Pontosan így vagyok ezzel én is. Az kétségtelen, hogy a maffia érzés, a 40-es 50-es évek beli atmoszféra és hangulat magasan ízzik, mind a város, a kocsik a zenék a rádióműsorok, valamint a ruhakollekció terén (amit a DLC Pack-ok csak fokoznak), de a küldetések többsége sajna már nem annyira egyedi, és magával ragadó, mint az első rész esetében. Ott az első egy-néhány küldit leszámítva minden misszió zseniális volt a maga nemében, de nem írom le századjára a kedvenc részeimet.
A karakterek közül Joey nagyon eltalált, már-már Paulie szint, de azért nem éri el. Paulie ugyan is felülmúlhatatlan, eszméletlen arc.
A főhőssel Vitoval nincs különösebben bajom, de azért nem nőtt annyira a szívemhez, mint Angelo. Az elején a "család a mindenem" szál tetszett, de ez a játék végére fokozatosan elhalt. Plusz ami nagy negatívum számomra a történetet tekintve, az a szerelmi szál teljes kihagyása. Az első részben is volt, plusz a maffia filmekben is van, nem igaz, hogy itt nem fért bele. Persze, az elején csajozzunk meg járjunk bárokba csajokat stírölni, de később belefért volna egy romantic csatorna.
Szóval a 2. végigjátszás után csak megerősödött bennem a hit miszerint, hogy nem lett rossz ez a 2. rész, de sajna az első részhez kevéske, és csak pillanataiban közelíti meg az első részt. Egyedül az elején említett hangulat és atmoszféra az, ami megmentette nálam a végső csalódástól, és bár 8 pontot adtam rá, ami azért jó játékot jelent, de ez inkább csak a név iránti rajongásomnak köszönhető.
Asszem még ma neki is állok a cikkemnek, ugyan is lassan itt a szeptember, és nem titok, hogy Factory nagyon várja már az értékelést.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
Megyek aztán újra kezdem,hard-szinten nekiszaladok.
