No jó, befejezem a szörnyű áthallásos szóvicceket... A múltkorában lelkendeztem egy nagyot a SteelSeries Hall-effektes kapcsolókkal szerelt billencsén (Apex Pro TKL Gen 3) – az bevallottan az első ilyenem volt. Nos, nem kellett sokáig várnom összehasonlítási alapra, ugyanis az ASUS-tól is megérkezett az asztalomra a saját Hall-effekt kapcsolós billentyűzetük, így már némileg felkészültebben csaphattam a lovak közé – vagyis inkább magukra a gombokra.
Jelenleg az ASUS kínálatában csak a ROG Falchion Ace HFX az, ami az ASUS saját fejlesztésű mágneses kapcsolójával (ROG HFX), azaz Hall-effektes kapcsolóval van szerelve. A 65%-os méret bátor választás volt a debütáló terméknek: profi e-sporthoz remek méret, hétköznapi használat esetén azért már kompromisszumos a sok megtanulandó billentyűkombináció miatt (magyar kiosztásnál a mai napig nem jöttem rá, hogyan tudnék 0-t írni egyszerűen). Az viszont tagadhatatlan, hogy praktikusan kompakt, ugyanakkor élhető és kellően mobilis ez a méret – még egy kemény fedelet is mellékeltek a dobozban, ami megfordítva lényegében tartótálcává lényegül át. Szellemes...
A súlya is megvan, hiszen a ház maga fém, belül pedig 5 réteg rezgéscsillapító réteg van. Érdekes extra a két Type-C USB-port: egy kapcsolóval tudunk váltani, melyik az aktív, így két gépet is ráköthetünk, és könnyedén váltogathatunk közöttük (a home office bajnokai tudják ezt kellőképpen értékelni). Ezúttal nincs kis képernyő a menüvezérléshez, helyette egy gomb segítségével választhatjuk ki, mit szeretnénk állítani (hangerő, nyomáspont stb.), és a mellette lévő érintésérzékeny csíkot simogatva tudjuk magát a beállítást elvégezni. A rapid triggert meg egy külön forgatható kapcsolóval lehet ki- és bekapcsolni; a rapid tap viszont az Armoury Crate-ben kapcsolható, és itt speed tapnek hívják.
És a gépelési élmény? Ezeknél a kapcsolóknál is 0,1 és 4 mm között lehet állítani a nyomáspontot, így akár egyforma is lehetne a SteelSeries Apexével – de nem! Az ASUS megoldása valahogy keményebbnek érződik, marginálisan bár, de erősebben kell a gombokat lenyomni. Hátránynak ezt sem mondanám, mert van, aki a selymes siklást szereti, más viszont pont az ellentartás miatt tud precízebben nyomóerőt adagolni. Persze itt centiNewtonokról beszélünk, de aki sokat gépel, az érzi az ujjaiban, az ujjbegyeiben.
A 8000 Hz-es polling rate impresszívnek hangzik, de a megszokott 1000 Hz-hez képest minimális előnyt ad – talán a felsőligás profik érzik a különbséget. Én, mint hétköznapi halandó itt is ugyanazt a két beállítást használtam, mint a SteelSeriesnél: 1 mm a játékokhoz, 2,5 a sima gépeléshez, és ha az abszolút személyes preferenciáimat kiveszem a képletből (65% méret és a kicsit keményebb ellentartás), remekül megvoltunk egymással. :-)
Három játékkal kergettem meg jobban a kicsikét a teszt során. A Counter-Strike 2 esetében kezdek arra hajlani, hogy aki akárcsak egy kicsit is komolyabban veszi a játékot, annak jól át kell gondolnia, ne ruházzon-e be egy ilyenbe. Egész egyszerűen még rapid trigger és speed tap nélkül is érezhetően gyorsabb, reszponzívabb a mozgásunk – talán itt domborodik ki a legjobban ez. Az Overwatch 2-nél is jó szolgálatot tesz, de talán a nyújtott előny ott nem annyira markáns így pár kör alapján – de ott van, tehát rosszul semmi esetre sem járunk. A The Finalsszel valahogy úgy vagyok, hogy bár komálom, de béna vagyok benne – nos, ezzel a billentyűzetcserével valamivel kevésbé béna lettem és összeszedettebb lett a mozgásom.
Összességében véve a Falchion Ace HFX megmutatta, hogy az ASUS implementációja is kiválóan sikerült – viszont a kivitelezés szerintem megosztó. A pro gamerek jó eséllyel csak játékra fogják használni, arra tökéletes – de aki nem szeretne hétköznapi célra külön billentyűzetet tartani, annak meggyűlhet a baja vele. Nagyon jó lenne ebből egy TKL és/vagy egy 96%-os verzió is, azokat ugyanis sokkal bátrabban tudnám ajánlani, és a mérettel/hordozhatósággal sem lenne így sem gond.
