A Warhammer fantasy világával nem sok hálásabb dolog történhetett annál, mint amikor bejelentették, hogy a Creative Assembly addig szigorúan valós, történelmi korszakokhoz és háborúkhoz kötődő Total War szériájával összefonódik egy crossover trilógiára. Több Warhammer játék is próbálkozott már olyan játékmenettel, amely többé-kevésbé a Total War széria felhígított változatát idézte, így amikor 2016-ban végre megjelent az első Total War: Warhammer, fajonként akár gyökeresen eltérő játékmenetével, az Öregvilág elképesztően hangulatos és pontos reprezentációjával, a Warhammer-rajongóknak túlzások nélkül minden kívánsága teljesült, a műfajnak pedig új klasszikusa született, amelyet aztán a Total War: Warhammer II 2017-ben még így is felül tudott múlni. Csak idő kérdése volt, mikor fog megérkezni a trilógia lezárása, a várakozás pedig szép lassan a végéhez ér, és az alig egy hónap múlva közelgő megjelenés apropóján nemrég részt vehettem egy online sajtóeseményen, ahol pár új részlet leleplezése mellett egy speciális demo buildet is kipróbálhattam a játékból, amely nyolc órán keresztül, összesen 50 kör erejéig adott egy kis ízelítőt két faj kampányából.
A demo előtti prezentáción végre fontos részleteket tudhattunk meg a játék történetéről és a játszható felekről is. Az aktuális hadakozás Ursun, Kislev medveistene körül forog majd, aki csapdába esett a Káoszpusztákon. Egy bátor herceg elindult, hogy megmentse, ám útja során megszállta a Káosz, így amikor végre elért a csapdába esett istenséghez, ahelyett, hogy kiszabadította volna, egy mágikus pisztollyal rátámadt. Ursun haldoklik, üvöltéseitől a Mágia Szelei hatalmas viharrá erősödtek, amelyek teljesen elzárták a Káoszpusztákat, őt magát pedig a démonúr Be’lakor börtönözte be, hogy kivárja haláltusája végét. A szériában narrátorként jelentkező vándorló mágus erről a Sors Könyvéből értesül, amely felcsillantja számára a reményt, elég lenne ugyanis egyetlen csepp Ursun véréből, hogy megszabadítsa magát a könyv átkától. Így elindul, hogy szövetséget kössön a nyolc nép egyikével, amelyek mindegyike saját célból próbál betörni a Káoszpusztákra, hogy legyőzze Be’lakort, és még halála előtt a medveistenhez érjen.
Kislev például értelemszerűen meg akarja menteni, míg az előrendelői DLC-ként jelentkező Ogre Királyság tagjai a történelem leghatalmasabb és legfenségesebb lakomáját tervezik csapni a hatalmas medvéből. Igen, nyolc nép, az online esemény során ugyanis lelepleződött egy újabb fél is. Ők a káoszdémonok, avagy az Osztatlan Káosz serege, akiket az Ursun életére törő, azóta teljesen démonná változott egykori herceg vezet, és célja mindössze befejezni, amit a mágikus lövedékkel elkezdett.
Ahhoz, hogy eljussanak Ursunhoz, a Total War szériától megszokott játékelemek mellett minden fajnak figyelnie kell a mágikus hasadékok megnyílását, amelyeken át ideiglenesen átléphetnek seregeikkel a Káoszpuszták egyes részeire, hogy ott szadista próbatételek kiállásával fokozatosan megnyissák az utat Be’lakor birodalmába. A demo során két fajt próbálhattunk ki: a feudális Kínáról mintázott grand cathayt, amelynek uralkodói emberi formába bújt, isteni erővel rendelkező sárkányok, és a frissen bejelentett Osztatlan Káoszt.
A próbálgatást a grand cathay fajjal kezdtem, akik egy Kínai Nagy Falhoz hasonló védővonal felett őrködnek, amelynek túloldalán a Káosz erői gyülekeznek ostromra készen, miközben határaikon belül a számukra kulcsfontosságú egyensúly felborulása miatt gyakori belviszályokkal is szembe kell nézniük. Ez a felborult egyensúly motiválja őket Ursun felkutatására is, a medveisten ugyanis állítólag tudja, hol van az uralkodócsalád elveszett tagja, Shen-Zoo, aki nélkül képtelenek visszaállítani a harmóniát.
