Megtörténtek (gyűjtés, nem tőlem

), a végefelé durvul

:
Pécsi Jogi Egyetem, diák másfél órája felel - római jog szigorlat - első tétel, második tétel, B. prof. elmélyülten hallgat, bólogat, néha rákérdez egy -egy nem eléggé kifejtett részletre, néha igazít a latin kiejtésen.
Mindezek után halál flegmán és nyeglén megszólal: egész belejött a végére, kár hogy az első tétel hiányossága miatt már beírtam az egyesét.
Egy vizsgán én is láttam egy hasonlóan bunkó jelenetet.
Szerencsétlen vizsgázó elhabogja a tételt, vagy húsz percen keresztül egyfolytában beszél, a végén már teljes önbizalommal. Aztán elhallgat, várja a dicséretet, a jegybeírást.
Tanár ránéz, aztán megkérdezi: "Mi is volt a maga tétele?"
Én pl. egyszer tényleg bunkó voltam (így utólag átgondolva). 19-20 éves koromban történt, hogy utaztam reggel dolgozni a tömegnyomor buszon, és vittem be a munkahelyemre egy csomó mágnesezett papírlemezt (könyvelőgéphez), aminek igen nagy súlya volt, és ráadásul eléggé sérülékeny is. Egy üres ülésre tettem a lemezeket, hogy védjem az ütéstől és ne kelljen tartogatnom. Felszállt egy nő és pont oda akart leülni, ahova én letettem a cuccomat, én meg nem engedtem. Ez kb így zajlott le: "Leülhetek?- kérdezte a nő, mire én: Nem"-)) nem akartam ecsetelni a problémámat.
Na, amikor szállt le, elmondott minden hülye kis kurvának, meg az anyámat is szidta.
Így utólag átgondolva, tényleg kissé faragatlan voltam, de azért ennyire nem-)) Ráadásul a kora sem követelte meg, hogy ....
Ez talán keményebb lesz, mint az eddigiek.
A házban van egy tag, aki alaphelyzetben bunkó. Sok évvel azelőtt rákos volt a felesége (hamar el is vitte szegényt), és sokat szenvedett. A tag, aki akkor már a jövőjét készítgette elő (új nő), a következő vígasztaló megjegyzést intézte hozzá: - Túl lassan haldokolsz!
(A feleség mesélte el.) Szerintem az ilyen nem ember. A bunkóságon túl iszonyú kegyetlenség is volt.
Valaki már írt a buszsofőrökről, hát én is írok egyet: Pécs, a Konzummal szemben, megjön a busz, a megállóban csak néhány ember, és nem is sokan szállnak le. Ahol én akartam felszállni, ott speciel senki. Nem is nyitotta ki azt az ajtót. Mikor erre rájöttem, elindultam egy másik ajtó felé, ami nyitva volt. Mire odaértem, azt becsukta, és kinyitotta azt, amelyiknél előtte álltam. Erre visszafordultam, de mire odaértem, azt is becsukta, és elegánsan távozott. A dolog plusz szépsége az, hogy Pécs nem Budapest, és a buszok nem járnak valami sűrűn...
Még egy sztori: kerékpárral mentem, és egy autós megelőzött közvetlenül egy kereszteződés előtt, és azonnal fékezett, mert jobbra akart kanyarodni. Ebben az a szép, hogy egy átlagos kerékpáron közel sem olyan jó a fék, mint egy autón. Majdnem nekimentem. Mondtam egy cifrát, erre a tag megállt, kiszállt az autóból, és látván, hogy egy kölyökkel van dolga (akkor még az voltam), lekevert egy jó nagyot.
Most nem akarom ezt minősíteni, de kíváncsi vagyok, hogy honnan tudta, hogy én mit mondtam, egyáltalán, hogy mondtam valamit, hiszen motorzaj is van a világon, és nem kiabáltam. Másrészt az is érdekelne, hogy egy felnőttel mit tett volna. Vagy ha történetesen egy dobermant futtatok a biciklivel... De sajnos, nem ez történt.
Hat ez is egy egesz "jo" kis bunko story lesz.
