Milyen könyvet olvastok mostanában?

De az orkok legalább viccesek
Én a Gaunt szellemei sorozatot olvastam eddig még csak amúgy.

Még ott akkor nem tartok akkor...

Inkább arra akartam utalni, hogy nem az a fantasy hangulata van ahol tudod, hogy vannak varázslók, hanem inkább az amit a középkorban a parasztoknak mondogathattak, hogy a démonok és túlvilági erők stb.

Man literally too angry to die

Köszönöm, meglesem. Az a fura, hogy közben magam is hívő volnék, amit nem változtat meg egy ilyen mű. De ugyanakkor nem utasítok el vakon mindent, ami tudományos alapokra épül. Kedvelem a témát, és az Angyalok és Démonok, valamint a már említett az A Templomosok öröksége a kedvenceim a stílusban. Az is igaz, hogy azok kalandregényként is durván megállják a helyüket! Sőt!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Van benne mágia, csak kissé futurisztikusabb az is, de pl az Inkvizitorok is azt hazsnálnak, a Káoszt is ide sorolnám.
De Peace majd kijavít, ha tévednék.

Peace ajánlására elkezdtem ismerkedni a Wh40k univerzumával, az Űrgárdistába kezdtem bele. Egyelőre nagyon érdekes a világ ezzel a darkos-fantasy feelinggel ami nem is annyira fantasy, inkább sötét középkor hangulata van mágia nélkül, csak persze sci-fi is csak néha a techeknek elég fura mágikus megnevezése van. Elég beteg de érdekes.

Man literally too angry to die

Én is pont most olvastam ki. Kalandregénynek tényleg harmatgyenge, de ha valaki el akar gondolkozni kicsit nyitott elmével a témáról, annak ajánlom.
Ugyanebben a tárgyban ajánlom neked a Jézus rejtélyek c. könyvet a Szent vér, szent Grál szerzőjétől, Michael Baigent-től.

Mennyi időre előre vásároltál be?

Lassan két hete pedig befejeztem az utolsó itthon fellelhető King-könyvet, de sajna korántsem az egyetlen, ami hátra maradt az életművéből

Stephen King - A tűzgyújtó

Számomra elég gyenge volt, főleg egy Tortúra után. Messze elmaradt attól a részletességtől és „lélektani” elemzéstől, amit Kingnél annyira szeretek. A végén pedig – bár várható volt – a mindenható fegyver bevetése számomra kissé összecsapott érzést keltett.

A José Rodrigues dos Santos regény címe A végső titok, bocsánat a tévesztésért ...

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Kicsit off, de csak kicsit.

Mai szerzemények:

Eredeti nyelven:
Matthew Pearl: The Last Dickens; The Technologists
Kate Mosse: Citadel
Jeffery Deaver: The Kill Room
Steve Berry: The King's Deception
Glenn Cooper: The Devil Will Come

Magyarul:
Matthew Pearl: Poe árnya
Giulio Leoni: Dante és a halál mozaikja; Dante és a gorgófő rejtélye
Douglas Preston, Lincoln Child: Két sír

Jó néhány kedvelt, illetve kedvenc íróm bibliográfiája lett evvel teljes (illetve majdnem teljes) a polcomon. Már csak idő kellene az olvasásra...

Nem off:

