Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Nem számítástechnikai témák

»» Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Történetek - sikerek és persze a bukások... Csajok és pasik.

27987 levél
Válasz 17.10.20. 21:09 #21071
LordMatteo
Aki így viselkedik egy kapcsolatban, jó eséllyel így fog a következőben is. Amúgy ez már friendzone különben is.
A kibaszás társas játék, sose feledd.
7804 levél
Válasz 17.10.20. 20:05 #21070
Lovi Tommy
Kurvára érdekel, de ott lebeg a fejem felett egy elég kellemetlen szitu a következő 1-3 évre. Ja, a házinyúlra nem lövünk szabályba mindig belecsúszom. De szerintem végül úgy csinálok, mintha nem történt volna semmi, Pyronak igaza van abban, hogy ha neki nem fontos, hogy szóvá tegye, akkor nekem is felesleges. Max két hét és úgyse lesz türelmem hozzá, azzal nem lesz gond, hogy én is becsúsztassam őt barát kategóriába, ha nem alakul. Nincs időm vizsgaidőszak hajrájában sokáig erre ráfeszülni, utána meg már minek.
3565 levél
Válasz 17.10.19. 22:55 #21069
Sucee
Mondjuk engem pont emiatt taszítana, komoly dolgot nem akarnék olyan embertől, aki ezt normális viselkedésnek tartja.
9372 levél
Válasz 17.10.19. 22:16 #21068
Kanduhrka
Tehát van egy pasija, és még át is hív téged magához aludni, meg is öleled és nem mész rá? Ha nagyon érdekel a csaj, simán megér még egy próbát, de közel jársz a rettegett barát-zónához.
horrorgeeks.blogspot.com
20686 levél
Válasz 17.10.19. 18:34 #21067
Pyrogate
Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen beszélgetésnek hogyan lehetne pozitív eredménye. Amúgy ha most kezdtétek a sulit, simán lehet, hogy ez a kezdeti szakasz amikor sokan kiszakadnak otthonról aztán elkezdenek végre "élni". Ebben az esetben csak jól akarja érezni magát.
Szenvedély nélkül a foci halott.
20398 levél
Válasz 17.10.19. 12:30 #21066
Peace
Akármennyire is fájdalmas és necces, de ebből ki kell szállnod. Annál többet nem igen tehetsz, hogy felajánlod a segítségedet barátként vagy elkíséred minden alkalommal szakemberhez, de nem feltétlenül lenne értelme a folytatásnak. A lelkiismeret már egy egészen más kérdés. Nem lehet egyszerű megbirkózni a tudattal, hogy magára hagytad, de a segítséget ha nem fogadja, hallani sem akar róla, akkor nem sokat tehetsz. Mondjuk maradhatsz mellette és leépülhetsz teljesen Te is.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
13003 levél
Válasz 17.10.19. 11:58 #21065
McCl@ne
Ezt biztos ide akartad, nem a Watch Dogs 2-be?
Respect is not given. It's taken.
7804 levél
Válasz 17.10.19. 11:46 #21064
Lovi Tommy
(Bocs kicsit hosszú lett )
No, akkor most beszállnék egy kevésbé drasztikus témával. 3 hete lett vége egy 3 éves kapcsolatomnak. Megjártuk Angliát, Skóciát, rengeteg élmény, ups and downs, majd hazaköltöztünk és a kapcsolat már nem az volt, mint régen. Bár ez lényegtelen is, mert ami van, az az, hogy kurvajól éreztem magam a közös megegyezés után, az energiáim megsokszorozódtak, annyi mindenre volt időm, összeszedtem magam teljesen.
Aztán rá egy hétre elkezdtem lógni egy csajjal az egyetemi csoportból. Már felfigyeltem rá előtte, mert hát döbbenetesen hasonlít Zooey Deschanelre, aki a mai napig A Nő a fejemben S még most szúrom be, hogy van egy pasija, de szándékosan nem beszéltem vele soha a kapcsolatáról, mert nem arra akarok építeni, hogy jól megy-e neki vagy nem. Szóval, van a 17 főből egy 5-6 fős klikk akik együtt lógunk sokat. S ebben a klikkben mi már előtte is többet dumáltunk, de csak casually. S akkor egyik héten a barátnője a csoportból beteg lett. Én lettem hirtelen A Társasága. Kezdődtek csak a cigiszünet, órai munka, ahol így egyre inkább barátság lett belőle. Könyvtár, stb, tudjátok, ilyen standard kezdés. Aztán majdnem lett egy mozizás, de mennie kellett haza előbb a hétvégére. No para. Hétfőn elmentünk, hárman, mert a programok mindig úgy voltak, hogy jöjjön aki akar, s random csatlakozott egyik haverunk. Jót szórakoztunk, még ittunk. Kedden random kolibuli (albis vagyok), kis részegedés, party vége, felajánlotta, aludjak a szobájában, nincs senki ott, s egy plusz ágy amúgy is van, másnap mehetünk feladatokat csinálni a városban, tanulunk aztán jön át browniet sütni. Fel is keltünk reggel, minden terv szerint, aztán szobájában tanultunk, chilleztünk, dumáltunk, egymás életsztorijai stb. Átjött, sütisütés, francia szódogára tanulás, egy üveg bor, egy laza cigi. Este volt beöltözős est, nem volt jelmezem, segített összehozni egy John Lennon outfitet. A hangulat már megvolt, átmentünk a koliba, beöltözött Audrey Hepbourne-nek, bekevertük a szóda-vodka-citromot, s a többiekkel elmentünk a