Lost Judgment teszt – Olyan, mint egy sárkány, csak kisebb

Két esztendeje teszteltem az oldal hasábjain a címben forgó program első epizódját, a Judgmentet. Több mint 100 órát sikerült beleraknom, mire minden kihívást teljesítettem a mára unalomig ismert Kamurocho városkában. Azóta szakítva az elődeivel a Yakuza „7” (Like a Dragon) körökre osztott harcrendszerre váltott át, így elméletileg most utoljára bunyózhatunk a hagyományos módon ebben a spin-off folytatásban. Örömhír, hogy nem kell a szokásos 6+ hónapot várnunk a lokalizációra, a Lost Judgment minden régióban megjelenik a jövő héten. Irgalmatlan módon leterhelhette a Ryu Ga Gotoku csapatát, hogy az eredeti japán mellett egyből érkezik angol felirattal és szinkronnal is a játék, hiszen temérdek szöveggel és tartalommal pakolták meg ismét a városkákat.

Ismerős helyek, kényes ügyek
A fejlesztőstúdió az újrafelhasználás mesterévé vált az elmúlt évtizedben, így nem is olyan meglepő, hogy az első rész térképe (Kamurocho) mellett a legutóbbi Yakuza epizód területe is szerepel (Yokohama), mint második bejárható játszótér. Így, aki az elmúlt másfél évben kalandozott Ichibannal, az könnyen kiigazodik majd itt is. A történet főbb szereplői megegyeznek a korábbi Judgmentben látottakkal. A magándetektív Yagami és ex-jakuza bérizom cimborája most is a Genda ügyvédi irodával összedolgozva göngyölíthet fel egy terjedelmes ügyet.

Nagyon komolya témát céloztak meg a készítők az iskolai terrorizálással, valamint az ebből következő öngyilkosságokra fókuszálva. A „bully” témakört behatóan körbejárták, és érdekes sztorit kanyarintottak köré, ami egy zaklató brutálisan meggyilkolt holtestének megtalálásával indít. A feltételezett elkövetőt hamarabb megcsípik, mint ahogy a gyilkost megmutatják egy Columbo epizódban. Természetesen rengeteg csavarral fűszerezik meg az ügyet, így semmi sem az, aminek látszik, de ezt már megszokhattuk a szérián nevelkedve.

A belsőnézetes nyomkeresés a szükségesnél talán többször is használatra került, de sokszor vakon fogunk keresgélni, mire megtaláljuk az adott nyomokat. Bevallom, engem ez frusztrált, fáradtan próbálgatva pedig szívem szerint beleöklöztem volna néha a képernyőbe. Szerencsére pár perc vergődés után megleltem a pontokat, valamint óriási pacsi, hogy kivették az atom idegesítő macskanyávogást, ami az első részben szerepelt (néha még felriadok éjjelente, hogy nem találom az opcionális szőrős nyávogógépet ezekben a szekvenciákban). A nyomozgatás mellett visszatér a zártörés és a futkorászós üldözés, a legunalmasabb követősdi pedig kiegészült néhány ötlettel. A kívánt személyt követve nem feltétlen kell bujkálnunk, egy gombot lenyomva rögtönözhetünk az utcán egy-egy cselekedetet. Szerencsére az uncsibanán szegmensekből jóval kevesebbet kapunk, így megmarad a dinamika.

Vissza az oskolába!
Megbízónk egy iskolaigazgató lesz, aki elejét szeretné venni egy diák szekálásának. Néhány éve ebben az intézményben járt az a tanuló, aki diáktársai miatt öngyilkos lett, és most egy lányt pécéztek ki maguknak a suli gonosz nebulói. Na de ahhoz, hogy 30 pluszos hősünk korlátlanul ténykedhessen a gimi területén, nem elég egy névjegykártya. Vagy mégis? Szerencsénkre pont a nyomozóklub elnöke zsarol meg minket, miközben rejtett kameráinkat telepítjük, hogy feltérképezzük a lehetőségeket. Yagami leleményességének, illetve lehengerlő személyiségének köszönhetően rövid útón tanácsadóvá válik, így a bejárása meg is oldódik. A kevés létszámot magába foglaló fakultatív csoport egy, a Professzor kódnéven futó embert kajtat, de az elkapásához rengeteg tennivalónk lesz.