José Rodrigues dos Santos: Az utolsó titok

Érdekes könyv volt. Mélyen keresztény, hívő, illetve a vallásukat gyakorló embereknek nem ajánlom. Sokkal messzebbre megy, mint Dan Brown Da Vinci kódja, vagy Steve Berry A Templomosok öröksége-e. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy végig logikusan érvel, amit nem kitalált kutatásokra alapoz, hanem a könyv végén vagy 5 oldalon keresztül felsorolt tudományos értekezésekre és könyvekre. A Biblia idézetek végig Károli Gáspár fordításában olvashatók benne. Ráadásul a könyvet két nemzetközileg is elismert egyetemi professzor lektorálta a kiadása előtt. (Ez egyébként jellemző dos Santosra, az Alkaida-ról szóló kalandregényét is egy kiugrott alkaidás lektorálta.) A regény kb. első 2/3 része tömény tudományos értekezés a Bibliáról, mígy az utolsó harmada kicsit akció dúsabb. Az egész sztori kb. 1/10-ed része fikció csak (a genetikai témához történetesen magam is konyítok valamicskét, avval kapcsolatban semmi sületlenséget nem ír a szerző.) Nem akarom pontozni, mindenkire rábízom, el akarja-e olvasni.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Stephen King: Tortúra

Ez az eddigi legjobb regény a Mestertől, amit olvastam. Leginkább a Bilincsbenhez hasonlított szerintem, igaz itt két szereplős volt a cselekmény, de ugyanaz a reménytelen, elhagyatott érzés volt, a bezártság nagyon durván átjött a regényből. Zseniális volt, hogy tulajdonképpen semmit nem tudtunk a regény nagyrészében arról, hogy mi is történik kint. Egy idő után pedig már nem is volt fontos. Kegyetlen és brutális könyv. A végére a „remény” szó egyszerre vált nagyon távolivá és hordozott mégis óriási erőt magában.
A Ragyogásra tett utalás pedig nagyon tetszett, oldotta a feszültséget és meg is mosolyogtatott.

Robert E. Howard: Barbárok és varázslók

A második novelláskötet után nyugodt szívvel mondhatom, hogy Robert E. Howardnak sokkal jobban ment a rövid történetek írása, mint a regényeké. Egyetlen dolgot sajnáltam: az egyik novella pár soros bevezetőjében leírja, hogyan szerzi meg Conan Aquilónia trónját, majd onnan folytatja, hogy már uralkodó. Pedig kíváncsi lettem volna arra a történetre, miként lett király.

Robert E. Howard: Conan, a barbár

Sokkal jobban tetszettek a rövid történetek, mint a Conan, a bosszúálló egyetlen, hosszú sztorija. Mert azt el kell ismerni, Robert E. Howard íróként nem a legjobb, és ez a teljes regényben át is jött a végére, míg a rövid novellákban szerencsére inkább az érződött, milyen nagyszerű karaktert alkotott egy érdekes világban.

Stephen King: A sárkány szeme

Nem igazán tudom hova tenni. Messze nem éri el a horrorjainak a színvonalát, ám ettől függetlenül nem egy rossz könyv. Sajnos viszont nehezen egyeztettem össze a gyermeteg történetmesélést, a narrátor kommentárjait egy alapvetően komoly, idősebb korosztály számára íródott történetbe.
A „folytatás” pedig nagyon érdekelne.

Elolvastam a Revan című Drew Karpyshyn-os Star Wars könyvet és eléggé csalódott vagyok. Nem azért mert a vége nem az a fullos happy end, hanem főleg azért mert láthatóan senkinek sem volt célja, hogy a karaktereknek kijáró tisztelettel zárja le a történetet, sem Revanét, sem Meetra-ét (KotOR2 főszereplője). Az írás minőségéről talán ne is beszéljünk, ami annál is rosszabb volt az a hozzáállás a történethez. Csak egy átvezető sztori ez ami nem is Revanról szól és csak a TOR játékot alapozza meg és az abban szereplő egyik karaktert vezeti föl. Semmi sem zárul le, amitől még esetleg lehetne jó, ha kellően érdekesek a karakterek és cselekmény (filmes példa a 3:10 to Yuma), de nem az.

Szóval a TOR-os szemtelen biznisz szaga itatja át az egészet és kb semmit sem kap az olvasó.