partyba. Berúgtunk már mire odaértünk. A többiek hamar leléptek, mert zsúfolt volt nekik a hely. S akkor megfogta a kezem s felvezetett a táncparkettre. Szar zene szólt, de poénra vettünk s ment a random tánc fogyatékos mozgáskultúrával kb. Aztán elkezdtünk rendesen táncolni, pörgetés, stb. You know. Cigiszünet, fogta a kezem, levezetett, majd vissza. A hangulat fokozódott bennünk, kissé közelebbi tánc, egészen szorosan, nehezen félreérthető tánc, nem húzódott el, hagyta. Le akartam smárolni, de előtte volt a dohányzóban egy párbeszédünk, amiben egyetértettünk, hogy elég cinkes, amikor néha emberek azt gondolják, egy tánc elég arra, hogy bugyiban turkáljanak. Így nem akartam önellentmondásba keveredni. Majd felkapcsolták háromkor a fényeket, irány haza. Illetve felajánlotta, hogy aludjak ott megint, igaz szobatársa már megérkezett, de nem lesz gáz. Megint ottaludtam, este egy gyengéd ölelés, jóéjt, csá. Reggel együtt mentünk franciára. Na ezelőtt az este előtt nem igazán tisztázódtak a dolgok bennem, csak úgy sodródtam, de ezután úgy éreztem ,itt valami alakul talán. Közben már természetes volt, hogy mindenhova együtt megyünk, tudjátok, órákon, cigiszünetekben is egy más mellett, együtt megyünk mindenhova. Elég komoly bezsélgetések, random sztorizások akármikor van időnk. Szóba került, hogy igazából kurvajó hogy így együtt lógunk, mert a többiek kicsit felszínesebbek, és nem erre van igényünk, viszont így mindketten találtunk valakit az egyetemen, aki kielégíti a fura szociális igényeinket. Csütörtökön együtt jöttünk fel Pestre, pénteken elmentünk egy kiállításra, majd mennie kellett. Vasárnapig no communication, dolga volt, akkor rámírt hogy csak hétfőn jön, majd mesél, hogyan haladt a dolgaival, mi van stb. Este küldözgette, miket haladt a feladatokkal, meg véleményt kikérdezett. Hétfőn a kolival csoportos filmezés, de csak 4-en voltunk, ketten leléptek. Film után még kinn ültünk dohányzóban, nem volt olyan jól, s nekem kellett fél óra után a szobájába küldeni, mert dunálni akart még. Na és akkor tegnapelőtt szülinap. Kilencre ígértem, hogy ott leszek, nyolcra mentek, s utána nem sokkal hívott, hogy hogy érek oda, stb. Ő az asztalfőnél, legjobb barátnője a jobb oldalán, másik 8 emebr még a többi oldalon, s mellette egy üres szék már “odakészítve”. Leültem, átadtam az ajándékot, amit készítettem, örült neki stb. Kiültünk sörkertbe, random leültem, ott volt mellettem. Menjün kel pénzt felvenni. Oké, menjünk. Menjünk át a másik helyre. Elmentünk. Random hülyülések, stb. Irány haza. A szobánál elköszönéskor megpróbáltam lesmárolni, félrehajolt puszi puszi. Bumm. Oké, bebasztam egyik sráccal még jobban. Kérdezte mi van velünk. Meséltem a félresikerült kísérletet, mondta, hogy miért nem vártam még, már sokan figyelik mi alakul köztünk, blabla, és öröm volt nézni a folyamatot.
Úgy döntöttem, nem csinálok ebből ügyet, ha neki kellemetlen, úgyis érzékelni fogom, de megbeszélni sincs igazán mit, mert kidedül majd. Tegnap random bementem könyvtárba tanulni, ott gangeltek páran. Semmi változás, illetve talán eleinte kis távolságtartás mindkettőnk felől, bár ez betudható annak, hogy sok ember volt benn, s akkor reflexből nem szoktam annyira klikkesedni. Estére megvolt beszélve másokkal már filmnézés, jönni akart ő is. Előtte előadás volt a művházban, elnéztem, közepén már hívott/írt mikor lesz vége. Mindenki offolta a filmezést, ketten maradtunk, megnéztük, semmi extra most se, utána egy fél órát dumáltunk még a dohányzóban egy random sráccal, aztán mindenki a maga útjára. Most itt tartunk, hosszú hétvége, hétfőn/kedden találkozunk, a filmezés is meglett beszélve, hogy állandó program lesz, jön aki akar, nekünk ketten is jó, öten is.
Nem tudom, kéne-e beszélnem a félresikerült kísérletről, kéne-e időt hagyni, kéne-e nyomulni, van-e értelme.
5258 levél
Válasz 17.10.18. 16:05 #21063
Pras
Nézd - fogod a cuccod, és dobbantasz. Lesz egy meredekebb két heted, de ebből jól már nem fogsz kijönni. Értem, hogy nincs gyomrod meglépni, ez természetes, de minél tovább húzod a hattyúdalt, annál jobban le fog amortizálni. Volt már részem abban is, amikor előtte vagdosták magukat - meg amikor "csak" utána. A differencia abban állt, hogy egy évig volt rohadt kellemetlen, vagy egy hónapig. Úgyhogy vesztegetitek egymás idejét és mentális egészségét, miközben vársz a pillanatra, ami nem fog eljönni, csak próbálod folytatni az egyoldalú tárgyalásokat a terroristákkal.
Tudom, nem akarod elcseszni. De az már mögötted van. A konzekvenciák levonása, az még nincs. Ez a limbó pedig szarabb emlék lesz, mint maga a szétmenés.

