Amikor február végén egy zárt teszt során kipróbálhattam a Fulqrum Publishing berkeiben készülő Stygian: Outer Godsot, kifejezetten tetszettek a tapasztaltak. Ám az akkori állapot alapján nem gondoltam volna, hogy kevesebb mint két hónap múlva már el is indul a korai hozzáférés. A játéknak optimalizálásra és játékmechanikák terén még igen alapos csiszolásra volt szüksége ahhoz, hogy elvetemült játékújságírókon és Lovecraft-rajongókon túl mások számára is élvezhető legyen. A fejlesztőknek pedig sajnos nem is sikerült maradéktalanul megugraniuk a feladatot.
Ahogy az akkori előzetesemben is írtam, az Outer Gods a 2019-es Stygian: Reign of the Old Ones műfajváltó (izometrikus CRPG helyett belső nézetes túlélőhorror) előzménye, amely a Kingsport elátkozott városában halottnak hitt apját kereső Jack szemszögéből mutatja be a „Fekete Nap” eljövetelét, amelynek során a lovecrafti Mérhetetlen Vének átvették az uralmat a világ felett. A kissé Resident Evil Village-et idéző játékban limitált erőforrásokkal kell lopakodnunk, fejtörőket megoldanunk, küzdenünk mind életerőnk, mind ép elménk megőrzéséért. Közben úton-útfélén gyűjtögethető tarot kártyalapokkal növelhetjük alaptulajdonságainkat, illetve tehetünk szert extra perkökre, míg az elszórt nyersanyagokból kalandozásunkat megkönnyítő felszereléseket barkácsolhatunk.
Az akkor kipróbált verzióhoz képest a korai változatban a bejárható játéktér jelentős mértékben bővült. A történet egy pontján elérhetővé válik hősünk számára az okkult feladványok megoldásához szükséges, épelmemerítő „Scry” képesség, kicsivel később pedig a lőfegyverek is. Ezen felül kissé átrendeződött a játéktér, azon belül főleg egyes ellenfelek elhelyezése és egy-egy akadály, némileg nagyobb mozgásteret biztosítva a játékos számára. A próbálgatást új mentéssel kezdtem, a játékvilág pedig magával ragadott – ha viszonyítanom kellene, akkor a Stygiant valahogy úgy helyezném el a lovecraftiánus játékok sorában, ahogy az első The Sinking Cityt: vannak hibái, a harcrendszere elég ügyetlen, de a stílus és a hangulat képesek a pozitív irányba billenteni a mérleg nyelvét.
Ám a korai hozzáférésbe került változatnak akadnak olyan problémái, hogy – hacsak valaki nem várja nagyon ezt a játékot, vagy támogatná a fejlesztőket és szeretné végigkísérni a játék fejlődését – még óva intenék mindenkit a vásárlástól. A játék optimalizáltsága például borzalmasan romlott. Az Outer Gods nem a leglátványosabb, legnagyobb játéktérrel rendelkező játék, a gépem valahol félúton helyezkedik el a minimum és az ajánlott gépigény között, mégis egészen Low-ra kellett lehúznom a beállításokat, hogy Full HD felbontáson tűrhető sebességgel fusson, és néha-néha még így is lebukott 20 fps körülire. Viszonyításképp, a februári próbaváltozat vígan elfutott Medium/High vegyes beállítások mellett élvezhető sebességgel.
A játéktér és az azon belüli haladás is hagy maga után némi kívánnivalót. Egy ponton például felfedezendő útvonalnak tekintve egy közepesen bonyolult ugrást, sikerült megkerülnöm egy teljes pályaszegmenst. Így a soron következő párbeszédben Jack egy olyan ajtó kulcsára hivatkozott, amit tulajdonképpen még nem talált meg. Ugyanebben a párbeszédben sikeresen softlockoltam is magamat, a különböző háttérinformációk utáni kérdezősködés közben ugyanis eljutottam egy olyan pontra, ahol sem vissza, sem kilépni nem tudtam a párbeszédből, de még a főmenüt sem nyithattam meg, maradt így az Alt+Tab és az újrakezdés a legutolsó mentési pontként szolgáló tükörtől.
A tesztelés végül ott ért véget, amikor többórányi játék után az állásom visszatöltése közben (minden megkezdett végigjátszás egy fix mentési hellyel rendelkezik csak) a Stygian többszöri nekifutásra újra és újra összeomlott – a jelek szerint megsérült a mentésemet tároló fájl. Miután helyreállítani nem sikerült, ezzel elbuktam a teljes addigi haladásomat, és mivel a végleges változatnál amúgy is elölről kell majd kezdenem a történetet a tesztelés teljességéhez, egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy nulláról újrakezdjem.
Ugyan a Stygian: Outer Gods nem hibátlan, a lovecrafti elemeket pedig kissé hiányoltam az eddig játszható részekből (vizuálisan jelen vannak, atmoszféra terén nem), egy kellemesen szórakoztató túlélőhorror lehet belőle – viszont ez a korai hozzáférés ezen a ponton nagyon, nagyon elhamarkodott volt, és remélem, hogy a teljes változattal kicsit türelmesebbek és alaposabbak lesznek a készítők.