Man literally too angry to die

Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata

A rendező-színész-író könyveiből egy kis válogatás ínyenceknek. Minden benne van, ami miatt szeretem őt. Abszurd, de intellektuális humor, magával ragadó történetvezetés, és rengeteg olyan probléma, ami az átlagembert is érinti, ám nagyon keveseken vannak, akiket ezek komolyabban foglalkoztatnak, úgy mint Woodyt (vagy engem )
Két olyan novella is volt, amelyben egy-egy filmre ismertem, egyik aMidnight in Paris egy korai, papírra vetett verziója lehetett (időutazás nélkül), a másik pedig a Take the Money and Run Virgil Starkwelljéhez haosnló piti tolvajról szólt, aki a bűnbe, lopásba nőtt bele, nem volt más választása (mily meglepő, az iromány főszereplője is Virgil volt, igaz nem Starkwell).
Személyes kedvencem pedig a Hitler arcszőrzetéről szóló ~10 oldal volt, tipikusan a "csak otthon ajánlott olvasni" kategória, illetve Az én filozófiám, ahol paranormális jelenségeket, ezoériát és filozófiát fejt ki a maga módján.

"A palota egyetlen bejáratát vad hunok őrzik, akik csak a Julius nevűeket engedik be. A pasas megpróbálja megvesztegetni az őröket, fél hekto fagylaltot ígér nekik. Ajánlatát nem utasítják vissza és nem is fogadják el, hanem egszerűen megfogják az orrát és addig csavarják, amíg olyan nem lesz, mint egy szárnyas csavar. A pasas azt mondja, hogy neki mindenáron be kell jutnia a palotába, mert tiszta gatyákat hoz a császárnak. Mivel az őrök továbbra is makacskodnak, a pasas elkezd csacsacsázni. Az őröknek szemmel láthatólag tetszik a dolog, de hamarosan elkomorulnak, mivel eszükbe jut, hogyan bánik a szövetségi kormány a navajo indiánokkal."

Abercrombie nagyon jó. Tényleg. Az Első Törvény-trilógiája remek. Egyetlen negatívuma, hogy csak egyetlen egy női POV-karaktere van, kellett volna még legalább egy vagy kettő. Már Glokta Inkvizítorért megéri az egészet elolvasni, de vannak még jó karakterek benne (Jezalt mondjuk nem kedveltem).

Nyár óta én is ebigyón nyomom, kész felüdülés, hogy most már csak hét kilós a táskám tíz helyett.

Herbert után az általad ajánlott Vernon Vinge-regényeket szeretném olvasni, meg jólesne egy kis Forgotten Realmsos kellemes agyzsibbasztás, egy barátnőm meg tegnap lelkendezett nekem Abercrombie-ról. Nem fogok unatkozni, azt már látom.

Jelentem Aribeth kollegina, hogy túl vagyok 'A Holtak Szószólóján', a 'Fajirtást' egyelőre félretettem. Ahogy a 'Jelenések terét'-t is. Most Gemmel Rigante ciklusának első kötetét nyüstölöm.

Jut eszembe vettem egy e-könyv olvasót, egy Onyx Boox A62S Evolutiont. Megérte!

A Dűne-ciklust megéri elolvasni, de csak az öreg Herbertét. Hihetetlen milyen mély emberismeret van mögötte. A többi kötetnek vizüket kell venni és a homokra önteni őket! Majd olvasd el a 'Lélekvadászt' is!

Idáig Asimov-újraolvasás volt sokadszorra (egyelőre csak az Alapítvány-trilógia, a robotokhoz meg az előzmény- és utózmányregényekhez most nincs hangulatom), és jelenleg Frank Herberttől gyűröm a Dűnéket. JIB kollégának jelentem, hogy most sokkal jobban tetszik, mint egy évtizede, bár továbbra sem tenném be a lábam ebbe a világba.

1 hónap múlva itt lesz két újabb Manson-könyv, már remegve várom őket...

Na megjött Joe Abercrombie-tól A Penge maga. Sztem még ma neki is állok.

