Deszkásaim az Úrban, a Skater XL-re emlékeztek-é még? A realizmus ígéretét ott is megkaptuk, és nem is volt az úgy rossz, de nem csak egy úton lehet eljutni a tökéletességig. Drága Deszkás Testvérek, íme a Session: Skate Sim, ami más technikával ugyan, de ugyanazt ígéri: autentikus deszkás élményt! És vajon ezen módja a megvilágosodásnak vajh’ tényleg oly szívet melengető, vagy inkább pofán törlés egy Sk8tology lappal?
Nos, jelen esetben is arról van szó, hogy gamepadünk átalakul egy gördeszkává, ujjacskáink pedig a lábainkká – hogy aztán nem kevés munka és gyakorlás révén elképesztő trükköket hozzunk össze úgy, hogy a Tony Hawk sorozattal ellentétben a valós földi fizikai törvényeket se köpjük szemen. A Skater XL-lel ellentétben itt azért finomabban közelítették meg a dolgot, kapunk ugyanis négyféle lehetőséget az irányítás kiválasztásánál, amelyek lényegében csak a segítő automatizmusok mértékét tekintve térnek el egymástól (illetve a hardcore módban nincs oktatómód, amellett, hogy abszolút mindent nekünk kell csinálni).
Nem lesz könnyű dolgunk persze a legsegítőkészebb módban sem, de ez és a jól összerakott oktatás kellő alapot ad ahhoz, hogy ráérezzünk már az elején arra, hogy is kell itt deszkázni, illetve az önbizalmunk sem szenved tartós és nagymértékű károsodást. Ezen kívül nagy piros pont a fejlesztőknek azért, hogy a vicces oltásokkal tarkított tutorial után kinyílik az egész játék, és kötöttségek nélkül mehetünk bárhová a három szép nagy terepen, amelyeket egy-egy amerikai nagyváros ihletett (New York, Philadelphia és San Francisco).
Persze van itt egy történetmód is, de alapvetően ez nem több annál, mint hajkurászni pár havert, akik megmondják, milyen trükköket szeretnének látni tőlünk és pontosan hol. Itt azért már előfordulnak bakik, hogy a játék nem regisztrálja a feladat teljesítését... Emellett hiába jópofák a párbeszédek, alapvetően nem erőltették meg magukat a kanadaiak a történet terén.
Az viszont remek ötlet, hogy a program folyamatosan rögzíti a játékunkat, így mégannyi bénázás esetén is egész vállalható gördeszkás klipeket tudunk összeeszkábálni a beépített videószerkesztővel. Bevallottan a ’90-es évek ihlették ezt a részt, és persze az én kicsi szívem egyik húrját is sikerült vele megpendíteni: anno sok deszkás videót néztem a Extreme Sports Channelen, és persze a Tony Hawk’s Pro Skater játékoknál nálam a videók unlockolása volt az egyik csúcspont. Nemcsak az általunk kreált emberkével mehetünk amúgy, hanem van itt még 16 másik profi deszkás is, többek között Donovan Strain, Manny Santiago, Nora Vasconcellos.
Gamepad használata kötelező, azzal viszont remekül lehet csapatni. Pontosan és precízen tudjuk irányítani a mozdulatainkat, deszkásunk semmi olyat nem csinál, ami váratlan lenne, vagy nem a saját bénázásunk következménye – kivéve pár hosszabb lejtőt, mert ott nem egyszer úgy taknyoltam egy klasszikus nagykabát ívet, hogy a szó legszorosabb értelmében nem csináltam épp semmit (legalábbis a gamepaddel nem).
A zenei válogatás is kellően ütős lett, méltó a műfaj által támasztott magas színvonaligények. A grafikával kapcsolatban viszont erősen felemás érzéseim vannak. Maga a pályatervezés remek, a változatosságra sem lehet panaszunk (oké, csak városi területek vannak – de talán nem véletlen, hogy terepbarázdás kerék nincs gördeszkára tudtommal). A karakterek kidolgozottsága viszont sokéves szintet üt meg, és sajnos ma már azt kell mondjam rá, hogy kevés... Nagyon erősen gondolkodom a „ronda” szó használatán, de mivel létező emberekről van szó leginkább, inkább nem erőltetem... :-) De tény, hogy nem szép és ront az összképen. A városok alapesetben gyakorlatilag kihaltak, de van lehetőség olyan kísérleti jellegű kódot bekapcsolni, amivel járókelők lepik el az utcákat. Persze csodát nem szabad várni ettől, kábé zombiként császkálnak csak – és bár próbálnak kitérni előlünk, azért nem lehetetlen velük ütközni, akkor pedig szárnyak nélkül repülünk a sporteszközünkről.
Mindent összevetve nem sikerült rosszul a Session, de azért van még bőven mit dolgozni rajta. Hogy mennyire tekinthető ez késznek 3 év fejlesztés után? A saját lábán megáll, és érezhetően több, mint a Skater XL volt megjelenéskor – de így is kicsit üresnek, kicsit félkésznek hat. De mindettől függetlenül érdemes kipróbálni, mert maga a deszkázás és a videoszerkesztő is képes hosszú időre lekötni – azt pedig nagyon remélem, hogy nem hagyja magára a crea-ture Studios a játékot.