A grand cathay számos újdonságot hoz a korábbi Warhammer fajok játékmenetéhez képest. Egyik sajátosságuk a Wu Xing iránytű, amellyel birodalmuk határain belül irányíthatják a Mágia Szeleinek irányát, és azokat egy adott aspektus felé terelhetik, ami lehet például határvidékük védelmének erősítése vagy gazdaságuk fellendítése, az iránytű állását pedig néhány körönként megváltoztathatják. A másik az egyensúlyra való törekvés, és a yin-yang megjelenése, mind seregeik szervezésében, mind birodalmuk vezetésében. Egyrészt összes épületük és fejlesztésük rendelkezik valamennyi yin vagy yang értékkel, amelyek összege birodalmunkra nézve ha megegyezik, különböző bónuszokat kapunk, míg ha eltolódik az egyik irányba, akkor bizonyos aspektusok, egyes egységek gyártása komoly hátrányokat szenvednek. Maguk az egységek is rendelkeznek egy ilyen attribútummal, és ha a harcmezőn ügyelünk rá, hogy a yin és yang típusú osztagok egymás közelében küzdjenek, akkor képesek jelentősen buffolni egymás tulajdonságait.
A cathay rendelkezik az Elefántcsontút névre keresztelt kereskedelmi útvonallal is, amelyen képesek távoli célok felé karavánokat indítani, és így busás vagyonra szert tenni (a cathay eleve az egyik legjobb gazdasági állapottal rendelkező nép, már viszonylag pár kör után szinte sose jelentett gondot, ha új épületeket kellett felhúznom, vagy egységeket toboroznom), a karavánok útja során azonban gyakran döntéseket kell meghoznunk, módosítanunk az irányukon, ha nagyon kockázatosnak tűnik az elkövetkező szakasz, ha pedig portyázó orkokkal vagy ogrékkal kerülnek szembe, akár a karavánt kísérő sereget irányítva össze is kell csapnunk a támadókkal.
Végül, ha mindez nem lenne elég, még a fal állapotát is figyelnünk kell, ha ugyanis nem ruccanunk át időről időre a túloldalra letörni a gyülekező démoni seregek szarvát, és betelik a menüsor tetején növekvő sáv, képesek összehangolt inváziót indítani teljes haderejükkel a fal számos pontja ellen. Ám hiába tűnik mindez komplexnek, a cathay irányításába pár kör alatt nagyon könnyen bele lehetett tanulni, a rengeteg rendszernek hála pedig szinte soha nem voltak eseménytelen, szinte csak időhúzásként továbbléptetett köreim.
A káoszdémonok egyedisége a játék további négy, egy-egy istenséghez dedikált démoni fajával szemben, hogy egységeiket és fejlesztéseiket tetszőlegesen válogathatják össze a négy istenség, illetve az Osztatlan Káosz palettájáról, annak függvényében, hogy mennyi démoni áldozatot mutattak be számukra. Ennek két módja van: vagy a győztes csatákat ajánlják fel az egyik istenségnek, vagy a leigázott, elfoglalt településeket dedikálják nekik. Az istenségek hatásának pedig van egy másik látványos manifesztációja az egységeken túl. Démonhercegünket ugyanis mezei felszerelések, páncélok és mágikus ereklyék helyett különböző testrészek csereberélésével szerelhetjük fel, amelyek szintén a démoni áldozat hatására nyílnak meg. Szarvaink így származhatnak Khorne-tól, karjaink Tzeentchtől, lábaink Nurgletől, a különböző istenségek pedig különböző helyzetekre és szerepekre teszik alkalmassá hősünket. Természetesen van lehetőség teljesen elköteleződni is egy-egy istenség iránt, amely ekkor annak szinte összes jelentős egységét, varázslatát és fejlesztését feloldja.
Ugyan kérdéses számomra, hogy ez után miért éri meg vajon majd a további négy káosz sereg választása, ha összegeznem kellene a tapasztaltakat, a két különböző faj játékélményét és a játék hangulatát, nem hiszem, hogy a korábbi részek rajongói csalódni fognak. A Total War: Warhammer III a sorozat eddigi legcombosabb, legepikusabb darabja lesz (térképe közel kétszer akkora, mint az előző részé), amely egyformán szórakoztatónak tűnik veteránok és akár újoncok számára (ami nem lehet véletlen, hiszen a megjelenéssel egy időben egyből felkerül majd Xbox Game Passra is). Kíváncsian várom a megjelenést.
