Az Infinity Ward 2019-ben úgy döntött, hogy ideje megismételni a stúdió történetének legnagyobb sikerét. A Call of Duty 4: Modern Warfare 2007-ben hatalmasat durrant, nagyon jót tett a franchise-nak, hogy a világháborús környezetet modern kori akcióra cserélték. Olyan jól sikerült, hogy a stúdió további két epizóddal bővítette Price kapitány és társai kalandjait. Akadt köztük igazi botrányjáték is.

2019-ben aztán rebootolták a Modern Warfare-t, és ezzel együtt új grafikai alapokra helyezték a játékot. A siker nem is maradt el, mivel az utóbbi évek legjobban sikerül Call of Duty epizódja volt. Most pedig itt a folytatás, amelyben ismét a régi ismerős arcokkal fogjuk szórni az ólmot a világ legkülönfélébb pontjain.
A Call of Duty: Modern Warfare 2 hivatalosan csak most jelenik meg, de aki előrendelte a játékot, annak volt lehetősége egy héttel a többiek előtt kipörgetni az egyszemélyes kampányt. És ez pont elég idő is rá, mivel egy hagyományosan rövid kampányt kapunk. Én kényelmesen beosztottam az időt, így is bőven elég volt egy hét, hogy napi egy-egy órányi játékkal is bőven a végére érjek. Hogy ez mennyire jó vagy sem, arról lehetne vitázni. Én a magam részéről szemet tudok hunyni a kampány hossza (vagy inkább rövidsége) felett, hiszen a CoD továbbra sem ezzel, hanem a multiplayer móddal kívánja eladni magát. Így a kampány csak másodlagos, ahhoz képest viszont nagyon is rendben van.

A sztori szerint a feketepiacon felbukkant néhány nagy hatótávú és igencsak nagy pusztítóerővel rendelkező ballisztikus rakéta. Ez már önmagában is elég aggasztó, csakhogy e rakéták történetesen amerikai gyártásúak, vagyis nagyon nem mindegy, hogy miként kerülhettek az alvilág kezére. Hamarosan kiderült, hogy a korábban éppen ilyen rakétával likvidált iráni tábornok utódja, egy bizonyos Hassan Zyani állhat az ellopott rakéták hátterében. És, hogy ne legyen elég az általa vezetett Quds Force szervezett ellen harcolni, arról a mexikói Las Almas kartell gondoskodik, akik a rakéták mozgatásában segítik a terrorista szervezetet.
Szerencsére a mérleg másik serpenyőjén nem akármilyen kommandós csapat feszít. A Task Force 141, élén a jó öreg Price kapitánnyal, illetve mellette ott van a szintén közönségkedvenc Soap, Gaz és Ghost is. A kampány során mindannyiuk bőrébe belebújhatunk egy-két küldetés erejéig. A csapatot támogatja még a Alejandro Vargas mexikói ügynök, Philip Graves, a Shadow Company vezetője, Farah Karim és Kate Laswell is. Szóval elég ütőképes a csapat, ami a küldetések során is elég jól átjön: nincs olyan tokától bokáig páncélba bújtatott katona, akit ne tudnának ripityára lőni.

Azt már régóta megszokhattuk – főleg az Infinity Ward által fejlesztett epizódoktól –, hogy akciómozikat megszégyenítő jelenetek viszik előre a sztorit. Most talán egy picit kevésbé erőltették ezeket az elemeket, de senkinek ne legyenek kétségei, az egyszemélyes kampány így is elég pörgős és izgalmas lett. Ezen sokat segít, hogy a klasszikus lövöldözős küldetések közé olykor becsúszik egy-két üdítő változatosság is. Az egyik kedvencem az Amszterdamban játszódó lopakodós akció, a kikötőben játszódó rész és valamennyire az autós üldözés is. Utóbbi azért elég esetlenre sikerült, mintha a Need for Speedet dobták volna fel egy kis lövöldözéssel és egyik autóból a másikba ugrálással. Elég árkád, elég ügyetlen, nem ez a kampány legerősebb része, de azért még elmegy. Ami pedig a szokásos lövöldözést illeti, teljesen rendben van, hozza a szokásos színvonalat. Van mesterlövészkedés, frontális támadás és beépülő akció is, szóval valamennyire változatosnak is mondhatók.
Amit egyáltalán nem érhet panasz, az a grafika. Persze most is a szokásos statikusság jellemzi a játékot, de enélkül már a CoD nem is lenne CoD, szóval efelett szemet lehet hunyni. Viszont cserébe a látvány egészen korrekt, a modellek nagyon részletesek, az animációk jók, az effektek, textúrák és egyebek is mind remekül megállják a helyüket. PlayStation 5-ön remekül futott a játék, de kíváncsiságból PC-n is rápillantottam. És bár a hivatalos rendszerigény szerint elég izmos gépre van szükség a maximális részletességhez, egy GTX 1080-nal, 1080p-ben, ultra beállításokkal is 60 fps-sel futott. Szóval e téren is jól muzsikál az új Call of Duty, szavam nem lehet rá.

A Call of Duty: Modern Warfare 2 kampánya pontosan azt nyújtja, amit előzetesen várna tőle az ember. Se többet, se kevesebbet. A sztori nem rossz, bár Oscar-díjat azért nem fog kapni. A játékidő is pontosan annyi, amennyire nagyjából számolnánk, a küldetések pedig elég vegyesek, akadnak egészen jók és gyengébbek is. Szóval mondhatjuk, hogy az egyszemélyes kampány nem kiemelkedő, de teljesen rendben van. Arra mindenképpen tökéletesen megfelel, hogy meghozza a kedvet a multiplayer módhoz. Amivel aztán várhatóan a következő heteket-hónapokat el fogja tölteni a többség.

Call of Duty: Modern Warfare II multi – Érdekes ötletek
Néhány látványos újítás, de nem biztos, hogy mindegyik hasznos is.