Sokat lehetne vitatkozni azon, hogy melyik konzolgyártó támogatja erősebben „gyermekét” az exkluzív játékok terén, de azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy a Sony nem áll rosszul az említett dologban. Igaz ugyan, hogy manapság nagyobb hangsúlyt fektet régebbi sikereinek átportolására a mostani gépparkra, de ezzel a törekvéssel egyszersmind azt is biztosítja, hogy a mai játékosok is megismerhessék a tegnap, vagy a tegnapelőtt halhatatlan alkotásait, méghozzá többé-kevésbé felturbózott változatban. Egyik adu ásza, a Naughty Dog például tipikusan egy olyan fejlesztőcsapat, amelynek a neve önmagában garancia az adott játék brutálisan jó kivitelezésére, és amelynek akár a puszta logója a bundle dobozán elegendő ahhoz, hogy akár a platformot is eladja a program mellé. Nos, most ők is beálltak az általam mostanában igen sűrűn emlegetett átportolós brigádok sorába a nemrégiben megjelent The Last of Us: Remastered jóvoltából, amely a jó öreg PlayStation 3 egyik utolsó, sokak szerint valaha volt legnagyobb sikerét plántálja át PlayStation 4-re. És ahogy azt ilyenkor kell, az eleve szinte tökéletesen kivitelezett játékot az eddiginél színesebben, szagosabban tálalja fel a nagyobb tudású, újgenerációs erőművön. GeryG kollégám kiváló ismertetőjének kiegészítéseként lássuk hát, mit is tud minden idők egyik legjobb játékának újrakevert kiadása.

A történet szerint az emberiséget egy rejtélyes eredetű vírus keríti gyakorlatilag pillanatok alatt a hatalmába, amely örjöngő, embervérre szomjazó vadállatokká teszi a fertőzötteket. A hadsereg persze azonnal reagál a dologra, és amellett, hogy azonnal igyekszik körülzárni a fertőzés gócpontjait – városokat, nagyobb településeket –, mindenkit likvidál, aki csak egy kicsit is gyanús. A járvány kitörése után több évtizeddel az emberek még mindig ezekben a hadsereg által körülzárt és szigorúan őrzött gettókban élnek, ahonnan nincs kiút, de a befelé vezető kapuk is zárva vannak. A meggyötört, sokat szenvedett lakosság rettegésben éli mindennapjait, hiszen személyes irataik puszta otthonfelejtése elegendő egy azonnali kivégzéshez – és akkor a még mindig jelenlévő fertőzés veszélyeit nem is említettem. Joel, a játék irányítható, deres halántékú főhőse még emlékszik azokra az időkre, amikor az ég kék volt, a fű zöld és a levegő szabad, de ő is kénytelen behódolni a mindent kézben tartó katonai rezsim hatalmának. Persze csak a maga módján, hiszen ő is egy afféle „ami kell, azt megszerzem” típusú túlélő, így talán mindenkinél jobban tisztában van a bostoni gulág titkos átjáróival, zónáival és minden apró részletével. Egyszer társával éppen egy ilyen „beszerző körúton” vesznek részt, amikor összefutnak az ellenállókat magába tömörítő földalatti mozgalom, a Firefly egyik vezetőjével. Miután egy csaló mindkettejüknek eladta a beszerezni kívánt, értékes fegyvereket, kényszerűségből alkut kötnek: Joel kivisz egy „csomagot” a városból, amiért cserébe megkaphatják az áhított arzenált. Az már más kérdés, hogy ez a csomag egy hús-vér ember, Ellie, aki a maga tizennégy évével túl fiatal ahhoz, hogy emlékezhessen a régi világra, azonban túl idős az állandó – khm – noszogatáshoz. A sztori kettejük veszélyektől hemzsegő, nem éppen zökkenőmentes utazását meséli el, méghozzá a készítőktől már megszokott kiváló stílusban.

