Tavaly nagyon kilelkendeztem magam az akkori MotoGP kapcsán, méltán: kiváló játékot tisztelhettünk benne, és kevés dologra panaszkodhattam. A fejlődési görbét pedig manapság elég nehéz meredeken tartani, ezt láthattuk már az MLB The Show 22 kapcsán is – adódik a kérdés, mit lehet még ezen fokozni? Mindjárt kiderül.
Ami a legszembetűnőbb: az idei szezon mellett megkapjuk a 2009-es dramatizált változatát. Ezt úgy kell érteni, hogy a 2009-es bajnokság legdrámaibb pillanatait játszhatjuk le párkörös sprintek keretén belül, mindezt filmes körítéssel tálalva: részletek a futamokból, illetve interjúkból, amit egy narrátor fog össze. Remek móka, és pont az olyan elfoglalt családapáknak való, mint amilyen én is vagyok... ;-)
Illetve ha valaki egy lightosabb, némileg hunyorítva már-már árkádosabb játékmenetre vágyik (ennek megfelelően beállított irányítással), akkor ő sem fog csalódni. A 17 fejezet kellően hosszú szórakozást fog nyújtani. És ha már a játékmódokról beszélünk: az oktatórész is átdolgozásra került. Az „alapképzés” segít belőni az irányítást és a nehézségi szintet, az akadémia pedig megtanít helyesen és hatékonyan motorozni.
Ami a gépházban történt módosításokat illeti, itt is voltak finomhangolások. A felfüggesztés modellezésébe és a gumifizikába nyúltak bele kicsit jobban az olaszok. Utóbbinál fontos változás, hogy a gumi deformálódását is számolja a fizikai motor; most már motorosunk testhelyzete nemcsak a motor súlypontjára van hatással, hanem a futóműre is. Lazán ide kapcsolódik: PlayStationön a giroszkópot is használatba vehetjük (és sejthetően Switchen is): jobbra-balra döntve kormányozhatunk, előre-hátra pedig a motorosunkat késztethetjük némi tornára a légellenállás és a már emlegetett súlypont megváltoztatására.
A segítségek is átdolgozásra kerültek: egyrészt mind a gázadást, mind a fékezést, mind a kormányzást kérdhetjük finoman és automatikusan modulálva; másrészt a szamárvezető is most már nem csak a jól megszokott színes vonal lehet, hanem a fékezési, kanyarcsúcs- és kigyorsítási pontokat jelölő markereket is használhatunk.
Ami nagyjából változatlan maradt, de essék róluk szó a teljesség kedvéért: a csapatmenedzselés idén is megvan, ha saját istállót indítunk; természetesen teljesen testre szabhatjuk motorosunk sisakját, rajtszámát, a „derékfeliratot”, a motort – és akár saját matricákat is tervezhetünk. A mesterséges intelligencia gépi tanulás útján (is) tovább fejlődött, bár én ebből olyan nagyon sokat nem vettem észre – talán kevesebb butaságot csinál már, mint eddig (noha a javuló tendencia amúgy is megszokott volt). A látvány és a hangok hozzák a tavalyi szintet, annál viszont szerintem nem többet. Multiplayer téren újdonság még a cross-platform támogatás, valamint az osztott képernyős mód.
Nem mondhatom, hogy ne történtek volna változások a MotoGP 22-ben (nem úgy, mint az MLB The Show 22 esetén), de az azért érződik (és nem csak itt), hogy a fejlődési görbe bizony laposodik. Kezdőknek ez a rész már jobban ajánlható (noha érdemes önfegyelmet gyakorolni még így is, és alacsonyabb géposztályokkal kezdeni az ismerkedést), de aki nem feltétlen ragaszkodik az idei aktuális pályákhoz, csapatokhoz és motorosokhoz (Valentino Rossi visszavonult, ne feledjük), az várhat akciózásig – hacsak nem akar a már említett 2009-es „sztorimóddal” feltétlenül játszani. A motoros zsáner rajongóinak viszont továbbra is kötelező darab.
