ezelőtt jelent meg a már említett Lock 'n Load egyik részét, a Heroes of Stalingradot. Nagy volt az öröm (bár személy szerint a keleti front nem akkora kedvencem), mert mindenki azt hitte, hogy ha már kész a motor, akkor sorra jöhet ki a többi LnL játék. De nem így lett. A játékosok pedig megunták a várakozást, és a hivatalosan nem modolható játékhoz készítettek olyan csomagokat, amelyekkel valamelyik másik Lock 'n Load játékká alakították azt. Persze a játékszabályokat picit se lehetett így módosítani, csak az egységek adatait. Aztán egy éve jött egy újabb fordulat: az eredeti társasjáték kiadójától megérkezett a hivatalos Lock 'n Load, amelyhez folyamatosan jönnek a DLC-k is. (Aminek szintén örülök, mert a kedvenc falklandos részt évek óta nem adták ki papíros formában, így viszont olcsóbban hozzá tudok jutni.) A Matrixnál viszont így várhatóan nem lesz több LnL játék.
És talán pont ezért csaphattak le az egyfejlesztős Valor & Victory-ra, hogy így nekik is maradjon egy egyszerűsített ASL-leszármazott a portfóliójukban. Remélem azonban, hogy most nem ülnek majd a babérjukon, mert az alapjáték elég vérszegény tartalommal bír: angol és amerikai összecsapások Normandiában 1944-ben. És bár van küldetésszerkesztő hozzá, azonban a térképek és az egységek fixek. Mivel a számítógépen sokkal gyorsabban le lehet darálni egy meccset (a Pegazus-híd kb. 7-8 percig tartott), ezért a tartalom nem ígér sokórás játékidőt. Ami pedig különösen elkeserít, hogy még a Steam Remote Play Together támogatását se tették bele, pedig az hozzá tudna csapni néhány órát. Helyette egy sajátszerveres multiplayer van, ami ki tudja, meddig lesz működő.
Nagyon klassz dolog, hogy a Matrix Games felkarol ilyen játékokat, és a hozzám hasonló, ennyire elvetemült rétegjátékokkal játszó játékosokat is kiszolgálja. Azonban nagyon jó szívvel nem tudom ajánlani a Valor & Victoryt, hiszen még maga a fejlesztő is azt válaszolta egy kérdésre a fórumban, hogy ha azt hisszük, hogy ez a játék a Lock’n’Load konkurrenciája, akkor ő ezt bóknak veszi. Ha nagyon nem pörög fel tartalommal, vagy nem ad valami lehetőséget normális multira, akkor inkább az LnL-t ajánlom helyette. A Play Togethert sajnos az sem támogatja, de ott legalább rengeteg tartalom van.