Anno főiskolás koromban olvastam én is a könyvet, sőt még blogbejegyzés is született róla néhány éve itt. Akkor én is úgy voltam vele, hogy a manus nagyon beletrafált, viszont a mai fejemmel és a tanulmányaimnak köszönhetően erről az elméletről is kiderült, hogy teljesen nem fedi a valóságot. Mindezzel együtt, százszor jobb volt olvasni, mint mondjuk Fukuyama könyvét a történelem végéről, ami úgy ahogy van egy nagy baromság szerintem.

Nem tudom milyen okból ugrottál neki a könyvnek, de ha az ilyen 'világot megmagyarázó' dolgok érdekelnek, akkor ajánlom még Wallerstein világrendszer elméletét.

Aki nem változtatja a véleményét, az nem gondolkozik!

Én most olvasom másodszor és egyre inkább csak a szerző zsenialitását látom.
Igazából egyetlen téma a könyvben, amihez úgy érzem / úgy ítélem meg, hogy hozzá tudok szólni, az az iszlám terjeszkedés. És hihetetlen, hogy '96-ban ilyen dolgokat ír meg, amit most azért a saját szemünkkel láthatunk egy líbiai beavatkozás / Szíria után.

Ismerem és sok évvel ezelőtt olvastam az ajánlóját, viszont a könyvhöz eddig még nem volt szerencsém.

Samuel P. Huntington - A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása


Ismeri esetleg valaki?

Nem, a film csak is a Psycho körül fog forogni...annak az előkészületeiről, forgatásáról stb. Ez meg az egész önéletrajza. Bár bevallom őszintén, nem igazán tetszik. Nem egy kezdetektől végigvett, tipikus önéletrajz, hanem interjúk, amikben Hitchock elmesél néhány sztorit a múltból. De az első 100 oldalból kb. 80-an arról szól, hogy mennyire szeretnek enni a feleségével és, hogy minden ruhája ugyan olyan, mert megszokott egy stílust, és nem tudna újat hordani stb. stb. Adok majd neki majd még egy esélyt, de egyelőre pihentetem, és most újraolvasom Mátyás Győzőtől a Látszat birodalma - David Fincher mozija című könyvet.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Lesz valami köze a filmnek hozzá?

Charlotte Chandler - Ez csak egy film...(Hitchcock életrajza)

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Ja, és legutoljára Manson-könyvét olvasnám, erről csak annyit, mondok, hogy szerinem ránézésre mindenki tudja előre már, hogy tetszeni fog-e neki. Nekem tetszett

J. K. Rowling: Bogar bárd meséi

Nagyon szerettem! Majdnem akkora élményt nyújtott, mint egy új Potter-könyv…csak hát a hossza. Ahogy előttem is írták, nagyon rövid, másfél óra elég volt hozzá.
A mesék engem kevésbé érdekeltek, az igazi „kincs” Dumbledore kommentárjai voltak, amelyek apró, eddig nem ismert, „jelentéktelen” információkat szolgáltattak a HP-világról. Mint nagy szerepjátékos, szeretem a lore-információkat, álló nap tudnám magamba szívni őket, mint egy szivacs.

James Jones: Most és mindörökké

Számomra ez A Könyv. Hihetetlenül részletgazdag leírások, komoly gondolatok a szereplők szájából, elvek, amikhez ragaszkodnunk kell(ene), és az emberi kapcsolatok mind megtalálhatóak a könyvben. Ám ami a legfontosabb, és nem említettem az előbb: az elmúlásról, hogy semmi semmi sem marad örökké olyan, amilyen. Legyen szó szerelemről, barátságról, katonai századról, vagy úgy általában a mindennapi ember életében ami előfordulhat – osztályközösség, munkaközösség, család -mindig mindegyik változásban vam. Van, amikor ez lassan történik, ám sokszor összejönnek a dolgok, és egy csapásra más lesz minden, ám ezen túl kell lépni.
Aki akciódús háborús regényre számít, az tegye félre, vagy ajándékozza el – nem neki való.