...persze, disclaimer, a tapasztalataim statisztikailag nem értelmezhető mintaszámon alapulnak, matematikai szabályszerűség felállítására alkalmatlanok. Csak pofázok az oldalvonal mellől.
1123 levél
Válasz 17.10.18. 15:31 #21062
quervo
Köszi a hsz-eket. Pszichológus volt már, még augusztusban beszéltünk erről, hogy nem ártana újra neki, de erről hallani sem akar, meg is sértődött, hogy előhoztam. Igen, változást akar, és ez abban csúcsosodik ki, hogy én változzak meg, mert az jót tesz majd mindkettőnknek. Ott vagyok mellette, de nem tudom egyszerűen rávenni magam, hogy jobbá tegyem a kapcsolatot, mert hosszútávon biztos nem fog működni. A rövidtávú cél lehetne az, hogy kicsit felhozom a kedvét, de onnan talán még rosszabb zuhanni, amikor tényleg vége lesz.

Itt az igazi kérdés az, hogy tudok a leginkább fájdalommentesen véget vetni a dolognak, mikor van az a pont, amikor megtehetem. Ha elég önző lennék, ez nem érdekelne, de nagyon féltem, hogy valamit tesz magával. Szeretnék mellette maradni barátként, de ezt nem hiszem, hogy kultiválná. Valahogy tudat alatt szerintem arra játszottam az utóbbi időben, hogy elege lesz belőlem, és majd ő kidob szépen, de két napja kijelentette, hogy ennek a kapcsolatnak nem lesz vége. Úgy érzem, hogy egyedüli elfogadható érvként azt fogadná el, hogy már nem szeretem.
374 levél
Válasz 17.10.18. 11:33 #21061
Ricsi1976
Hasonló szituban én hívtam a 112-őt. Nem mentek ki. Zsaruk, mentők, mindenki elhajtott. Igazából csak zsarol. Szerintem lépj ki ebből. Jobban jársz.
9372 levél
Válasz 17.10.17. 21:52 #21060
Kanduhrka
Nem biztos, hogy jól fog esni, amit most mondok, de szerintem szállj ki ebből, amíg nem sérülsz meg (lelkileg) te is. Ha még esetleg passzolnátok... (bár akkor is necces), de így meg végképp ne! Nem azt mondom, hogy hagyd magára, de ebben az állapotában, ha párkapcsolatról van szó, téged is ki fog készíteni idegileg egy idő után.
Ahogy Mc is írta, pszichológus kell tényleg, nem szégyen segítséget kérni. Egy jó pszichológus kiderítheti mik a valódi okok, amik miatt ennyire rosszul érzi magát, rávezetheti arra, hogy saját magának is kell akarnia, hogy ebből az ördögi agyműködésből kikerüljön, és legyenek apróbb meg nagyobb célok, amik szép lassan elvonják a figyelmét. Borzasztó nehéz, de van kiút ebből, a rossz gondolatok egy idő után (lehet 2 hét, lehet 1 hónap vagy fél év vagy több) EL FOGNAK MÚLNI.
horrorgeeks.blogspot.com
1736 levél
Válasz 17.10.17. 21:13 #21059
-Jozef-
kifutottam a szerkből: elég a poénkodásból: alapjában véve úgy gondolom, hogy az ilyen emberek mihamarabbi szaksegítséget igényelnek, legfőképp a saját védelmük érdekében.
1736 levél
Válasz 17.10.17. 21:09 #21058
-Jozef-
Eddig azt hittem egy buta konteós vagy, de most nagyot nőttél a szememben Alufóliacsákós, jól szóltál. ON: Ha az öreg McClane-nek igaza van, akkor ketten az orvossal jobb belátásra bírjátok. Ha nincs igaza, akkor meg az elvesztésedtől való félelemből megkésel téged is, aztán magát. Láttunk már ilyet. Szerintem válts személyazonosságot.
16376 levél
