Nem szeretném Gump elől elvenni a showt... csak hát múltkor realizáltam, h májusban nekem is meglesz itt a 20 évem, ezért erre most pofátlanul válaszolok. 
Röviden: ugyanúgy szar volt minden akkor, mint most, csak máshogy és más területeken volt az. Ne érezzen senki se nosztalgiát: nem volt YouTube meg streaming szolgáltatók, rá voltunk kényszerülve a már akkor is végtelenül bugyuta RTL Klub szórakoztató műsoraira, és a tévé volt az elsődleges hírforrás. Mindenkinek volt valami okádék weboldala valami free tárhelyszolgáltatón, csak éppen tartalom nem volt mögöttük, meg jóízlés, már ami azokat a szemkiégető ui dizájnokat illeti... a bitang nagy CRT monitorok amúgy sem kímélték a szemet. Minden számítógép és periféria egységesen ugyanazt a ronda piszkosfehér színt kapta, ami idővel sárgult és minden por meglátszott rajta. Nem volt Steam és a többi launcher, hegyekben álltak a tök egyforma maxell és TDK CD-k, aztán keresd ki a játékodat. A Windows 98/ME is egy használhatatlan, instabil, lassú és nem felhasználóbarát szar volt (a komoly emberek NT-t használtak, amin viszont játszani nem lehetett). Ami azóta nem változott, azok a Tátra villamosok a 14-es vonalán.
Na én is ebben a korban kezdtem el Domeozni... abban az évben magániskolában, magántanuló voltam, nem kellett bejárnom, ha nem akartam, csak az év végi vizsgákra. Persze, hogy a sulis anyag helyett inkább html-t tanultam (gyártottam is az okádék, tartalmatlan weboldalakat), és mivel akkortájt lett kábelnetünk, nem kellett kivárnom az este 6 órát, hogy Dome-ozhassak. Ennek a rengeteg szabadidőnek, és az ingerszegény környezetnek az eredménye lett az a párezer hozzászólásom, amik még most is előkereshetők, de már nem vállalok értük felelősséget.
Aribeth: +1. Annyit tennék hozzá, hogy bár anonim az oldal, mégis valamilyen formában szinte mindenki ismeri itt a másikat, nem érezni azt a toxikus közeget, mint ami máshol megy. Meglepően értelmes viták tudnak itt kialakulni. A Dome mellett néha-néha felnéztem a Gyakorikérdésekre is, de belefáradtam az ottani szuperanonim megmondó közösségbe, és idén töröltem a 13 éves profilomat. Face-en sem szólok hozzá, mert elképesztő és elszomorító, milyen egyszerűen triggerelődnek a népek, főleg, ha érzelmileg amúgy is túl vannak hevülve. Azért itt elég sokan fennmaradtunk.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Mindig visszasírom ilyenkor a 2008 körüli időket, mert középsulisként még enyhén gondtalan voltam a mostani életviszonyokhoz képest.
