Vannak kvázi dogmák, amelyek az idő előrehaladtával jelentőségüket vesztik, esetleg meg is dőlnek – azaz megszűnnek kvázi dogmának lenni. Egy ilyen kitétel volt az, hogy mobiltelefonnal nem lehet értelmesen zenélni, a másik meg az, hogy a Bluetooth alkalmatlan bármiféle DJ-zésre. Nos, a Hercules ezeket próbálta meg cáfolni, amikor megalkotta a kis Mix nagytesóját, a Mix Ultrát. A mai telefonok teljesítménye már bőven elég ahhoz, hogy egy teljesértékű DJ-szoftver fusson rajta, és olyan nagy név is fellép már laptop helyett telefonnal, mint Laidback Luke.
Amikor megkaptam a kontrollert, egy érdekes kísérletbe fogtam François-val, a gyári kapcsolatommal: én, mint IT-technológiában jártasabbnak számító ember, ugyan próbáljam már ki kicsit jobban és alaposabban, milyen késleltetést érzek a Mix Ultrával Bluetooth-kapcsolattal, összehasonlítva a kábeles érzéssel. Érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam, ugyanis ez picit összetettebb annál, semmint hogy egy elemre rámutatva lehessen egyértelműen azt mondani, hogy emiatt jó vagy rossz – és még csak nem is platformfüggő a dolog.
Ha csak a telefonnal való interakciót nézem, akkor lényegében sehol sem éreztem azt, hogy komolyan hátráltatna az a pici késés két dal keverésénél – már ha egyáltalán éreztem valamit. Egy gyösz második generációs iPhone SE-vel például semmi sem tűnt fel, a Motorola G31-nél viszont elég zavaró volt egészen addig, amíg a Dolby Atmos hangzást ki nem kapcsoltam. Ez a telefon sajna a tesztidőszak alatt összetört, az új egy Infinix Note 40 lett, ezzel meg bűvészkedés nélkül újfent nem éreztem semmi különöset. Tehát a Bluetooth LE kommunikációs protokoll, amit a Mix Ultra használ, tökéletes választás volt erre a feladatra: kis adatmennyiséget kell nagyon gyorsan célba juttatni, remekül működik.
És mi van akkor, ha Bluetooth hangszórót vagy fülhallgatót használunk hangkimenetnek? Akármelyik telefont nézzük, azért nem túl acélos hangzásvilágot tud produkálni... Tapasztalataim alapján itt van a nagy szórás: két fülessel nem volt semmi gondom, viszont egy hordozható BT boombox már okozott kicsit kellemetlen késést. Kicsit utánaolvasva kiderült: elég nagy szórás tud lenni az egyes Bluetooth-képes hangkeltők között, hogy mekkora késleltetéssel dolgoznak – sejtésem szerint a különféle jelfeldolgozó algoritmusok és az ezért felelős hardver számítási kapacitása lehet a ludas. Kikapcsolt jelfeldolgozásnál jó eséllyel a késleltetés is jelentősen csökken – és igazából érdemes is ezt kikapcsolni, hiszen a DJ-szoftver feladata a hang manipulálása ezen esetben. Érdemes azt is megjegyezni a kép teljessé tételéhez, hogy számítógéphez kábellel is lehet csatlakoztatni (nekem Windows alatt csak így látta a djay Pro).
Na de térjünk vissza a mi kis fehér üdvöskénkre! Méretre kellően kicsi ahhoz, hogy az ember könnyedén hurcolássza magával, viszont majdnem teljes layoutot kapunk. A háromsávos hangszínszabályozó mellett van lehetőségünk a jelszintet is állítani, 8-8 gombbal bírnak az egyes deckek (és ugyanennyi módot tudnak), a könyvtárnavigációhoz is van egy tekerő és két gomb, a tempószabályozó csúszka középen „döccen” egy finomat (és az eszköz méretéhez képest egész hosszúnak tűnik), a jogwheelek is elfogadható méretűek, figyelembe véve az egész kontroller méretét – egyedül az effektek szabályozásáért felelős szekció hiányozhat, bár effekt pad mód van.
Kellemes extra a kemény fedél, amelyet megfordítva és a kontrollert belehelyezve egy telefontartó sínt kapunk – okos ötlet, bár a vastagabb „páncél” tokok már esélyesen nem férnek el benne, illetve tablethez nem jó, mert azok könnyen kibillenhetnek belőle. Akkuról mintegy 10 órát képes üzemelni, és szerencsére cserélhető (tippre nem is tűnik drágának). Hangkártya? Az nincs, de nem akkora baj: osztóadapter van a dobozban, ha a telefon rendelkezik jack aljzattal (vagy eszkábálunk rá egyet valamilyen adapterrel, esetleg külső hangkártyával). Kezdőknek, házibuliba tökéletesen elég ez így is.
Alapvetően a djay Pro szoftverhez készült a kontroller, ezzel minden platformon működik, de a cikk megjelenése előtti napokban megjelent frissítésével a VirtualDJ is támogatja már – a Djuced is biztos hamarosan kap egy patchet ugyanígy. Ezek közül egyedül a djay az, amely mobilokra is elérhető, az ingyenes változattal is egész jól el lehet lenni, de kiteljesedni előfizetéssel fog tudni és a kontroller is ekkor tudja magát a legjobban megmutatni, mert a Neural Mix ekkor válik elérhetővé. Alapvetően én a hangszínszabályozóval szoktam molyolni keverésnél, de ez az ének-melódia-ritmus szétbontás így, potméterekkel szabályozva is érdekes lehetőségeket rejt magában, ez tagadhatatlan – az N gombbal meg kényelmesen és egyszerűen lehet váltogatni a két üzemmód között.
Eddig úgy gondoltam, a Hercules DJControl Inpulse 300 az, ami alá akkor érdemes menni, ha szűkös a keret vagy valami egyszerűbbre, hordozhatóbbra vágyik a DJ-aspiráns. A Mix Ultra csavart egyet ezen, ugyanis a kompakt méret minimális kompromisszummal jár mindössze, a kialakítás meg egyenesen kiált azután, hogy folyton magával hurcolja az ember, hogy ha van egy kis szabadideje, picit keverjen, gyakoroljon, szettet építsen. Az ára is igen barátságosra sikerült, így abszolút ajánlott minősítést érdemel tőlem.
A szokásos demovideót a cikk megírásáig sajnos rajtam kívül álló okok miatt nem sikerült összehoznom (az összetört telefon pótlása csak egy volt a hátráltató tényezőknek) – de hamarosan pótlom!