Válasz 17.10.17. 20:16 #21057
ufodani
Az együttet én is akartam, kimaradt.
és +1
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)
3565 levél
Válasz 17.10.17. 20:05 #21056
Sucee
Addig kell neki szakembert találni, amíg nincs neked is szükséged rá. Nem párkapcsolatban, csak sima barátságban van öngyilkos hajlamú ismerősöm, én megszakítottam vele bizonyos szinten a kapcsolatot (nem járok el vele inni lényegében), mert egyszerűen minden egyes alkalommal nekem kellett megakadályoznom/órákon keresztül lebeszélnem aztán hazavinnem, amíg aztán eljutottunk arra a pontra, hogy nemhogy végre jobb lett, hanem segélyhívással ért véget.
13003 levél
Válasz 17.10.17. 20:04 #21055
McCl@ne
Lehet, hogy ha van pszichiáter, már ki sem kell lépni a kapcsolatból, feltéve, ha tud segíteni! Együtt is el lehet menni, nem ördögtől való
Respect is not given. It's taken.
16376 levél
Válasz 17.10.17. 19:47 #21054
ufodani
Ez így nagyon komoly.
Outsider?
- És ki/kik tehetnek arról, h így érezzen, így gondolkodjon ( 'Mek is ezt kérdezi, mert az eredőt kell tudni, különben nonce help, te sem tudsz mit tenni ).
"Az életét nézve ez egyáltalán nem meglepő".
Mi lehet az a kemény, embert/életet(?) próbáló helyzet ( akár folyamatában ), úúgy, h ott voltál, ott vagy vele és amit nyilván érez, h te segíteni akarsz és ennek ellenére! Csak zárójelben, ezzel téged is lehúz a mélybe minden szinten.
"Senkire nem számíthatok"..
- Ezen nem csodálkozok, hiszen úgy summába: a zsarnokság, a kisajátítás mint tulajdonság nem egy megtartó 'erény'. Itt is tapintható a tyúk v a tojás.
Súlyos depresszív állapot, egyfajta személyiségzavar, amin - végül is kiderült, h te ( és nem a te hibádból ) nem, hanem sztem csak agyturkász tudna kezdeni vmit. Te tudod/sejtheted az okot/okokat, amiről érthető, h nem akarsz itt beszélni.
Itt csak találgatok/unk, pl messze nem biztos, h halni akar, hanem egyszerűen csak másképpen élni, egy segélykiáltás, egy figyelemfelhívás. Bár ezt rögtön már én megcáfolom, hiszen ott vagy neki és ennek ellenére ismét előjön a téma.
Nehéz lesz ebből kilépni, kell a pszichiáter.
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)
13003 levél
Válasz 17.10.17. 17:36 #21053
McCl@ne
Hát én nem akarok ezekkel a közhelyekkel jönni, hogy ha az öngyilkosságot lebegtetve tart maga mellett, akkor az mennyire jó bárkinek is, mert gondolom nem ilyen szarokat olvasni jöttél ide. Közben meg nem értem, hogy akinek semmi nem jó, és full öntörvényű, az miért akar közönségen túl bárkit maga mellé? Gondolom amikor rátérdepel a fejedre éjjel kettőkor, mert középen nyomtad ki a fogkrémet, akkor nem azon tépelődik a másik félteke, hogy Quervo bárcsak örökké velem maradna!
Respect is not given. It's taken.
1123 levél
Válasz 17.10.17. 17:07 #21052
quervo
Nagyon outsidernek érzi magát, a szokottnál jóval őszintébb ember, ezért kevesen tűrik meg maguk mellett. Alapvetően jó ember, csak semmi mást nem fogad el, csak azt, amit ő jónak lát. Ebből adódóan teljesen meg akar változtatni, mindenbe beleszól az életemben, és ez nekem már sok.