No, pár lemaradás:

Robert E. Howard: Conan, a bosszúálló

Bármennyire is régiek a Conan könyvek, kellemes kikapcsolódást tud nyújtani az embernek, ha nem szeretne sokat gondolkozni, hanem csak egy izgalmas ponyvát olvasni. Kifejezetten tetszett, hogy a legutóbbi filmmel ellentétben (a régieket nem láttam, de nincs is motivációm hozzá, főleg, hogy Arnold a címszereplő) sokkal emberibb a barbár, aki nem egyszer esik fogságba, követ el súlyos hibákat. Hiába király, ugyanannyira halandó, mint bárki más a szereplők (többsége) közül.

Nekem sem ártana nekiállni a 3. kötetnek, de annyi minden más van, ami jobban érdekel pillanatnyilag.


Nemrég fejeztem be a 21. Horus Heresy kötetet, a "Fear to Tread"-et, hatalmasjó történet volt, nagyon tetszett! Bár mondjuk eddig nem igazán volt olyan köztük, ami kicsit is laposabb lett volna, élvezettel olvasok mindent, akár csak apró betekintést is enged "a kezdetek" történéseibe.

Megvásároltam az Eisenhorn trilógia 2. és 3. kötetét is a Szukits kiadónak köszönhetően kivételesen magyar nyelven, és rá is vetettem magam egyből. Valamint előre dolgoztam, és kölcsönkértem angolul a Ravenor Omnibus-t is, hogy egyből folytatni tudjam a story-t a 3. könyvecske után.

veeeeegre kolcsonadtak a game of thrones-t.

ja az első alatt azt értettem, hogy nekem az első, amit olvasok

Vki hozzámvágott belőle egy példányt mert neki kettő volt, de a bevezető történéseknél tovább nem bírtam.

Renegátot olvastad? Az nagyon tuti!

Man literally too angry to die

én lassan olvasom az első MAGUST, az Észak lángajit, igaz a négyből az első, "legbénább" kiadást, amin azót aezerszer javítottak, viszont elvileg olyan tartalom is van benne ami csak ebben a kiadásban, ill. csak ebben a könyvben található a kiadott MAGUs könyvek közül.

Én most pont egy MAGUS-t olvastam, Korona és Kelyhet.
Multkor vettem az Alexandrában. Fel is tudtam használni hozzá egy kupont, az ELMŰ jóvoltálból
Kaptam tőlük egy kuponfüzetet, valami hűségprogram keretében, mert időben fizetek
Pont jól jött

hehe, az jo

en a korhazban kezdtem el egerben orkodes kozben a the great gatsby-t (fitzgerald)

R.A. Salvatore sötételf trilógiájának első részét: Otthon

Végre sikerült leülnöm hosszú idő után olyan könyvet olvasni, ami nem csak az aktuális tananyagot tartalmazza...

Eddig csak a "Coloradói kölyök" és az "Aki a virágokat szereti..." művei voltak igazán valósághűek (nem olvastam sok könyvét, max. 5-6-ot).
A Dolores is teljesen egy valóságos szituációról szól, ami végig kőkemény. A filmet jóval hamarabb láttam és azt is profinak tartom, de nagyon meglepődtem a két világ felépítésén. Más-más, de csakis pozitív irányba. Míg a filmben zajlik az élet a család körül (és csak néha megy mesélés irányába), addig a könyvben az egész történetet Dolores színezi ki a saját nézőpontjából vidám, vagy épp szomorú hangvétellel.
Átérezhető az egész sztori, pont emiatt olyan rohadt jó.

John Connolly-t olvasott itt valaki?

Stieg Larsson - A tetovált lány

Az első olyan könyv, amit a belőle készült film megnézése után olvastam el. Anno láttam a moziban az amerikai verziót, és nemrégiben mikor lehetőségem nyílt kölcsönkapni le is csaptam rá.
Nagyon tetszett az író stílusa, az, ahogyan a szálakat egymásba fűzte. Lisbeth az egyik legérdekesebb női antihős, akivel valaha találkoztam.
Kíváncsi vagyok a folytatásokra.

