Azért nem lehet panaszkodni a vasutas logisztikai játékok rajongóinak, épp azon gondolkodtam, hogy lényegében mindenféle stílus kedvelői megtalálják a számításukat, legyen szó realisztikus terepasztal-építésről (Transport Fever sorozat) vagy vadnyugati Railroad Tycoon-klónról (Railway Empire sorozat) vagy épp valamelyik nagy klasszikus open-source változatáról (OpenTTD). A Railgrade újabb színfolttal gazdagítja a repertoárt: könnyed, puzzle-szerű játékmenetével remek kiegészítője a fent említett, nagyobb elmélyülést igénylő játékoknak. De azért vannak hiányosságai.
A Railgrade kampánya egy utópisztikus világban játszódik, ahol különböző területeket kell a végletekig kizsákmányolni gazdaságilag. A bizalomgerjesztő nevű Nakatani Chemicals megavállalat képviseletében kell kiaknázni a pályákon található nyersanyagokat, majd elszállítani őket a megfelelő helyre – kizárólag vasúton. A sínpályákon túl építhetünk mindenféle bányákat, olajkutakat, gyárakat, amelyeket aztán fejleszthetünk is, ezzel kiküszöbölve a szűk keresztmetszeteket a meggazdaságunk felé vezető rögös úton. Szándékosan említettem kampányt a bekezdés elején, mivel sandbox üzemmód egyelőre nincs (ám az ígéretek szerint csupán hetek kérdése ennek megjelenése).
A küldetések teljesítése időre megy, amit vagy figyelembe veszünk, vagy nem, mindenesetre a perfekcionizmusom nem engedte, hogy jó kapitalista Sztahanovként ne maximális eredménnyel zárjam a kihívásokat. Az értékelés a játékoknál már megszokott S, A, B, C rendszerben történik, és ennek azért is jelentősége van, mert ha jobbak vagyunk, a játék vócserekkel jutalmaz minket, amelyekből mozdonyokat pimpelhetünk, gyárakat fejleszthetünk, sőt még zenéket is vásárolhatunk – erre majd kicsit később visszatérek.
A küldetések elején szerencsére lehetőségünk van megépíteni a komplett gazdaságunkat (már amennyire a kezdőtőke engedi), ilyenkor az óra nem ketyeg, sőt ha valamit félrenyomunk vagy meggondoljuk magunkat a tervezés során, 100%-ban visszakapjuk mindennek az árát. Ez hatalmas segítség, de persze minden attól függ, mekkora a kezdőtőkénk. Ahogy elindul az első vonat, elindul az óra, és utána vadul kell kattintani mindenfelé, hogy beleférjünk az időbe (ami, ismétlem, végső soron opcionális). Ez kicsit furcsa lehet a stílus kedvelőinek, hiszen alapvetően ez egy nyugis zsáner, de hát ahogy fentebb említettem, ez hiánypótló alkotás: akció-vasútstratégia.
A grafika remek, a hanghatások szintén, a zene meg még inkább: a fülbemászó synthwave egészen egyedi hangulatot varázsol a játéknak, ami engem legalábbis egyből beszippantott, olyannyira, hogy előfordult az is, hogy a vócserekből valami hasznos helyett inkább újabb soundtrackeket vásároltam.
Na de mi a baj? Hát az, hogy az első 10 küldetés után úgy éreztem, mindent láttam. Ilyen rég volt velem, hogy ennyire nagy elánnal vessem bele magamat egy játékba, és ennyire hamar unjam meg. Örültem volna kicsit másféle küldetéseknek: annyi pályán vannak romok, miért ne lehetett volna a küldetés célja az, hogy a romokat újjáépítsük? Az egyiken egy hatalmas kiszáradt folyómeder van egy romos vízerőművel – milyen cool lett volna újra üzembe helyezni a vízerőművet, amit mondjuk lehetett volna energiatermelésre is használni? Rettenetesen hiányoztak a műfaj – eddig számomra – alapvető kellékei: a vasúti jelzők, amelyekkel kicsit jobban lehetett volna finomra hangolni az ellátási láncainkat. És hiába a remekül kialakított útkijelölés (a váltóknál kell kijelölni, hogy merre menjen a szerelvény, egyszerű és látványos), ha bármit akarunk változtatni, akkor egyenként kell minden vonatot végigkattintgatni. A harmadik problémám, hogy sokszor úgy éreztem, ez nem is egy logisztikai szimulátor, hanem egy puzzle vonatokkal. Gyorsan meg kell találni az ideális útvonalakat, és ha nem sikerül elsőre, másodjára már biztos fog.
Ezzel szemben viszont szuper a kezelőfelület, nem csak igényes, de nagyon informatív; a grafika szintén jól sikerült, az éjszakák pont annyira rövidek és látványosak, hogy talán először játékos-pályafutásom alatt nem az volt az első gondolatom, hogy ezt hol lehet kikapcsolni, a különleges kameraállások (némi tilt effekttel) pedig odaszögezik az embert a monitorhoz.
Summa summarum: tetszett a Railgrade, biztos előveszem majd újra, de szerintem egy jó fél évnyi patch és tartalom nem fog ártani a játéknak. Egy rakat contentet beígértek a fejlesztők, szerintem érdemes várni még egy kicsit a vásárlással.
