Sok csúszás után végre elérhetővé vált fizikai és digitális változatban is a Terminátor 2: Az ítélet napja című filmen alapuló, retro köntösű videojáték, stílusosan csak Terminator 2D: No Fate néven. A kiadó korábbi, 3D-s, terminatorokon alapuló alkotása (Terminator: Resistance) is egy klassz, szórakoztató lövölde volt már, de a céget jómagam a botrányos (annyira rossz, hogy az már jó) Rambo-adaptáció óta kedvelem, de az említett Terminator: Resistance letétele után veszem igazán komolyan. Megcsillant a szemem, amikor a 16-bites érát idéző játékukról rántották le a leplet, hiszen az 1:1-be átvett jelenetek sok, a halálosztó gépeket kedvelő rajongónak egy jópofa kikapcsolódást sejtettek a 2D gaming fronton. Az már egy másik kérdés, hogy sokat kellett rá várni mindenféle vámmizéria miatt, de most itt van, és indulhat a trancsír.
Egy egész estés mozifilmet (ne a mostani felkatéterezett, 3–4 órás művekre gondoljunk) átültetni egy játékba nem könnyű feladat, hiszen akciójáték lévén a hangsúly az akciódús jeleneteken lenne. Így okosan kibővítették a stuffot olyan, a jövőben játszódó jelenetekkel is, amelyekre jómagam a regényből emlékszem. Ilyenek például az idősebb John Connor-os pályák felütése. Azért picit kiszínezték a dolgokat, mert itt valódi gépmonstrumokkal és Contra szoftvereket idéző mechanikával rongyolunk. Míg a jelenben Sarah Connor lövöldözés közben kénytelen megállni és/vagy célra tartani, addig John valódi kommandósként menet közben szórja az áldást a gépekre.
Brutálisan jól áll ennek a címnek ez a pixelgrafikus látványvilág, szépen rekonstruálták a főbb jelenteket is, mint például a híres csatornás üldözést a kamion elől, de a kórházas lopakodós rész is megér egy misét. A zenék és hangok is kedvesek a fülnek. Szinkron nincs, de nem is hiányzik, amikor beúszik egy már szállóigévé vált mondat, magunkban úgyis az eredeti hangon halljuk a fejünkben azokat. Hasta la vista, baby!
A játékidő ugyan elsőre maximum másfél órát ölel fel, az újrajátszhatóság adott, hiszen a történet alatt több választási lehetőségünk alapján más-más pályák jönnek, így a jövő is változni fog. Eltérhetünk a filmben látott forgatókönyvtől, így kulcsfontosságú szereplőt ölhetünk vagy ölethetünk meg, és a végjáték is változni fog ezek alapján. A játékmenet a „menj előre és juss el a pálya végére” metódust alkalmazza az esetek oroszlánrészében. Ettől eltérnek a járműves boss-harcok és a bombalerakós küldetés. Ha ügyesek vagyunk, akár ott is hagyhatjuk az ellenséget, kigurulni minden elől ki lehet, de egyszerűbb reflexszerűen gyorsan legépelni mindenkit, mielőtt szóhoz jutnának.
Titkokat is találhatunk a szinteken, ezek leginkább folytatási lehetőségként lesznek felvehetők. A négy nehézségi szint és többféle játékmód a harcdcore videojátékosokat célozza meg, de csalásokat is feloldhatunk, ha kazuárként szeretnénk átfutni a kalandon. Még a pucér Arnoldos jelenet is bekerült a játékba, ahol T-800-asunkkal verekedhetünk a bárban, a fémes, bármivé átváltozó T-1000-es modell pedig félelmetes eleme lesz a mókának.
A Terminator 2D: No Fate egy gyors, szórakoztató programot kínál, amit a film rajongói és a 2D-s, pixeles, 16-bites kort idéző szoftverek kedvelői díjazni fognak. Egyesek szerint ez rövid, kevés lehet 2025-ben, de megkérdezném tőlük, hogy erre a játékmenetre, egy ilyen adaptációtól mit vártak?