Miközben haladunk a fősodorral, ami az említett gyilkossági ügy, sorba szivárgunk be mellette az iskola klubjaiba vagy a tanulók más csoportjaiba. Így leszünk egy személyben táncoktatók, laza deszkás arcok, félprofi ökölvívók, e-sport királyok, motorosbanda-tagok, és még ugyanennyi egyedi tevékenység űzői. Yagami a diákokkal szoros kapcsolatot épít ki, ami hamar túlnő a beszivárgáson, és egy raklap mellékküldetést teljesíthetünk, ha a csoportokkal jó viszonyt ápolunk. Igazából a program ezen része telitalálat, több órára le tudja kötni az embert a táncikálás és hasonló ügyességi játékok nyüstölése.

A korábbi drónversenyek új pályákkal tértek vissza, a VR dobókockás móka pedig egyedi ellenfelekkel kiegészülve várja a lazulni vágyókat. A Sega játéktermek és darts mellett a szobánkban található egy MasterSystem konzol, amihez 8 kazettát tudunk felkutatni, így egyfajta teljes értékű emulátorként is funkciónál ez a rész. Új kikapcsolódás a gördeszkázás, amivel a versenyeken túl a városban is cirkálhatunk. Egy motoros minijáték keretein belül pedig mopedünkkel „halálra” menő futamokat nyomhatunk le a rivális bandákkal szemben. A tartalomra nem lehet panasz, ezen kívül rengeteg étterem várja a falánk játékosokat egyedi látványkonyhákkal. A tiltott barlangok is felkereshetőek, így újfent elmerülhetünk a zsugában.

Na, még egyszer utoljára!
A klasszikus harcrendszer, amit sokan szerettek, újra a topon van, hősünk karatéja pedig a tigris és daru mellett egy szuperjó formával bővül. A kígyó stílusban Yagami a hárításokra és a dobásokra helyezi a hangsúlyt, ami sokszor kőkemény megfélemlítéssel jár. Van, hogy nem is üti meg végül a támadókat, de a sokkhatás miatt eszméletüket vesztik, a habkönnyű parry mozdulattal pedig szinte minden csapás kivédhető és visszafordítható.

Nagyon sokféle képesség oldható fel tapasztalati pontért vagy könyveket átbogarászva, kiugrott ügyvédünk pedig most is használhatja a tereptárgyakat vagy rosszabb esetben a falat elrugaszkodásra. A laza, de akrobatikus stílus még mindig menő, ahogy a nem létező szél végigborzolta bőrkabát is, a színes aurás támadások lassításai és az ellenség arcára ráközelítő kamera pedig eléggé hatásvadász. A készítők nyilatkozata szerint nem készül több folytatás, illetve a harcrendszer is a körökre osztott marad a széria következő játékában, így jó érzés lehet kiélni magunkat a kedvelt felállásban.

Macskák királysága?
A vernyogó cicamicák minden eddiginél nagyobb számban képviseltetik magukat a Lost Judgmentben. Rengeteg jelenetben feltűnnek a kóbor jószágok, továbbá lehetőségünk van őket felkeresni is. A barátságuk elnyeréséhez el kell őket nevezni, majd nem árt megjegyezni a nevüket, mert nagyon háklisak a tévesztésre. Négyesével tanyáznak, és gonosz módon három nevet is feldob a gép, így valódi memóriajáték ennyi cicával fejben zsonglőrködni egy idő után. Jó hír a kutyásoknak, hogy egy hiperokos eb is segítheti a nyomozásunkat. A rejtélyek megoldására szakosodott blökit pórázon vezetve vihetjük magunkkal, de igény szerint le is hívhatjuk egy gyorsmenüből. Itt kaptak helyet az új eszközeink is, amik egy lehallgatókészülék és egy detektor lesznek. A korábban is szereplő drónunkkal pedig most is berepülhetjük a környéket. Ezek miatt a pluszok miatt jó elmerülni a cég alkotásaiban: nagyon könnyen behúzhatja a kalandorokat.

Nem sok szó esett a grafikáról és a hangokról, ami nem véletlen. Akár ki is ollózhatnám a kétéves cikkemből az ide vonatkozó részeket, viszont annyit hozzátennék, hogy a képi világon azért már meglátszik a kor. Hiába teszteltem PlayStation 5-ön a stuffot, ezen a motoron látszik, hogy lassan cserélni kéne, ha nextgen élményt szeretnének prezentálni. A hangszerelés és a szinkron továbbra is profi, abba nem tudok belekötni (természetesen japánul nyomtam).

A Judgment folytatása, a Lost Judgment remek témát dolgoz fel, ami sajnos nagyon is aktuális. Emellett szórakoztató és tartalmas játék is, így örömmel ajánlom beszerzésre. A korábbi rész ismerete nélkül is élvezhető, jófajta videojáték.