Lassan két éve, hogy megjelent a PlayWay gondozásában a Ship Graveyard Simulator, amely a hatalmas óceánjáró konténer- és tartályhajók utóéletét, egészen pontosan szétszerelésüket és ócskavasként történő értékesítésüket dolgozta fel, a játékos kezébe adva az ehhez szükséges szerszámokat. Úgy tűnik, sikeres lett a projekt, mert megérkezett a folytatás.
A játék lényege – csakúgy, mint az első rész esetén –, hogy ócskavasként vásárolt hajókat szereljünk szét, és az így kinyert nyersanyagot továbbértékesítsük. A fókusz a kétkezi munkán van, nekünk kell egyedül (!) szétkapnunk a teknőket. Ehhez mindenféle szerszámok állnak rendelkezésünkre, hogy a különféle illesztési pontoknak és eltérő anyagoknak a megfelelő eszközzel eshessünk neki. Kalapács, flex, lángvágó, de még robbanószer is van a tarsolyunkban.
A hajókat kellően részletesen modellezték le és dolgozták ki, elég hosszú, pepecselős munka még egy közepes méretű bárka teljes szétbontása is. Falakat, ajtókereteket, rácsokat, korlátokat, tartószerkezeteket, rögzítési pontokat kell szétvágnunk. Első lépésként érdemes végigjárni a hajót, és összeszedni az otthagyott szemetet, felszerelést, berendezést és bútort, mert ezeket általában drágábban tudjuk értékesíteni. Vannak ugyanis megbízók, akik bizonyos tételeket keresnek (például asztalt székekkel, motorolajat, búvárpalackot satöbbi), és ha ezeket összegyűjtjük nekik, akkor többet fizetnek érte, mint a szortírozótelep.
Néhány hajón egy-egy konténer vagy raklap is akad, ezeket toronydaru segítségével emelhetjük ki, csakúgy, mint a hajómotort és még bizonyos részeit a testnek. A motor kiemeléséhez értelemszerűen előbb helyet kell csinálnunk, tehát elbontani a tetőt és átvágni a rögzítési pontokat.
A játéktér amúgy nem nagy, néhány viskóból áll és egy hosszú partszakaszból, ahol a bontás zajlik. A viskókban a felszerelésünket fejleszthetjük (amelyekkel nagymértékben gyorsítható a munka), vehetünk másik hajót (egyszerre csak egyen dolgozhatunk), és eladhatjuk a nyersanyagot. Egy platós jármű lesz segítségünkre, hogy a szétbontott alkatrészeket a szortírozótelepre szállíthassuk.
A játékmenet sajnos hamar unalmassá válik, a körítés fapados, a grafika közepes, de ennek ellenére valamiért mégis mindig újra elindítottam a Ship Graveyard Simulator 2-t. Azt hiszem, a személyiségemből adódóan egyszerűen csak idegesített, hogy otthagytam egy félig szétszedett hajót a parton, és mivel szeretem a rendet és a tisztaságot, vissza-visszatértem, amíg teljesen el nem takarítottam a ladikot. Ilyen értelemben addiktív tud lenni a játék, és aki úgy érzi hasonlóan járna el, mint én, az biztosan ellesz néhány órát az SGS2-vel, de lelkesedni nem fog érte. A 20 eurós árcédulát indokolatlannak érzem, ehhez nincs elég tartalom a játékban.
Az első résszel összehasonlítva ráadásul érdemi fejlődést sem tapasztalható, sőt a kezelőfelület egyértelműen gyatrább és például bérmunkásokat sem tudunk alkalmazni. Olyan, mintha a fejlesztők szétbontották volna az első részt, hogy aztán néhány darabját újracsomagolva értékesítsék ugyanazt.