Edesapam tudorakos volt, de egeszen jol tartotta magat egeszen halala elott egy hetig. Ekkor meg szuretelni is volt a telekszomszednal. Ket het mulva is ment volna. De kovetkezo heten meghalt. Ficko valasza a telefonba, mikor anyam kozli vele a halalhirt:
- Mi az hogy meghalt? Akkor most mi lesz a szurettel? Tudunk-e valakit szerezni helyette?
khhmm... ezt mulja felul valaki!
A katonaságnál az ezred politikai főnöke (annó) egy kollégája esküvőjére kifaragtatott a "kultúrosokkal" egy műfalloszt fából, amit aztán élethűre is mázoltak valahogy, és nyilvánosan át is nyújtotta az ifjú asszonykának. Kisérőszöveg is volt, ami valahogy úgy szólt, hogy a szerelem egyszer elmúlik, ő már gondol azokra az időkre is. Ez elég gyökér, nem?
PSZF, Zalaegerszeg, 3. felev, szamvitel szigorlat, eredmenyhirdetes.
Kezdobetuivel egy amcsi nagyvarosra emlekezteto tanar mar az utolso dolgozatot tartja a kezeben. Aze az illetoe, aki 6. (!) eve van mar a foiskolan, es ismet a kritikus UV-hataron all, minden meltanyossagit kikerve. Utolso lehetosege, hogy diplomat szerezzen, nem hiaba felfokozott a hangulat:
-Es hat kedves Gabor, vegtelenul sajnalom, de ez megintcsak elegtelen.
Dermedt csend. Mindenki tudja, hogy ez mar a vegso bucsu ideje. Emberunk hofeheren elindul a tanar fele vezeto uton. Mire odaer, a tanar visszahuzza a kezet, benne a dologozattal, es halal nyugodtan kozli:
-Na jo, vicceltem. Kettes.
Programozói gyak., a tanár mekkérdi a hölgyeket, hogy "lányok, mit nem tudnak?" mir én a hátsó sorból bedörmögtem "semmit". Na erre az egyik fúria felpattant és úgy leb....a az előttem ülőt, mint a pengősmalacot. Szerencsétlen azt sem tudta miről van szó mert éppen nem figyelt. Én meg marha jót mulattam
na jó ez nem volt akkora bunkóság, de jó poén volt.
Az viszont mégnagyobb, mikor ferrobondal bekentük egy kólásüveg száját. Jött a páciens, aki hátszélben 10km-ről megérezte ha kóla van a hűtőben.
Hűtő kinyit, kóla kivesz, közben meg fülig ért a szája, elkezdte letekerni a kupakot, persze nehezen ment. Rögtön meg lettünk gyanusítva, hogy rászorítottuk. Na nagynehezen diadalittas mosoly kiséretében azért letekerte, majd mikor ivott belőle, az egész a szájára ragadt. Jött is le a bőr tisztességesen
Eccer egerben járva osztálykiránduláson mi is telefonálgattunk. Odacsörögtünk egy lakásra(többre is többmindennel, de ez volt a legjobb, mert komolyan vették). Na szóval valami fickó nevén volt a telefon és a felesége vette fel, mint utólag kiderült. Aztán mondtuk, hogy a Pistit(asszem így hívták) keresnénk, mert a munkatársai vagyunk, és velünk üzent az ivett, hogy ma este ha neki is jó, akkor várja a lakásán a megbeszéltek szerint. Mint kiderült a fickó éppen egy kocsmába ugrott el meginni pár sört a haverokkal. Az asszony meg teljesen bevette a dolgot. Szegény el tudom képzelni, hogy mit szenvedett, míg kimagyarázta magát. Persze az egész telefonbeszélgetés egy hosszú párbeszéd volt, amiből mindezeket sikerült kihámozni és amiből az asszony teljesen bevette.
egyik éjszaka a felügyelo tanár piros zsiguliját körbetekertük WC papírral, felfújt kotont tettünk az antennájára amibe egy cetli volt CMÖ felirattal. Másnap az egész bagázs vigyázban állt egy darabig, de nem köpött senki se.
