A kártyás roguelike játékok elég szép számban képviseltették magukat az elmúlt pár évben. Közülük nem egy baromira addiktív fejlesztéshez is szerencsém volt, de annyiban hasonlítottak ezek egymásra – bánatomra –, hogy marha hosszú tanulóidővel rendelkeztek. Több óra kísérletezgetés után sem jutottam sokkal tovább bennük, a sikerélmény rendre elmaradt, ráadásul a random faktor is szénné szívatott. Így egy picit tartottam a konzolokra frissen debütált Inscryptiontől, de a kiadót ismerve azért sejtettem, hogy egy nagyon egyedi, ugyanakkor élvezetes programhoz lehet szerencsém.
Nem tévedtem, ugyanis az Inscryption bár látszólag egy kemény rougelike-nak tűnik, a szabályai nagyon hamar tanulhatók, az előadásmódja pedig érdekes. Egy kunyhóban kezdünk, amely tele van mindenféle feladvánnyal, amelyekkel elsőre nem nagyon tudunk mit kezdeni. A sötétben gubbasztó, világító szemű alak egy kalandra invitál, amit kártyákkal fogunk eljátszani. Egy táblán lépkedve jönnek sorra az eventek, ezekhez pármondatos mesét sző fogva tartónk. A szabályok egyszerűek: ha kétszer veszítünk, visszarepülünk a „pálya” elejére, a főnökharcok közben pedig alapból elvesznek egy folytatási lehetőséget a feszültség fokozása érdekében (ráadásul zsinórban kétszer is le kell győznünk a sokszor csaló ellenséget).
Annyit elárulok, hogy a meccs közben bármikor kiléphetünk a főmenübe, folytatásnál pedig mindig a soron következő esemény elé kerülünk. Ezt a kiskaput kihasználva mondom azt, hogy könnyebb a stuff a hasonló pakliépítős társaihoz képest, mert bár a térképek és az eventek véletlenszerűen lesznek generálva, ha egy játékot elkezdünk, akkor fixen fognak történni a dolgok, lehet bátran kísérletezgetni akár a bossokkal is.
Ami nagyon szuperül lett kivitelezve, az a tálalás. Maga a bezártság megalapozza a hangulatot, hogy nem értjük mi miért történik. Aztán a kezünkbe kapunk néhány lapot, amelyeken az állatkák közül néhány még beszél is hozzánk (szintén egy remek húzás). A játékmechanika is érdekes, több valódi kártyás témában a lényeink használatához be kell áldoznunk lapokat. Nos, itt most szó szerint véráldozatokat követel a rendszer vadorzóink kijátszásához. Az alap mókuskás jelölésűek lesznek az erre hivatottak, de bármely más állatunk is meg fog felelni erre a célra. Egy komolyabb bestiához több áldozatra lesz szükségünk, megeshet, hogy a táblán lévő összes harcosunkat ki kell vonunk a forgalomból érte. Rengeteg módosító került a játékba, így remek stratégiákat tudunk majd kidolgozni, ha ügyesen választjuk meg az egyre bővülő paklinkat.
Ha nem harcolunk, akkor bármikor felállhatunk az asztaltól, és sorban megoldhatjuk az apróbb puzzle-feladványokat. A program nem fárad el, bizonyos pontokat elérve újabb dolgokat ad a mechanikához, így például zombiteremtményeket is életre kelthetünk érmékért cserébe (ezeket minden temetőbe került szörnyünk után kapunk majd). Picit megbolygatják, érdekesebbé teszik a játékot, és mire a mesterévé válhatnánk, jön egy új kártya vagy finomítás, szóval szuper jól adagolják az egészet.
Lassan haladva a látszólagos végkifejlet felé fura élőszereplős videókat nézhetünk meg egy streamer emberkéről, de az egész ügy később fog csak összeállni. Egy bizonyos pont után teljesen meg fog változni az egész Inscryption, és nem is egyszer. Ezekről nem szeretnék többet mesélni, mert meg kéne mindenkinek élnie a történéseket. Az biztos, hogy ha a fentebb taglaltak (nagyjából egyharmada a cuccnak) felkeltették az érdeklődést, akkor végig le fog kötni bárkit, aki egy picit is szereti a témát. Az igazi kihívás a stáblista után érkezik, a szemétségekkel tűzdelt játékmóddal, ahol a szerencsefaktorral fogunk a legtöbbet küzdeni. Az alap egy tanulható, baráti, hétvégi játék ahhoz képest.
Igazából ajánlom beszerzésre az Inscryptiont azoknak is, akik féltek, vagy nehéznek találták a rougelike kártyajátékokat. Tanulható, érdekes és szerethető szoftver lett, tele titkokkal.