Tudnál pár mondatot írni a Doloresről? mert nekem az lenne a következő.

Amúgy rukkola: felcsesztek. feladtam postán egy könyvet s előtte bejelöltem hogy feladtam. rá pár órára a felhazsnálót törölték, így a pontot nem kaptam meg de a könyv meg már ott van.
írtam a csapatnak, két napja basznak válaszolni, közbe viszont facebookon kb óránként posztnak szarságokat. ha nem válaszolnak egy hétig, itt fogom abbahagyni. basszák meg, feleslegesen adtam fel egy könyvet...
kissé nagy hibája ez a rednszerüknek.

Befejeztem tegnap S. King Doloresét. Az egyik legjobb műve, ütött végig.
Most J. Shirley Acéltojás könyvét kezdtem el. Egy-két oldalon olvastam véleményeket a könyvről, és elméletileg gagyi a köbön

Tegnap végre sikerült ismét kicsit olvasni, és a 4. Space Wolf kötet(Wolfblade) végére értem. Ez volt az eddigi legjobb a sorozatból, és talán összességében is az egyik legjobb az általam eddig kiolvasott WH40K regények közül! Talán a Nemesis a The Horus Heresy sorozatból, ami még feltudná venni vele a versenyt. Imádom a beszivárgós, bérgyilkosos, ármánykodós történeteket, szóval ez nagyon adta.

Igen, pl. én Hoffmann könyvét találtam, amiről nem tudtam hogy van magyarul, magamtól meg nem kerestem volna, de így nagyon örültem neki, igazi meglepetés volt

Lovi Tommyval értek egyet és hozzáfűzném, hogy én pl. olyan könyvekre tettem már szert, amikről életemben nem gondoltam volna, hogy pont ezen az oldalon keresztül fogom majd megkapni. Ilyen pl. egy Roger Moore önéletrajz, vagy nyelvkönyv, illetve egy több ezer forintos társadalomtudományi könyv irtó jó állapotban.
Egyébként a könyvek szinte minden esetben kitűnő, persze, ami 30-40 éves, azon látszik a kor, de nem olyan, hogy a szentlélek tartja egyben.

Aki nem változtatja a véleményét, az nem gondolkozik!

Nekem pl nagyrészt ismeretterjesztő könyvek amiket versenyen nyertem szülinapra kaptam távolirokonoktól akik azt se tudták mi érdekel stb, amit ki se nyitottam soha mert nem érdekelt egyáltalán stb.( tudod mi micsoda, várostromok, stb könyvek) vagy pl csaj elrángatott könyvbemutatóra s kezembe nyomtak ingyen példányt de ez a tipikus tinivámpír szar amit végképp ki nem nyitnék soha.
no ezek foglalják a helyet kurvára. olyat amit életemben egyszer elolvastam s elérte a "könyv" szintjét azt nem adtam fel. illetve olyan is van amiből kettő volt.
Viszont ritkán van pénzem könyvre, de így már a tizedik könyv jön lassan, s mind olyan amellyel régóta szemezek.

Most kezdtem el Szergej Lukjanyenko - Éjszakai őrségét, az első 100 oldal alapján tetszik és itt van nálam a többi kötet is Ez hosszú szórakozás lesz úgy érzem

Off: kicsit visszaolvasgattam, néztem ezt a rukkolát... Az a baj, hogy én ebből kiesek... Mi az, hogy feláldozható könyvek? Még amit különösebben nem szeretek se válnék meg tőlük, szeretem újraolvasni. Van olyan könyv, amihez különben is kell egy lelkiállapot (Barkertől a Korbács első nekifutásra borzalmas volt, azóta kétszer olvastam és tetszik)

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

óó a Rémkoppantók nekem is első volt, de majdnem abba is hagytam annyira nem jött be. De azért az Az cameo/easter egg befigyel benne