Wolfgang NDK-s ösztöndíjas volt, és mindenki utálta, mert stréber volt, és ráadásul nem túl intelligens, de mindig kirimánkodta az ötöst. Egy idő után meg már senkinek nem volt szíve elrontani azt a szép idnexet. Így lett Wolfgang vörösdiplomás.
De előbb még felvarrtuk a lepedőre.
Mélyen aldut, hiszen ő minden reggel pedánsan bement az előadásra. A takaróval együtt gondosan körbevarrtuk, tetőtől-taplig, ügyelve, hogy ne csak a lepedőhöz, hanem a matrachoz is hozzánőjön. Ahol ki volt takarózva, a pizsamáját varrtuk oda, ugyanilyen gondossággal.
Az egyik karja a feje fölött volt, azt hozzávartuk a párnához, de nehezítésül a párnát a tőlünk már megszokott gondossággal a lepedőhöz és a matrachoz öltögettük.
Máig elfog a szégyen, ha eszembe jut az aljasságom, de én még a falvédőhöz is hozzávarrtam szegényt.
A többi kollégista az ajtóban állt, fuldokoltak a visszafojtott röhögéstől. Aki már nem bírta tovább, kirohant a folyosóra, ot röhögött harsányan.
Már aludtunk, amikor felébredt. Sokáig viaskodott, amíg kiszabadiította a karját. Sikerült elővennie az éjjeliszekrény fiókjából a manikürkészletét, és a kisollóval egyenként vagdosta el az öltéseket; nem jutott eszébe, hogy nagyobb darabokat kihúzva hamarabb végezne. Gondosan elvágta az összes öltést, a cérnadarabkákat összeszedegette. Majdnem sírt, hogy mi lesz most, hogy elkésett az első előadásról.
Másnap átköltözött egy másik szobába.
Téli éjszaka volt, virslit főztünk (a kollégiumban deélután 5-kor van reggeli, este 9-kor ebéd és éjfél után a vacsora). Az egyik derék virsli szétdurrant főzés közben, buzogány-szerűen szétnyílt a vége. Olyan volt, mint egy (cenzúrázva). Senkinek nem volt gusztus megenni.
Wolfgang barátunk aludt, világoskék jégeralsója ki volt készítve reggelre, hiszen hideg lesz majd, amikor hajnalban indul az első előadásra... Akkor jött az ötlet, amit azonnal megis valósítottunk. A szétdurrant végű virslit gondosan rávarrtuk a jégeralsó sliccére, fejjel előre, és egy rejtett segédszállal úgy trimmeltük, hogy az alsónemű felhúzása közben éppen vízszintes helyzetet vegyen majd fel.
Sajnos, nem láttuk a hatást, de el tudtuk képzelni, milyen lehetett, amikor hajnalban, a még sötét szobában húzná fel a gatyót, és döbbenten nézi, hogy valami nem stimmel...
Még a Wolfgang előtti időkben történt, hogy nagyon nem bírtunk magunkkal. A szomszéd szobában nagyom rendes gyerekek laktak, az egyikük, Medve, valóban hajnalban kelt, tornázott, csak éppen nem lehetett miatta aludni. Reggel.
Egyik éjjel bekötöttem őt a szobába. Az ajtók befelé nyíltak. Sok-sok spárga kellett csak a kilincs és a szemben lévő fürdőszobaajtó kilincse között, jó szorosra húzva, aztán bele a kötegbe egy villát, és addig csavarni, amíg a két ajtó recsegni-ropogni nem kezd, és láthatóan enyhén kifelé hajlik.
Biztos, hogy nem tudja kinyitni? Erős, mint a barom! aggodalmaskodott Tihamér.
Megnyugtattam, hogy nincs az az ember, aki meg bírja lazítani a feszes spárgaköteget.
Szomorúan feküdtem le, hogy nem láthatom a Medve arcát, amikor nem nyílik az ajtó.
Hat óra felé üvöltésre és dörömbölésre ébredtem. Tudtam, hogy nem lehet tovább feszíteni a húrt. Hosszú percekig tartott, amíg ki bírtam szabadítani Medvét a barlangjából. Ott áltt az ajtóban, kezében a leszakadt kilinccsel. Végül nem ütött vele agyon.
