A Milestone gárdáját sokféle autó- és motorsport kapcsán ismerhetjük már, de monster truck nem szerepelt a repertoárjukban – eddig. A legújabb Monster Jam sorozatra épülő játékot Showdown alcímmel ők prezentálják ezúttal. Részemről a bizalom adott volt, hogy ebből az olaszok valami élvezeteset sütnek ki. Sikerült?
A jelenlegi Monster Jam versenyszámok átültetése nem volt probléma, a megszokott versenyszámokon kívül itt vannak az ügyességiek is – lényegében mondhatjuk, hogy amit a tévében vagy esetleg szerencsésebbek élőben láthattak, az itt is megvan – és ez így van rendjén. Persze mivel videójátékról van szó, veszélyesebb, fiktív versenyszámokban is próbára tehetjük magunkat, például 8-as alakú pályán versenyezve.
Apropó, veszély: lehet, csak nekem bizarr, de nagyon fura a pálya melletti nézők előtt elsuhanni: 1500 lóerős, 5 tonnás, 3 méter magas monstrumokról beszélünk – azért az tud fájni, ha egy ilyen eltalál... Ennek tükrében örvendetesen furcsa, hogy összességében nagyon kevés (halálos kimenetelű) baleset történt a sorozat történelme folyamán...
Az irányítás és a játékmenet természetesen az árkád vonalat erősíti (bár egyszer megnéznék egy rendes szimet is a témában). Az olaszok bátran építhettek több évtizedes tapasztalataikra, rutinból hozták le ezt is, még olyan sajátosságot is figyelembe véve, hogy ezek a monstrumok kormányozható hátsó kerékkel rendelkeznek. Az MI hozza a kötelezőt, magasabb fokozaton kellemes kihívást nyújt, ugyanakkor a rágógumi effektus jelen van – azaz ha hibázunk és a mezőny után kell eredjünk, igen jó eséllyel a dobogós helyezésre is reális esélyünk nyílik.
Ahogy haladunk előre, kapjuk az XP-t, az üveggyöngyöt (profilcicomák, győzelmi pózok), új autókat – van vagy 50 belőlük, és természetesen az olyan legendák is jelen vannak, mint Grave Digger, Megalodon vagy Max-D (sőt, az egyik képen még egy szép rózsaszín unikornis, Sparkle Smash is kiszúrható).
Apropó, verdák: a kidolgozottságuk rendkívül részletes, külön öröm, hogy az üvegszálas kasztni is egész jól reagál a fizikai behatásokra (noha az azért látszik, hogy előre meghatározott „törésvonalak” mentén szakadozik le). A hangjuk is kellemesen simogatja a dobhártyáját annak, aki vevő az ilyesmire – ami furcsa lehet benne az az, hogy ezek a motorok etanollal mennek, bár BroDozer kivétel, őt ugyanis dízel hajtja. A környezet viszont sajnos már nem adja ennyire – a kötelezőt hozza, messze nem csúnya, de lenyűgözőnek nem mondanám. Kár érte, az Unreal Engine 5 ennél többre képes, ezt látható a Black Myth: Wukongban is – na de az is tény, hogy a Milestone-nak kell idő, mire kiismeri a motort, ezt láttuk már a MotoGP sorozat kapcsán. Értem én, hogy csupán három helyszín van (Colorado, Alaszka és Death Valley), de na – picivel több munkával lehetett volna ezt kicsit változatosabbá és kidolgozottabbá tenni.
Ami miatt még fanyalogni tudok egy kicsit, az a körítés. Szép, hogy haladunk versenyről versenyre, de pont ez az: két futam között nem sok minden van. Régebben ez persze elfogadott volt, de mondjuk a sok évvel ezelőtti Dirt 2 is tudott hangulatot teremteni a menüben is.
Nem rossz játék tehát a Szörnylekvár Lesózás, de a sport/show rajongóin kívül így nehéz lesz megszólítani másokat érzésem szerint. Aki esélyt ad neki, jó eséllyel jót szórakozhat, csak a kissé avíttas körítésen kell felülemelkedni.
