Scott Pilgrim egy zseniális popkulturális termékké nőte ki magát eredeti megjelenése óta, amit a kasszáknál óriásit bukott mozifilmadaptáció se tett kisebbé, sőt! A film mára megtalálta rajongótáborát, a Netflixnek hála pedig legutóbb egy animációs sorozattal ismét a köztudatba került. A mostani videojáték is hasonló vizekre evez, mint az ott látottak, vagyis az időutazással próbál machinálni.
A történet szerint Scott bandáját és közeli barátait egy rejtélyes ellenség száműzi egy időanomáliába, majd a boss angolosan távozik. Érdekes, hogy az egészet úgy tálalják, mintha ismernünk kéne a Sonicból lopott Metal Scott karakterét, mint ősi nemezist. Scott szerelmének és annak régi exeinek segítségét kénytelen igénybe venni, hogy téren és időn át visszaszerezzék az elrabolt tagokat. Az eredeti műből vagy a korábbi játékból (Scott Pilgrim vs the World) ismerhetjük a szereplőgárdát, avagy Ramona gonosz szeretőit, akik most majdnem mind játszható formában lesznek jelen, illetve támogató karakterként biztosan jelen lesznek a hiányzók, több másik szereplővel egyetemben (például Ramona macskája is lehívható). A banda kiegészül az ikrek első fejlesztésű, leggyengébb robotjával, aki szintén csatába szólítható, ami zseniális poén, és egy használható hős.
Ebben a 2D-s beat’em-upban bejárjuk a szomszédságot, hogy a különféle tárgyakat és zenére épülő akadályokat győzzünk le, miközben három rivális banda is az utunkat állja folyamatosan. A vegák, a strandolók és a robotok folyamatosan borsot törnek az orrunk alá, nem lesz tőlük egy perc nyugtunk sem. Már a nulladik perctől rendelkezünk teljes mozgáskultúránkkal, nincsenek feloldható spécik, így viszonylag jól lehet haladni. Azért írtam, hogy viszonylag, mert nagyon sokat kell majd rohangálni a helyszínek közt, hogy bizonyos dolgokat a megfelelő időben használjunk, szerencsére lábaink fürgék. Szintlépés van, ami a statisztikánkon növel, de ezeket az értékeket ellenségből kivert kanadai dollárokból és centekből is tudjuk húzni majd különféle élelmek elfogyasztásával (ez is ismerős lehet).
A harcokból rengeteg van, de csak egy részük kötelező, minden képernyőn át lehet szaladni, ha úgy döntünk, nem érünk rá. Egyedül a küldetést és a sztorit továbbfonó jelenetekben kell mindenképpen acsarkodnunk. Hőseink egyedi mozgással és animációkkal lettek felvértezve, ezek az eredetiből már ismerősek lehetnek. Nincs annyi titok benne, mint várnánk, a mellékküldetések száma is elenyésző, valamint a másik idősíkokban játszódó jelenetek is csak néhány képernyőt ölelnek fel. Hangulatosak, de inkább egy nagy bejárható terület érzését kelti a stuff, ami a metroidvaniákra jellemző.
Gyűjtögetni se nagyon kell, bevásárolunk kajából, amiből egy vészhelyzeti lehet nálunk pluszban, illetve magunkra aggathatunk néhány kiegészítőt, így közepes nehézségen simán vehetjük majd az akadályokat. Nem kell életünk végéig ütni a delikvenseket, egy szép kombóból szinte mind elhullik, ketten játszva pedig még élvezetesebb a játék. Maximum négyen veselkedhetünk neki a kalandnak offline vagy online, így garantált a káosz a képernyőn.
A játék képi világa hasonló az elődjéhez, de most nagyobb pixelekkel dolgozott az új fejlesztőcsapat. A program szép a maga nevében, hangulatosra sikerült, és megvan benne a „Scott Pilgrim-ség”, tehát vicces és játékosan erőszakos.
Két délután alatt kivégezhető a Scott Pilgrim EX, ami most nem ütött akkorát, hogy újra rápróbáljak, pedig jobb a játék, mint elődje volt. Elbírt volna még értelmes mellékküldetéseket, a max statokat hamar el lehet érni, így legfeljebb a trófeák maradnak, mint érdekesség (saját magunk kínzása). Aki szereti a Scott Pilgrim nevéhez kapcsolódó dolgokat, az elszórakozhat vele, de mint beat’em-up is megállja a helyét.
