Talán az eddigi legnehezebb tesztem volt ez a játék, személyes okok miatt. Anno gregmerch barátomtól kaptam egy PlayStation 4 Slimet, természetesen egy kazal ajánlással, miket vegyek meg rá, és adott is kölcsön egy-két lemezt. Az egyik játék a Horizon Zero Dawn volt, amit két és fél évvel korábban tesztelt, és meleg szívvel ajánlotta. Aloy története megfogott, egy akció keretében be is szereztem, és bár nem jutottam a végére (amilyen mennyiségben ömlenek ránk a játékok, szerintem nem vagyok egyedül a szerkesztőségben a backlog-hegy problémámmal... :-D), de megfogott. Most itt a Remastered változat, és bevallom, fájó szívvel nyomtam le az X gombot a Játék indítása feliraton, hiszen rá emlékeztet... (És így leszek ezzel még hosszú évekig, valahányszor valamelyik kedvenc játékával játszom, akár újonnan megjelenő részeikkel, legyen az NBA, Zelda, Mortal Kombat, God of War, és még sorolhatnám).
És hogy mi értelme volt egy 2017-es játékot felújítani? Nos, igazság szerint erre nincs egyértelmű válasz ez esetben. Az eredeti Horizon Zero Dawn is bőven megállja a helyét a mai napig – ezzel alátámasztva azt, amit gregmerchnek mondogattam az utóbbi időben: a fejlődési görbe érezhetően ellaposodott, innen már csak herkulesi munkával lehet továbblépni – és nem biztos, hogy megéri. Viszont ha egymás mellé teszem a két játékot, a különbségek azért ha nem is kontúrosan és egyértelműen, de látszanak.
A főbb szereplőket újrarajzolták kicsit, Aloyt is a Forbidden West-es megjelenéséhez igazították; a bevilágításon reszeltek egy kicsit; a növényzet sűrűbb és talán kicsit változatosabb lett; a legfeltűnőbb viszont a települések népsűrűségének növelése – végre nem hatnak ezek olyan furcsán csendesnek, mint az eredeti műben. Emellett a Nixxes (ők fejlesztették a remaster változatot, nem a Guerrilla Games) úgy 10 órányi új mocap anyagot vett fel, amelyekkel a párbeszédes részeket dobták fel egy kicsit és tették picit filmszerűbbé.
A játékmechanikát is érte némi változás, de semmi gyökeresre nem kell számítani. Immáron kikapcsolhatóak a növénybegyűjtő animációk, így lendületben maradhat Aloy, ahogy rohanunk. A nehézségi szint kiválasztása után ha a játékon kicsit igazítani szeretnénk ilyen tekintetben, megtehetjük, az opciók közé bekerültek olyan lehetőségek, amelyekkel például Aloy és az ellenfelek sebzését tudjuk módosítani.
Technikai oldalról még két dolgot tudok kiemelni: egyrészt az eredeti változat mentéseit áthozhatjuk ide, másrészt a töltési idők is jelentősen rövidültek (SSD ide vagy oda). Bár a natív 4K 60 fps sebesség sajnos nincs meg, három beállítás közül választhatunk a megjelenés tekintetében (gyors, szép, valahol a kettő között) – szerintem a performance beállítás sem jár különösebben látható áldozattal a vizuális megjelenés terén, így a simább megjelenés érdekében szerintem érdemesebb ezt preferálni. PlayStation 5-ön a DualSense kontroller miatt az íj feszítését szépen érezni a ravaszokon, de ez inkább amolyan jópofa dolog, semmint eget rengető újítás.
Akinek megvan az eredeti Horizon Zero Dawn, kedvezményesen tudja ezt is beszerezni mellé – ez talán akkor éri meg, ha még nem végeztünk a játékkal, esetleg szeretnénk újra nekifutni. Az újaknak egyértelműen érdemesebb ezt beszerezni már, ha valami miatt kimaradt – nem mintha az eredeti elsilányult volna emiatt a kiadás miatt, csak az árazása lett olyan, hogy akkor már inkább a Remastered.
Drága barátom, gregmerch! Vajon mit gondolnál most erről az újrázásról? Kellett ez nekünk? Egyfelől nem igazán. Az eredeti Horizon Zero Dawn, amit annyira kedveltél, tökéletesen megállja a helyét mind a mai napig minden téren – még a folytatás mellett is. Ugyanakkor pont a folytatás mellé téve érthető, hogy a Remastereddel közelebb akarták hozni a két részt egymáshoz, és nem is sikerült rosszul. Jó lenne, ha mint oly sokszor, ezt is éjszakába hajlóan meg tudnánk dumálni – így csak remélem, hogy odaátról azért csak egyetértesz azzal, amit itt leírtam.