A The Last of Us: Remastered mindent tartalmaz, amit az alapjáték és annak kiegészítői, így a jelenlegi legteljesebb gyűjteményt veheti kezébe általa a játékos. A PlayStation 4-es port egyik legszembetűnőbb újítása az 1080p felbontás mellett a másodpercenkénti hatvanszoros képfrissítés. Szögezzük le: jómagam nem vagyok a híve a manapság nagyon is népszerű „melyik konzolon melyik játék milyen felbontással és FPS-sel fut” kezdetű összehasonlítgató mozgalomnak, de ebben az esetben a változás nagyon is szembetűnő. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy bármikor visszaállhatunk az eredeti módra egy egyszerű beállítás segítségével, így ki-ki megtapasztalhatja a különbséget, amely leginkább a harci részeket teszi még gördülékenyebbé és gyorsabbá. További újítás a fotó mód, amelynek hála bárhol, bármikor megállhatunk, és különféle optikai feature-ök állítgatása mellett kényünk-kedvünk szerint fotózhatjuk a tájat, vagy a buja növényzet által már-már uralt romokat.

A Full HD felbontás mellett a képi világ valamelyest javult is, amely nem csak a nagyobb pixelszámnak tudható be. A textúrák élesedtek, a fények és az árnyékok még realisztikusabbak lettek, és úgy egyáltalán, szebb képet mutat most minden, még ha a változás nem is annyira látványos, mint várhatóan a Grand Theft Auto V esetében lesz majd. Az eddig is brutálisan jó szinkron és zene szerencsére semmit nem változott, így Troy Baker és Ashley Johnson alakítása most is nagyban járul hozzá a produktum értékéhez, ami persze igaz valamennyi további szinkronszínészre is. A vezérlés az új kontrollernek hála átalakítható oly módon, hogy ezúttal a trigger gombokkal hajtjuk végre a célzást és a lövést a jobb és bal egyes billentyűk helyett, de aki ehhez szokott az eredeti verzió során, az gond nélkül alkalmazhatja a DualShock 3-as alapbeállításait is. A vezérlő hangszóróiból – mint számos egyéb PlayStation 4-es játék esetében – ezúttal is előcsalhatjuk naplóbejegyzések, feljegyzések felolvasását, illetve egyéb effektek hangjait, mint például zseblámpánk ki- és bekapcsolását, de ez a funkció is kiiktatható, ha valakit zavarna.

A Remastered kiadás az alapsztorin kívül tartalmazza a játék egyszemélyes előzmény DLC-jét, a Left Behind-ot, amelyet a főmenüből indíthatunk – habár a program figyelmeztet, hogy erősen ajánlott a fő történettel kezdeni. Emellett valamennyi eddigi többjátékos és egyéb letölthető tartalom is helyet kapott a korongon, így valóban a lehető legteljesebb gyűjteménnyel gazdagodhat az új asztali Sony konzol tulajdonosainak játékkönyvtára. A többjátékos rész most is remekül muzsikál, sőt, a nagyobb framerate-nek hála ezúttal még pörgősebb lett a móka, ami egy kicsit újradefiniálja azt az eredeti változatot ismerőknek is, az új játékosok pedig már ezzel a felgyorsult, minden DLC-vel feltápolt verzióval találkozhatnak elsőként.

A Naughty Dog tavaly nyáron elhozta a PlayStation 3 tulajdonosok számára a jó öreg masina egyik legjobb, legnagyobb szabású, legjobban kidolgozott és kivitelezett játékát. Most, immár az új éra hajnalán ugyanezt a játékot adaptálták a next-gen asztali Sony konzolra, méghozzá nagyon is átgondolt, számos aprónak tűnő, de összességében fontos újítást és polírozást tartalmazó formában, amely nem mellesleg az eddigi legteljesebb kiadás is egyben. Mindezek által kijelenthetjük, hogy amíg a szintén az ő nevükhöz fűződő Uncharted sorozat negyedik része megjelenik, addig jelen állás szerint a PlayStation 4 talán eddigi legjobb játéka az előző konzolgeneráció talán legjobb játékának átdolgozása, a The Last of Us: Remastered. Így kell ezt csinálni, mindenképpen kijár egy hatalmas BRAVÓ a csapatnak!