Zorro, az álarcos igazságosztó egy szerethető, érdekes alak. A figurát több mint 100 éve találták ki, de fényéből egy fikarcnyit sem kopott a mai napig. Generációkat szórakoztatott valamilyen formában az évtizedek alatt, a mostani videojáték pedig a fiatalokat megcélzó, 2015-ös animációs TV-sorozat adaptációja.
A 6-12 éves korosztálynak szánt sorihoz nem volt szerencsém, így kis kutatómunkát ölelt fel, hogy felzárkózzam az alapokhoz (nálunk a Minimax sugározta). Mivel a Zorro The Chronicles játékban nem lelhető fel semmilyen szinkron, így nehezebb volt együtt élnem a sztorival. Minden küldetés előtt választható két hős, ezek közül az egyik Diego és annak ikertesója, Ines lesz. Róla is csak az adatgyűjtés során tudtam csak meg, hogy nem barátnő/szerető. :-D Nagy vonalakban annyi a történet, hogy segítenek az embereken és szabotálják a katonaságot.
Szinte semmiben nem térnek el egymástól igazságosztóink, mindketten Zorróként ténykednek a zsarnokság ellen. A programban akadnak néhol animációs átvezetők is, de ezek nagyon alacsony felbontású, bénán renderelt filmek. Egy félig-meddig lopakodós akciójátékban kell helytállnunk a 18 kampányküldetés során. Kedvünk szerint osonhatunk/húzódzkodhatunk magaslatokra, és kövekkel elterelhetjük a járőrök figyelmét. Csendesen kiiktathatjuk őket, távcsővel körbenézhetünk, szóval szellemként araszolhatunk a kitűzött céljaink felé.
A másik út pedig, hogy végigküzdjük magunkat katonák tucatjain, miközben akrobatikusan ledaráljuk őket. A stuff poénosra veszi a figurát, így Zorro gyilkolás helyett csupán megalázza az ellenlábasokat – táncol velük, csirkét uszít rájuk, Z betűt vág a páncéljukra – szóval lovagiasan viselkedik. Ez a játékosság főként a kicsiknek szól, a nonverbális poénokat értékelni fogják.
Egy csomó kihívás vár minket minden szinten, ami az ellenség különféle vicces kiiktatásáért jár (például essenek bele a trágyába, rúgja meg őket a ló, fürdőzzenek egy jót a szökőkútban stb.), illetve körözési plakátokat festhetünk fel adott helyekre. A fő és egyéb feladatokért tapasztalati pont jár, ezekből képességek vásárolhatok. Lefegyverzés, több személy egyidejű kiiktatása, extra életerő és még sok hasznos dolog oldható fel.
A 3D-s pályák elég kisköltségvetésű látványt nyújtanak, nem egy csodaszép programról beszélünk. Ezt a fajta grafikai megjelenítést sok generációval korábban is csak közepesnek hívtuk volna, ma inkább csak megmosolyognánk. Ez a fajta sterilitás azonban még jól is áll a cuccnak, nem nevezném csúnyának, csak veszettül elavultnak. Ellenben a játékmenet egyszerű és kézre áll, a bunyók is élvezhetők. A zenékkel nem volt bajom, a hangok is elmentek, de mint említettem, szinkron nincs. Ésszel játszva nem túl megerőltető a nehézsége sem, de kétlem, hogy a kicsiken és rajtam kívül bárkit komolyabban lekötne a második küldetés után (mondtam már, hogy nagyon elhivatott vagyok?).
A Zorro The Chronicles az animációs sorozat ismerete nélkül is élvezhető ifjúsági alkotás, de sokáig nem fogunk rá emlékezni.
