Az 1914 júliusától 1918 novemberéig tartó I. világháború (vagy ahogy nevezni szokták A nagy háború) tényleg maga volt a pokol. A legtöbb ország hadierejét teljesen felkészületlenül érte, a haditechnika még egyáltalán nem állt készen egy ilyen hatalmas katonai konfliktusra, ezért a lövészárkokban nap mint nap újabb borzalmak vártak az emberekre. 1915. április 22-én vetettek be először nagyobb mennyiségű mérges gázt az első világháborús nyugati frontvonalon, ami már egyfajta előfutára volt a későbbi vegyi fegyvereknek. A Trenches – címéből kitalálható módon – a lövészárkok poklába kalauzol el, ahol viszont sokkal borzalmasabb dolgok várnak, mint az ellenséges katonák vagy a harci gáz.
1917-ben egy szimpla katonát alakítasz, akinek háttértörténetét egy töltőképernyőn vetik eléd, aztán szevasz, mehetsz, amerre látsz! A Trenches bizony nem sokat törődik holmi sztorimeséléssel vagy hasonlókkal, helyette egyből az események sűrűjébe dob. Gyanakodtam már előre, amikor a játék alig pár másodperc alatt letöltődött, hogy itt nem lesz túl masszív történetszál, de azért arra nem mertem gondolni, hogy kvázi egy olcsó, jumpscare-ijesztgetéseket kétpercenként bedobáló techdemo szintjét fogja hozni a játék. Márpedig sajnos ez a helyzet. Mész előre a labirintusszerű lövészárkokban és keresed a kiutat, meg az ehhez szükséges kulcsokat. Elvétve feljegyzéseket is találhatsz, amelyek többet árulnak el a borzalmas körülményekről, de jobbára csak kóvályogsz össze-vissza.
A látványvilág nem túl szép, sőt, egyenesen ronda, amit tovább rontottak olyan felesleges dolgokkal, mint a látóhatárt erősen befolyásoló köd. Értem én, hogy ez a feszültségkeltéshez elengedhetetlen játékelem, de itt csak azt éri el, hogy jobban összezavarodj. Gyanús volt, amikor a játék elején a fejlesztőcsapat nevénél megjelent, hogy független cég, akik játékokat ÉS játékokhoz tartozó assetteket készítenek, szóval utóbbi kapcsán bekerült pár teljesen a korba nem illő, felesleges tárgy, mint például robbanó hordók (mert ezekre biztos nagy szükség van egy lövészárok közepén).
Viszont a legrosszabbak az ijesztgetések. Teljesen szokványos, hirtelen érkező, a játék átlag hangerejénél vagy tízszer hangosabban sikoltozó, filléres jumpscare-parádé vár. Hozzáteszem, van No Jumpscare játékmód is, szóval az érzékenyebb lelkűek próbálkozhatnak ezzel. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy az egy főre jutó ijesztegetésekből bárkinek jut még bőségesen a környezetedben. Egy jóbarátommal is kipróbáltuk pár perc erejéig a stuffot, és nagyokat kacarásztunk minden egyes ijedésünkön.
A játékmenet abból áll, hogy 9 síró újszülöttet kéne megtalálni az útvesztőben. A megtalálásukhoz harci sípodat fújhatod, hogy nagyjából belődd, merre kell menni, de többnyire teljesen random fogsz futkorászni, miközben a mimic szörny is megjelenik, aki elől bujkálni és menekülni kell. Itt is filléres a megvalósítás, mert úgysem fogsz emlékezni, hol volt a búvóhely, ha elkap, akkor pedig elég messze dob vissza az előrehaladásban. Térképet lehet találni, de sajnos nekem nem sikerült.
Az alapötlet egyébként nem rossz, csak sajnos a Trenches a kivitelezésen is elbukik. A látványvilágot már említettem, de ehhez vedd hozzá, hogy a főszereplő pislog is, ami miatt néha elsötétül a kép (ez már 2 perc után elég zavaró), valamint futni sem lehet a végtelenségig: emberünk hamar kifárad, ami persze realisztikus, de néha a legrosszabbkor esik meg.
Szerintem a 3500 Ft picit sok ezért a játékért, ha lemegy a felére, akkor esetleg el lehet gondolkodni a megvételén, de sokkal jobban jársz, ha megvárod az áprilisban érkező, hasonló témájú Ad Infinitumot, ami majd elhozza A nagy háború igazi borzalmait.
