Ez esetben ha időtök engedi, a Commandos első 2 részét (az elsőnek van egy embertelenül nehéz kiegészítője is, mely szintén kötelező darab), valamint a Desperados első részét feltétlenül pótoljátok, mert játéktörténeti klasszikusokról van szó. A Commandos 2. része gyakorlatilag kimaxolja a műfaj minden lehetőségét, hatalmas 5-6 órás játékidejű gigapályákkal, hatalmas belső, épületeken belüli terekkel, inventory rendszerrel, a kém általi összetett lehetőségekkel (ha officernek öltözünk be, akkor konkrét parancsot is adhatunk a katonáknak), valamint a hatalmasa csatákkal, ahol noname katonákat is irányítanunk kell és bevédenünk egy-egy pontot a hamarosan meginduló náci roham elől. Ráadásul a 2. rész bejárja az egész világot, még Burmában, vagy a japán hadszíntéren is megfordulunk, a legutolsó pályán pedig magát az Eiffel tornyot kell megmásznunk. Persze a Commandos első része is remek játék, de ott még utólag visszatekintve látszik, hogy a műfaj első hírnöke és még sok dolog kiforratlan benne.
A Desperados játékmenetben közelebb áll a Shadow Tactics-hez, ráadásul brutáljó története van. A Commnadosban ugyebár különálló küldetések vannak, a Desperados viszont akár egy izgalmas film története is lehetne. És nagyon jó, nagyon változatos küldetéseket kapunk, a végén a "pokolba" is alászállva.
Aztán sajnos a Commnados 3 és a Desperados 2 is elhasalt, ezeket már kihagyhatjátok nyugodtan. Nekem megvoltak, de mindkettő csalódás volt, meg is bukott ezután a műfaj, de úgy, hogy 10 évig, jelen topic témáját adó játékig elő se vegye senki ezt a vadonatúj, de azonnal el is tűnő játékstílust. Mindkét játék háromdésített és ez lett a vesztük. A Commandos 3 esetén a teljes 3D kamera miatt beáldozták a nagy terepeket és a hosszú játékidőt, három darab nyúlfarknyi kampányt kaptunk, oktatópályának beillő nagyságú térképekkel.
A Desperados 2 pedig bevitte a műfajba a TPS-t, így bármikor válthattunk TPS nézetbe, amiben viszont már nagyon életszerűtlenné vált a játék és az a bizonyos látótáv dolog. Ráadásul hemzsegtt a durva, elhalálozást eredményező bugoktól és unalomba is fulladt, mert a változatos térképek helyet kaptunk 4-5 nagy helyszínt és azokon voltak a feladatok sorra, egy-egy küldetés után újratermelve a katonákat és ismét és ismét bejáratva a már unalomig ismert területet.. És a sztorija is gagyi volt az első rész remek történetéhez képest.
"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Van amikor annyira adja magát, hogy mikor merre kell menni, és milyen sorrendben kit kell elkapni, pl a 4. pályán simán átmentem a felén, aztán rájöttem, hogy az ott zsákutca, aztán inkább vissza és a másik helyről szereztem be a ruhát az új csajnak. Ilyenkor csak ösztönösen nyomom folyamatosan a quicksave-et. Inkább csak akkor megy a szívózás, most hardcore ide vagy oda, mikor nagyon kicentizve akarom megoldani, vagy csak simán elbaszok valamit
Csak meglepett, hogy ez ilyen "csalós" játék. Igaz szopat is rendesen, szóval egyáltalán nem panaszkodás ez, mert kell is.
Eddig azért viszonylag hamar rájöttem mindig mit hogy merre, de itt csak pislogok és nem látom az utat, totál sötétség. 

Bakker! Én nem öltem meg szerintem benn senkit, csak Yuki-val beosontam kiiktatni mindenkit a szigeten. Kifelé meg a főbejáraton gyorsan kilopóztam. Kinn kellett azt az egy szem szamurájt levágni addigra.