* * *
Van a dolgonak azért folytatása. Jóval később vettem egy tekercs téglamintás öntapadó tapétát és némi kartonlapokat. Egyik nap méretre vágtuk és összeragasztottuk a kartont, aztán rákasíroztuk a tapétát.
Napközben pár téglát is szereztünk, feltűnően ott tároltuk a közös előszobában. A kérdésre, hogy minek, gyanúsan kitérő válaszokat adtunk.
Éjjel a konstrukciót beállítottuk az ajtónyílásba. Nem tudom, mire gondolhatott Medve reggel hatkor, álmosan, amikor kinyitotta az ajtót, és látta, hogy be van falazva.
Kb 3 éve történt, Szombathelyen, az Orlay Középsuliban.
Matekóra , a tanár, aki egyébként tanítani nem tudott, de tök jó fej volt, kihívta az egyik lányt felelni. (öszze-vissza 3 lány volt csak az osztályba, szóval el voltak nyomva szegények. és milyen rondák! Szóval a legrondább kinnt van a táblánál.)
Mi éppen amőbázunk, verexünk, szóval a szokásos, meg valaki almát eszik. Na, az egyik srácnak eszébe jut, hogyha a tanár nem figyel, fejbe kéne dobni a csutkával a Mariettát (Szegénynek még a neve is ...). Hát a tanár éppen valakivel beszélget (a csaj felelt éppen!

), a 5letes fiú pedig fogja a csutkát, és meglendíti a csutkát.
Repül a nehéz csutka, ki tudja hol áll meg, és kit hogyan talál el. Hát a csaj éppen akkor fordult vissza az osztály felé, és a szemüvege tetejét tallta el, ajd valamilyen furmányos ötlettől vezérelve fogta magát, és bemászott a szeme és a szemüvege közé!
Kitört a röhej!
De még nincs vége!
A tanár felfigyelt a röhögésre, és odanézett a táblához. Meglátta totál elvörösödött csajt, és a szeme elött "lebegő" almamaradványt. Vette a lapot -mondom, csíptük! - , és mexólalt:
- Marietta, miért eszel órán?
Hát ha van iskolai röhögési világrekord, mi akkor lehet, hogy megdöntöttük, decibelben, időben egyaránt!
A rádió halála
A kollégiumban vezetékes rádió volt, reggel hatkor bekapcsolt, és nyomta a műsort. Medve barátunk este feltekerte a dobozt maximális hangerőre, és így nem kellett neki ébresztőóra: a hatáórás kezdés kiverte az álmot a szeméből.
Meg persze, az enyémből is: a falak vékkonyak voltak. És az még semmi, hogy hat órától előadásra indulásig bömbölt odaát a gagyi zene, a hírek, az időjárás; amikor Medve elvonult, természetesen úgy hagyta a szerkzetet, és z bömbölt tovább, még tízkor is, a legszebb álmomat rontotta el mindig. Fel kellett kászálódni, átrontani, lecsavarni vagy kirántani a konnektorból, és visszafeküdni; de hát ki tud már aludni ezek után? Az egész nap el volt rontva.
Egy elsős villanymérnök-jelölt azért nem olyan hülye, hogy ne találjon megoldást. A szaknyelven az átmeneti ellenállás megnövekedésének nevezett jelenséget idéztem elő szándkosan: egy kevés papír a rádió csatlakozóján a réz érintkező köré csavarva több heti nyugalmat hozott. Sajnos, Medve nem tudott a rádiója nélkül élni, és hamar megtalálta a hibát. Egyszer-kétszer még sikerült egy-egy napra elhallgattatni a bömbmasinát, de aztán Medve automatikusan ellenőrizte a dugaszt esténként.
Akkor jött a következő módszer, szaknyelven az áramkör megszakítása: a falról leszerelt konnektorban az egyik vezetéket kellett csak leválasztani a megfelelő pontról. A rádió hetekig néma volt, csak a későn, 6 óra 5 perckor ébredő Medve káromkodása okozott némi felejthető kellemetlenséget. Egészen addig, amíg Medve barátunk meg nem találta a hibát. Ezután hiába kísérleteztem, Medve gyorsan tanult, és azonnal meglett a hiba.
