Senki nem tudja, mit akartak ezzel a koncepcióval... tették volna meg főhősnek akkor már inkább Bombadil Tomát. :D :D De komolyan. Ha már eleve egy nehéz ösvényt választottak a fejlesztők (játékadaptáció Tolkien világában), minek rontottak még a saját helyzetükön?
Mondjuk azokkal a hangokkal sem értek egyet, akik most ledózerólnák és sóval hintenék be a fejlesztők irodáját... bízom benne, hogy a Daedalic levonja a konzekvenciát, mert eddig egész jó dolgokat fejlesztettek és adtak ki (Deponia, Shadow Tactics stb.), csak hát most olyan területre tévedtek, amiben nem volt tapasztalatuk. Hátha a következő Gyűrűk Ura-játékuk már jobban sikerül (szerencséjükre most már nincs olyan magasan a léc, mint a Gollam előtt). :)
Igen nagy fába vágta fejszéjét a Daedalic Entertainment, amikor Gollam főszereplésével képzelték el legújabb játékukat. Sokan értetlenül álltak a dolog előtt, hiszen elég nehéz volt elképzelni őt, mint főhőst, irányítható karaktert. Eddig. Most már lett képünk róla, és amit kaptunk, azzal sajnos komoly gondok vannak – és messze nem csak az idén már-már megszokottnak mondható technikai malőrökről van szó... („Látod, kedveszkém, ezek már megint cak bántanak minket! Úgy ám, kedveszkém...”)
No de kezdjük az elején! Aki ismeri A gyűrűk ura történetét, annak ugyebár Gollam kapcsán van némi homályos, üres folt onnantól, hogy Zsákos Bilbó elnyeri tőle a gyűrűt („Nem! Calász volt! Zákosz calt!”), egészen addig, hogy Frodó megszelídíti („Jó gazda...”), bár némi közjátékról ugyebár tudomásunk van, hiszen Gandalf kihallgatta, amikor a tündék elfogták. No, ennél a kihallgatásnál kapcsolódunk be a történetbe, és derül ki, mi történt Mordorban – és még egy kicsit többet, de nem akarok spoilerezni.
Érdekes elgondolás ez a történetszál.
Látszik, hogy próbálták alaposan körbejárni a történetet, és igyekeztek (valamennyire) hűek maradni Tolkienhez, de pár helyen azért felszaladt a jobb szemöldököm, hogy ezt akkor így mégis hogy... („Talán Szityi ott volt Gollammal Mordorban? A cúf, szötét bányában asz orkokkal? Nem? Akkor honnan tudja, mi igasz?”). Mindenesetre érdekes elgondolás ez a történetszál így, bár érzésem szerint át lehetett volna ezt még dolgozni egyszer-kétszer, hogy jobban passzoljon a már ismert történethez.
A játékmenettel viszont komolyabb problémáim voltak. Eleve Gollam, mint az irányításunk alatt álló főszereplő („Nem! Gollamot nem irányítja szenki! Még a nagy szem szem!”), nem sok lehetőséget ad arra nézve, miket lehetne csinálni vele. Így hát marad a sompolygás („Na tesszék, már megint szompolygónak nésznek minket, szép dolog, mondhatom...”), a legendás mászó- és ugróképességeinek kamatoztatása – és egyedül ácsorgó sisak nélküli ellenségek lesből támadásos megfojtása. Na, ez itt megint csak egy fájó pont, hiszen Gollam alapvetően gyáva: hogy merne egy nála sokszor nagyobb orknak nekiesni? Igen, tudom, a Köd-hegységben megtette, de azok kisebbek, satnyábbak, mint Barad-dûrban...
De nem ez az egyetlen gond itt. Lehetne élvezetes lopakodós játékmenetet is keríteni ide, csak épp nagyon nem sikerült. A Batman: Arkham Asylum után 14 évvel hogy lehet ilyet kiadni? Szerencsétlen orkok vagy mereven bambulnak maguk elé, vagy szép ütemesen pislognak jobbra-balra, esetleg egyenes vonalú egyenletes mozgást végeznek két pont között. Semmi életszerű járőrözés, valami látványosabb téblábolás, ilyesmi. Az árnyékban akkor se vesz észre, ha centikre vagyok tőle, bezzeg, ha mögötte sunnyogok méterekkel, akkor elkap. Pedig a Deus Ex: Human Revolution is 12 évvel ezelőtt komplexebb és élvezetesebb sunnyogást tudott virítani! A fejlesztők közül senki sem játszott ezekkel a remekművekkel, hogy valami támpont legyen, mit kéne hozni 2023-ban?
Szauron ennyi idiótával képtelen lett volna birodalmat építeni...
És igen, ezzel minősítettem a mesterséges unintelligenciát is – Szauron ennyi idiótával képtelen lett volna birodalmat építeni... Ja, és mindezt agyonvágja a rettenetes irányítás. Nem nagyon érezni Gollam mozgását rendesen, és azt is nehéz belőni, mekkorát tud ugrani. Ami pedig végképp érthetetlen: hogy lehetett ennyire lineárisra faragni a játékmenetet? Ez még talán hagyján (nem), de számos alkalommal előfordult, hogy csak néztem, hogy mit is kéne csinálni, mert támpont nem igazán volt...
Jó ötlet volt betenni Gollam és Szméagol belső vitáit játszható módon – csak épp kár, hogy ez megmaradt amolyan jópofaságnak, ugyanis teljesen mindegy, ki nyer, lényegi változást nem okoz (nem is okozhat) a történet menetében... Arról nem is beszélve, hogy Szméagolt a játék próbálja egyfajta jófiúnak beállítani, ami szembe megy a könyvekkel: Szméagol ölte meg Déagolt a gyűrűért, de már előtte is problémás figura volt. Nem véletlenül nevezte Csavardi Samu Vakaréknak, Gollamot meg Rohadéknak.
A játék egész egyszerűen nem képes felnőni a mai elvárásokhoz.
Nézzük akkor a művészeti oldalt! Kezdem a jó dolgokkal: a zene csodálatos lett. Gollam hangja persze nehezen tud elszakadni Andy Serkis játékától, de ez nem is baj – Peter Jackson filmtrilógiája adott egy olyan mércét, amelyet nehéz megugrani, itt viszont ő hozza ezt a színvonalat. És ezzel ki is fogytam a dicséretekből... Hiába a raytracing, a játék egész egyszerűen nem képes felnőni a mai elvárásokhoz. A szereplők mimikái abszolút természetellenesek (már-már ripacsok), a mozgásuk darabos, az meg végképp megbocsájthatatlan, hogy az egyik fontosabb szereplő haja és szakálla merev vesszőseprűként mered ki a fejéből... Gondolom, a lépcsőn való jövés-menés leanimálása megugorhatatlan akadály volt, mert elképesztően sok rámpán mendegéltem, lépcső viszont nem igazán rémlik. Ne már, gyerekek, ezt a szintet sok-sok éve meghaladtuk már, miért kellett ezt így visszahozni?
Csalódott vagyok? Igen, mélységesen! Akartam kedvelni ezt a játékot, de nem megy. Pedig megvillan, hogy igyekeztek a fejlesztők – épp ezért érthetetlen, hogy hogyan lehetett ezt így kiadni? Azzal pedig önmagában nem sokra lehet menni, hogy „dehát ez egy szerelemprojekt”. Lám, még Gollam is elnémult, és nem pofázott bele a kritikámba – érzi ő is, hogy ez a rege nem igazán védhető... („Szityinek szajnosz igaza van – ez a rege nem szép rege rólunk...”)
A tesztpéldányt a játék hazai forgalmazója, a magnew biztosította.
