Az élőszereplős, azaz előre felvett (FMV) alkotásokról több cikket is publikáltunk az elmúlt években. A megszokott kalandos, több végkifejletet magába ölelő szoftverek árnyékában néha egészen eredeti képződmények is születnek. Ilyen stuff volt például a The Infectious Madness of Doctor Dekker is, ami a megszokott sémát teljesen elhagyta. Az elmúlt időszakból a múzeumos Murderous Muses a hozzáadott gameplay-elemekkel próbálta megtörni a jeget több-kevesebb sikerrel. Aztán most itt van jelen cikkem tárgya, a korábbi platformok után PlayStation 5-re most megjelent Immortality amelyről átgondolva az egészet elsőre kevesebbet tudnék írni, mint ennek a bevezetőnek a terjedelme, amit most olvashattok. Hogy miért? Azt röviden összefoglalom.
Az Immortality valódi videojátéknak nem nevezhető, ez inkább egy művészeti alkotás. Több mint 200 jelenetet rejtettek el benne, amit úgy találhatunk meg, ha az adott, éppen lejátszott klippen belül rákattintunk egy fontosabb tárgyra vagy szereplőre. Ilyenkor egy régimódi Hitchcock vágástrükkel egy hasonló tárgyba vagy karakterbe vált a kép, szóval átkerülünk egy másik jelenetbe.
Sokszor a látottak igencsak naturalisztikus, pajzán képsorokat tartalmaznak. Jól játszanak a színészek, a munkájuk remek, és sokszor nem is magukat a filmeket látjuk, hanem olvasópróbákat, jelenet utáni vagy előtti történéseket.
Nem bakiztam, amikor filmeket írtam többes számban, mert 3 különböző filmet kapunk, 200 darabra vágva. Kapocs köztük a főszereplő színésznő, Marissa, aki mindhárom alkotás központi karaktere. Lényegében a „játék” célja, hogy kiderítsük, mi történt a hölgyeménnyel. Ehhez marha sok jeleneten kell átrágni magunkat, amelyekben lehet tekergetni csigalassúsággal vagy még annál is lassabban, frame-enként. Szerencsére a klip elejére és végére ugrani egyetlen gombnyomásba kerül, továbbá a jeleneteket lehet többféleképpen is rendezni a menüféleségben. Bármikor megállíthatjuk a látottakat, és a kurzorral ráállhatunk a már említett dolgokra (például egy gyertyatartóra a háttérben, egy karórára, cigarettára, létrára stb.) vagy szereplőkre. Ezeket a kattintható részleteket egy szem ikon jelzi, szóval nem lehet mindenre vadul rányomni, hogy hátha így felfedezünk valami újat.
Ahogy növekszik filmszalagunk, úgy lesz egyre nagyobb rálátásunk a filmekre és ami mögöttük húzódik. Néha vadul rezeg a kontroller, ilyenkor érdemes rendesen végignézni a jelenetet (amikor idekerülünk, nem tudhatjuk, a rövid bejátszáson belül pontosan hol járunk), mert elég durva dolgoknak lehetünk szem- és fültanúi.
Az Immortalityt az fogja igazán élvezni, aki szereti az elvont művészfilmeket, mert lényegében ez is az. A valódi befejezés, illetve a titok felderítéséhez meg kell találnunk 10 kulcsfontosságú jelenetet. Ha ezeket sorba lejátsszuk, akkor jöhetünk rá a háttérben húzódó, de mégis szem előtt lévő rejtélyre.
Nem igazán tudok se pozitívan, sem pedig negatívan nyilatkozni a szoftverről, ezért sem láttok semmit az értékelődobozban. Azt hiszem, az FMV egy amúgy is eléggé rétegjátékként aposztrofálható műfaj, ez a program pedig azon belül is egy külön réteget szólít meg. Ti vajon benne vagytok ebben?