Az új megoldást a szaknyelven rövidzárdugónak nevezett, házilag egy meghajlított gémkapocsból készített kis vezetékdarab jelentette. Ezt új helyre, a szintén szétszedhető dugasz belsejébe tettem. Mivel Medve csökönyösen a konnektor-részben kereste a hibát, a hangtompító sokáig észrevétlen maradt. Sajnos, Medve kitartó volt, és egy idő után ez is megtaláltatott.
A rövidzárdugó egy egészen különleges, high-tech változata következett, a más telefonvonalát szívesen használók egyik módszerének speciális változata. A falból kibúvó és a konnektor felé menő kéterű vezeték egy gombostűvel való gondos átdöfése, majd titiokvédelmi okokból a gombostű felesleges részének letörése. Hónapokig tartó nyugalmat hozott. Sajnos, a véletlen ellenem dolgozott, és egy napon fény derült a gömböstű hegyére, majd az egész machinációra.
Nem volt más hátra, mint egy egészen radikális megoldás. Sajnos, a villamosságtan eddigi szakirodalma nem ismeri ezt a módszert, annál inkább ismerős lehetett a jó öreg Guillotin (ejtsd: gijoten) doktornak. A vezeték tőből való durva levágására gondolok, persze, a nyaktilót közönséges konyhakéssel helyettesítve.
Elégedetten néztem az eredményt: nincs az az ember, aki ebből működő rádiót varázsol.
Délután Medve és a szobatársai lázasan csomagoltak. Vége volt a tanévnek, kezdődött a vakáció.
Akos baratom kortermeben hatan leledzettek. Harom teljesen vak oregember , egy torott labu srac (mit keresett a szemeszeten?) Tomordibacsi, es maga Akos. Nehany szot Tomordibacsirol , egy undorito , szenilis , fogatlan , rosszindulatu , budos venember. Undorito mert ha az ember ranezett elment az etvagya. Szenilis mert mindent elfelejtett. Fogatlan , hat volt neki foga de csak ketto , az is csak azert , hogy legyen mit csikorgatnia almaban. Rosszindulatu , majd alabb olvashattok rola. Es budos mert a furdokontoset hasznalta vecepapir helyett , mivel a flanel megiscsak puhabb mint a papir.
Nos megesett hogy Akos valahogy magfazott , az oreg meg latvan hogy taknyos kinyitotta ejszakara az ablakot , amit nem lehetett becsukni mert az o agya mellett volt. Persze volt elozmeny is , megvadolta Akost hogy nem adott neki ebedet. Nos akos megharagudott az oregre. Akosrol annyit , hogy o az az ember aki mezitlab atrohan hozzad a te'li varoson ha azt hallja szomorkas a hangulatod es vigaszra szorulsz. Ezt a tortenetet Akos meselte a torott labu srac pedig megerositette.
Elokeszuletek. Minden agy mellett volt egy kis ejjeli szekreny , de az oreg nem hasznalta az ovet, igy Akos kihasznalta az adodo lehetoseget. Mivel o volt a konyhas , o mosogatott , o osztotta az ebedet , igy mindenfele dolgokhoz hozzafert. Hatara fektette az oreg kisszekrenyet es beontott egy adag spenotot , majd beletett egy elorzott vernyomasmerot , visszarakott egy adag cuccot az
oregebol , majd egy keves leves suruje , nehany felbeharapott fasirozott , egyebb konyhai moslek megfelelo mennyisegű adagban szepen retegelve az oreg cuccaival , nehany csomag vecepapir , fecskendok fiolak veres kotesek , miegyebb mi meg fellelheto egy korhazi szemetesben. Majd vart egy hetet mig elkezdtek a dolgok megerjedni.
