Lords of the Fallen néven jelent már meg egy akció-RPG játék 2014-ben, amelyet a német Deck13 fejlesztett a lengyel CI Gamesszel közösen. A Dark Souls stílusjegyeivel felvértezett program vegyes értékeléseket kapott, a tervezett folytatás pedig végül nem is az eredetileg kigondolt formában valósult meg. Az azonos címmel frissen megjelent alkotás egy alapoktól teljesen újragondolt koncepciót valósít meg, a 2020-ban alapított Hexworks fejlesztői pedig igyekeztek minél több egyedi elemet beemelni a zsáner jól ismert jellemzői mellé.
A Lords of the Fallen története nem a játék leghangsúlyosabb eleme, a világának bővebb megismerésére a soulslike szokásoknak megfelelően a megszerzett tárgyak leírásának alapos olvasgatásával lesz lehetőségünk, az NPC-kkel való diskurzusok mellett. A program egyik fő újítása az egymással párhuzamosan folyó élők és holtak világa. Az élénkebb színekkel bíró Axiomból egy speciális lámpás segítségével tudunk átlépni, vagy akár csak átpillantani a túlvilági, sivár, fakó és veszélyes látképet adó Umbralba. Ez a két párhuzamos dimenzió sok esetben a megoldást adja a továbbhaladásunkkal kapcsolatban, de Umbralban találunk rejtett útvonalakat, csak ott fellelhető hasznos tárgyakat is.
Pár percnél tovább nem ajánlatos a holtak világában tartózkodni, ugyanis egyre több, a semmiből előtűnő ellenféllel gyűlik meg a bajunk, és egy idő után a nagyon nehezen legyőzhető Kaszás is meglátogat. Amennyiben Axiomban elfogy az életerőnk, azonnal az Umbralba kerülünk, tehát egy második esélyként is funkciónál ez a dimenzió. Kijutni azonban nem lehet innen bárhol, csak a néhol fellelhető totemoszlopoknál tudunk visszakerülni az élők világába.
A játéktér felépítése kiválóan sikerült a fejlesztőknek, nagyon csavarosan van megalkotva az összefüggő játékvilág, ahol a rövidítések megnyitásával fokozatosan kötjük össze a területeket. A főbb NPC-k mellékküldetéseket is adnak, amelyeknek a megoldása sok esetben többlépcsős feladatok teljesítésével jár. A jó 40 órás játékidő háromféle befejezéssel zárulhat, amelyből az egyiket utánaolvasás nélkül nem egyszerű elérni, de annál nagyobb meglepetéseket tartogat.
Ahogy a zsánerben megszokhattuk, a felfedezés mellett a harcok adják a játékmenet legfontosabb részét. Az összecsapások kellően nehezek, sőt a területeken való előrejutást sokszor embert próbálóan keményre sikerült megalkotni az óriási számban jelenlévő ellenfelek tömegei miatt. Itt nem csak pár elpusztításra váró rémség várja a sorsát, hanem fürtökben támadnak a komoly sebzésre képes gonoszok hordái. Természetesen jó Souls hagyomány szerint elhalálozásunk esetén újra ott lesz minden korábban már levágott ellenlábas, és a legutóbbi checkpointként funkciónáló Vestige-től kell eljutnunk halálunk helyéig, hogy megkaparintsuk a fejlődéshez és vásárláshoz szükséges elhullajtott, itt Vigornak hívott tapasztalati pontjainkat. Túlélésünket segíti, hogy a védekezéskor bekapott találatoknál csak elszürkül az életerőnk, és ilyenkor sikeres ellentámadásokkal vissza tudjuk szerezni az elszenvedett sebzést.
A checkpointok terén újdonság, hogy több megadott helyen saját magunk is kreálhatunk Vestige-t, ha a birtokunkban van a hozzá szükséges tárgy. Ezekből egyszerre csak egy lehet aktív, de egy komolyabb nehézséget támasztó rész előtt elhelyezve jelentősen megkönnyíthetjük vele a dolgunkat. A rengeteg különböző, rúnákkal is fejleszthető fegyver és varázslat mellett a lámpásunk is komoly ütőkártya a kezünkben, ugyanis az ellenfeleink lelkét rövid időre kiszipkázhatjuk a testükből, amely idő alatt komoly sebzést tudunk bevinni. Vagy ha éppen egy szakadék mellett állunk, akár a lelküket odahúzva instant győzelmet is arathatunk felettük.
Vannak olyan ellenfelek, amelyeket umbral paraziták védelmeznek, ezeket a kártékony lényeket is a lámpásunk segítségével pusztíthatunk el. Az egykezes és kétkezes fegyverkombók is kellően változatosak és könnyen kivitelezhetőek. Amire talán panasz lehet, az a megjelenő ellenfelek változatossága. Bőven elfért volna még bővebb választék e tekintetben. A főellenfelek sem adják azt a nagy kihívást, amelyet megszokhattunk a soulslike játékokban. A legtöbbjük pár próbálkozás után simán legyőzhető, amennyiben már van némi rutinunk ebben a játékstílusban. Persze azért vannak kemény összecsapások, és ahogy említettem, inkább a terepen való előremenetel fogja a nehézséget okozni, a nagy számban támadó ellenfélhordák miatt.
Vannak olyan játékmechanikák, amelyek még finomításra szorultak volna, ilyen például a harcoknál sok esetben nehézkes ellenfélbefogás, az eléggé használhatatlan térképek, valamint a kooperatív mód érdekes megoldása. A játékba ugyanis bármikor behívhatunk magunknak partnert a haladáshoz, de csak a meghívó félnél fog rögzülni az előrejutás, a behívott fél ugyanott fog tartani a közös kalandozást követően, ahol előtte volt.
Az Unreal Engine 5-ön alapuló grafikai megjelenítés nagyon szép és hangulatos, a remekül megalkotott effektek pedig teljessé teszik az ódon dark fantasy atmoszférát. A hangok és zenék is kellően minőségiek, a komor dallamok (amelyeket hazai zenekar játszott fel) tovább mélyítik a játék sötét, kíméleten világát. A program teljesítményén van még mit javítani, a tesztelt PlayStation 5-ös verziónál több helyen belassult, szaggatott a játék. Néhol bugok is felütik a fejüket, de a fejlesztők serényen dobják ki a patcheket, amelyekkel nemcsak a teljesítményt javítják, hanem a játékegyensúlyt is folyamatosan egyengetik.
A Lords of the Fallen egy jól sikerült alkotás lett, amellyel az újonc Hexworks letette a névjegyét. Ugyan küzd pár gyermekbetegséggel és még némi finomhangolásra szorul, de egy nagyon hangulatos, és a játékidő nagy részében élvezetes, néha frusztráló kalandra invitálja a soulslike zsáner rajongóit. A megszokott elemek mellett kreatív újdonságokkal dobja fel a bevált sémákat, így bátran ajánlható minden, a stílus iránt elkötelezett kalandornak.
