The Last of Us Part I teszt – Az új első rész

A Naughty Dog stúdió neve hosszú-hosszú évek óta egyet jelent a minőségi játékokkal. Neil Bruckman és csapata olyan játékokat tett le az asztalra, mint a négy és két fél Uncharted, a Crash Bandicoot széria és persze a The Last of Us két epizódja. Utóbbi, amelyből jelenleg az HBO készít élőszereplős sorozatot (a szereposztást még mindig emésztenünk kell, de legyünk optimisták!), eredetileg kilenc éve még PlayStation 3-ra jelent meg, mint a konzol egyik utolsó nagy durranása.

És mekkora durranás is volt ez valójában?! Hatalmas. Már korábban is készültek zombis túlélőhorror kalandjátékok, de a The Last of Us, Joel és Ellie története minden szempontból felülmúlta mindegyik konkurenst. Alig egyetlen évvel később pedig már a felújított kiadásnak örülhettünk, hiszen ekkoriban jelent meg a PlayStation 4, és bár a stúdió sokáig tagadta, nem hagyhatták ki a ziccert, hogy az egyik legsikeresebb játékukat az új konzolon is megvillantsák.

Ha nem számoljuk az alapjáték előzményeit elmesélő Left Behind kiegészítőt, akkor bizony a rajongóknak hét évet kellett várnia arra, hogy Joel és Ellie kalandjai folytatódjanak. És ahogy a The Last of Us a PlayStation 3 egyik utolsó nagy dobása volt, úgy a The Last of Us: Part II már inkább a PlayStation 4-é. Itt már Ellie volt a főszereplő, és olyan kiforrott, a legapróbb részletekre is nagyon komolyan odafigyelő játékmenetet és kidolgozottságot kaptunk, amely felhőkarcoló magasságba tette a lécet minden más játék számára. A hatalmas siker nem is maradt el.

A Naughty Dog idén nyáron jelentette be, hogy készül az első rész teljes értékű remake-je, a The Last of Us Part I. A bejelentést némi kritika követte, mivel sokak szerint a remasterelt kiadás miatt nincs igazán szükség az első rész újrázására. Emellett olyan pletykák is felröppentek, hogy csupán némi grafikai tuningról van szó, ami nem éri meg az állítólagos 70 dolláros várható vételárat.

Nos, a játékkal töltött hosszú órák után úgy vélem, e híresztelések egyike sem állja meg a helyét. A The Last of Us Part I-ról sok mindent el lehet mondani, de két dolgot nem: hogy felesleges lenne, és hogy egyszerű textúracsomagról lenne szó.

Már eddig is készültek összehasonlító videók arról, hogy valójában mekkora is a különbség a PlayStation 4-re remasterelt és a most PlayStation 5-re elkészült két kiadás között. Mondjuk úgy, hogy nagyjából annyi, mintha a The Last of Us: Part II-val hasonlítanánk össze az említett 2014-es remastert. Mert lényegében erről van szó: az első rész történetét és élményét kapjuk meg a második rész technikai színvonalával tálalva.

A grafikát nem nagyon érheti panasz, hiszen most is igen részletesen kidolgozott külső és belső tereket kapunk. Karaktereink és az NPC-k (beleértve a különböző stádiumban lévő fertőzötteket is) elképesztően élethűek, a megjelenésük és a mozgásuk is. Itt említeném meg, bár nem sok köze van a grafikához, hogy a mesterséges intelligencia is sokat hozzátesz ehhez az élethűséghez. Gyakran kaptam azon magam, hogy egy-egy szorult helyzetemet annak köszönhetem, hogy az MI bizony sikeresen becsapdázott, mert alábecsültem.

A történetről túl sokat nem érdemes most beszélni, hisz ezt már kilenc éve mindenki ismeri. De aki csak most ismerkedne a játékkal (és biztosan van ilyen, éppen ezért van létjogosultsága ennek a remake-nek), azoknak néhány szóban azért összefoglalnám. Szóval a világban felütötte a fejét egy új fertőzés, amely az emberek agyát támadta meg, és kiölt belőle minden emberit, helyére pedig végtelen agressziót ültetett. Így a kezdeti stádiumban lévő betegek nagyjából dühöngő őrültként viselkednek, míg a fertőzés későbbi szakaszaiban különféle mutációk mennek végbe, amelyektől lassan teljesen elveszítik emberi megjelenésüket is. A járvány miatt előbb káoszba fulladt, végül lényegében meg is semmisült a modern, általunk ismert emberi társadalom.

Mi az egyik városban csöppenünk bele az eseményekbe, amikor Joel megpróbál az öccsével és kislányával elmenekülni a városból az ott kirobbant káosz elől. Sajnos nem járnak sikerrel, de azt nem árulnám el, hogy ez mit jelent pontosan. Legyen elég annyi, hogy itt a sztori ugrik jó két évtizedet, és egy sokkal idősebb Joelt látunk viszont. Ő már az egyik karanténzónában tengeti életét, és többnyire csempészéssel foglalkozik. Ám egy nap egy korábbi megkárosítója utáni hajsza során kap egy új feladatot: el kell juttatnia egy alig tinédzser korú kislányt – Ellie-t – a Tűzbogarak nevű ellenálló szervezet egy távoli kutatóállomására. Joel eleinte hallani sem akar az egészről, ám végül meggyőzik, hogy Ellie lehet a kulcs a járvány megfékezésére.

A játék Joel és Ellie Amerikát átszelő, veszedelmektől és ijesztő helyzetektől nem mentes utazását meséli el. Egy igazi érzelmi hullámvasút, amelyen egyaránt megtalálható a titokzatosság, a kétely, a szeretet és rettegés, valamint a súlyos veszteség fájdalma is. Mindezt nagyszerű színészi játékkal tálalják, ami tökéletesen illeszkedik a nagyon jól kitalált játékmenethez. E téren vannak kisebb-nagyobb újítások is a remake-ben, ám ezek többségén aligha lepődünk meg egy PlayStation 5-re készült játék esetében.

A játék ugyanis kihasználja a DualSense minden képességét, így az adaptív ravaszbillentyűket és a haptikus rezgéseket is. Előbbiek révén egészen érdekes érzés lövöldözni – különösen íjjal –, míg utóbbinak köszönhetően még a társalgások rezgéseit is érezhetjük a tenyerünkben. Emellett a játék támogatja a 3D-s hangzást is, ami főleg az akciójelenetek és a lopakodós részek esetében igen hasznosak. Megfelelő fejhallgatóval ugyanis nagyon jól átjön, ha épp egy clicker csoszog a hátunk mögött.

Hogy van-e létjogosultsága a The Last of Us Part I-nak? Nagyon is. Ha a játék csak PlayStation 5-re készülne el, akkor is, hiszen kilenc évesnél jóval fiatalabb játékokat is szokás remake-elni olykor. És ez a játék önmagában is maximálisan megérdemli, hogy leporolják és új köntösbe bújtassák. Ráadásul ezt nagyon magas minőségben sikerült teljesíteni a készítőknek. És akkor arról még nem is ejtettem szót, hogy a remake valamikor a közeljövőben PC-re is meg fog jelenni. Így azok, akiknek pusztán a játék konzolexkluzivitása miatt maradt eddig ki ez a nagyszerű játékélmény, most lesz lehetősége pótolni azt. Szóval igen, a The Last of Us Part I maximálisan megérdemli a helyet a polcon.