Ekkor jott a kovetkezo lepcso. Akos mindig csereberelt , mindenfele kacatot begyujtott , volt egy kihuzhato centimetere. Lemerte az ablakszarny magassagat , es keresett egy nagyobbat. Egy delutan megcserelte a ket ablakszarnyat , senki sem latta csak a torott labu srac , o meg benne volt a buliban. Akos keritett egy radiator elzaro gombot , es meg reggel elzarta a radiatort. Ez akkor tortent amikor a Tomordibacsi eppen kint boklaszott valamerre , Akos bejott Tomordi tata csoszogasat utanozva elzarta a radiatort , mikozben az oreg
hangjan morgott , hogy nem lesz itt szaharai hoseg , ezt a gombot meg ide a jobb zsebembe mondta , az oreg mindig kommentalta mit csinal eppen. Kesobb a gombot betette az oreg zsebebe. A vakok nagyszerű tanuk , latni semmit sem latnak , de mindent hallanak , es megjegyeznek. Meg egy fokozat , az Akos kivette az oreg paplanhuzatabol a pledet , (a KK-ban ez a takaro) es begyurte az ejjeliszekrenybe. Az eredmeny. Ugy hat ora fele jott egy kormenet , vizitszeruseg , hogy ki ker ejszakara gyogyszert stb stb. Ekkorra a korteremben a homerseklet tiz celsius ala esett , (kint tel volt) mindenki az oreget szidta hogy csukja be az ablakot , de nem sikerult neki. Akos ott ult az agyban allig betakarozva magara tekert egy kockas salat , es vacogott a foga. Nos megjott a vizit , menten szovatettek , hogy mitol van ilyen hideg. Akos mondta , a hulye oregember nem engedi becsukni az ablakot , az oreg meg mondta hogy nem igaz. Akost leintettek a noverek , hogy ne bantsa folyton a Tomordibacsit. Nos az egyk doki megprobalta becsukni az ablakot de nemsikerult , hiszen nagyobb volt mint a tokja. A doki karomkodott , ekkor megszolalt az egyik vak hogy az oreg nyitogatja folyton biztos o rontotta el. A doki kiszurta hogy hideg a radiator , es szovatette. Ekkor megszolalt a masik vak , hogy az oreg zarta el , a doki mondta hogy nincs is rajta tekero , mire a vak , ott van az oreg jobb zsebeben. Tomordibacsi vedekezett hogy nem o volt , meg hogy o is fazik ,
na erre Akos persze beleszolt , persze hogy fazik mikor kivete a takarobol a pledet es eltette mert mindent bespajzol. Na atkutattak az oreget ,
persze elokerult a zsebebol a radiator gomb. Kinyitottak az oreg ejjeliszekrenyet , volt meglepetes mikor meglett a takaro , meg a
vernyomasmero , meg a sok mocsok meg kajamaradek , persze Akos beleszolt , hogy ugye hogy adtam neki ebedet , ez a ven szaros
meg elrakta es letagadta. Eredmeny.
Elvittek az oreget , behivattak a fiat , mindketten kaptak egy lelkifroccsot , hogy kidobjak az oreget ha nem tud normalisan viselkedni stb stb. Vegul az oreg egeszen jo baratsagba keveredett az Akossal , persze azert tovabbra is zrikaltak egymast. Hja es jott egy karbantarto asztalos aki egy oran keresztul csovalta a fejet es csak gyalulta az ablakot , csak
gyalulta es gyalulta.
Jött a gimibe egy új történelem tanárnő. Csinos volt, mindenki Bögyös Macának hívta - páran nem csak a háta mögött. Ördög nem is tétovázott, kivágta a farmerjából a zsebet. Egy két ügyes rántás, és már állt is a szerszám, éppen a hiányzó zsebre mutatva. Ekkor Ördög a szünetben odasiet a tanárnőhöz:
- Elnézést tanárnő, tiszta takony a kezem, nem venné ki a papírzsebkendőmet a zsebemből?
A tanárnő - máig sem értem miért - BELENYÚLT a zsebébe. Egy kis sikkantás, óriási döbbenet, majd céklavörös fejjel elszaladt. A folyosó - mindenki figyelte mi lesz - meg úgy röhögött, hogy a tanáriból kijöttek, hogy mi ez a hangzavar.
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.