Sem családra, sem barátokra nem számíthat, és mindig akad 1-2 kis dolog, ami hozzájön a szar kedvhez. Tényleg nem szeretnék leírni mindent, elsősorban ez a "senkire nem számíthatok"-érzés az, ami nagyon leviszi. Ha én is ott hagynám egyik napról a másikra, nem tudom, mit váltana ki belőle.
13003 levél
Válasz 17.10.17. 16:58 #21051
McCl@ne
Biztosan nem akarsz megosztani minden részletet, de nem ártana tudni, hogy miért akar öngyilkos lenni és mi az, amiért nem működik a kapcsolatotok.
Respect is not given. It's taken.
1123 levél
Válasz 17.10.17. 16:36 #21050
quervo
3 hozzászólással később újra itt vagyok, de már nem olyan vidám a téma...

Egy nagyon jól indult kapcsolat szinte teljesen félresiklott, mert a rózsaszín köd után kiderült, hogy egyáltalán nem illünk össze. Normális esetben ezt meg lehet beszélni, és szépen, csendben elválni egymástól. Ehhez képest...

Szeptemberben éreztük, hogy valami nem oké, és abban maradtunk, hogy október elejéig meglátjuk, ha nem megy jól, akkor over, ha igen, akkor összeköltözünk. Nem ment jól, és én ezt szeptember közepén ki is jelentettem, szakítottunk. Ez mindössze két napig tartott, ekkor felhívott, és még valamiért úgy éreztem, adnom kell egy esélyt a dolognak, szóval visszamentem, és október elsején össze is cuccoltunk. Ezzel túl sok dolog nem változott, addig is szinte ott laktam nála, csak most már ott vannak a cuccaim is, és beszállok az albiba, közösen vesszük a kaját, meg minden.

De továbbra sem jó a dolog, ez teljesen egyértelmű, és szeretnék kiszállni a kapcsolatból. Egy bökkenő van...

Már nyáron, a rózsaszín köd alatt kiderült, hogy a lánynak öngyilkos gondolatai vannak. Az életét nézve ez egyáltalán nem meglepő, és ez nem csak egy hiszti, amit félre lehet tenni. De akkor úgy voltam vele, hogy majd én kirángatom ebből, aminek végül az lett a vége, hogy én vagyok az egyetlen kapaszkodója, és hiába érzi magát ő is rosszul a kapcsolatban, kijelentette, hogy nem fog elhagyni. Tegnap ez tetőzött, újra előkerült az öngyilkos téma, pedig nyárhoz képest az életében valamelyest javult a helyzet. Sajnos le vagyok blokkolva, mert nem akarom menteni a kapcsolatot, elvégre tényleg ki szeretnék szállni belőle, de egyszerűen úgy érzem, nem tehetem meg, hogy csak úgy elhagyom, mert tényleg nagyon komoly veszélyét érzem, hogy tényleg megteszi. Tegnap megpróbáltam előhozni a témát, hogy beszéljünk arról a lehetőségről, hogy vége lesz egyszer, de nem akar róla hallani.

Sajnos rajtam kívül egyedül az anyjára számíthat, aki az ország másik felében lakik, így komolyan egyedül maradna.

Volt már valaki hasonló helyzetben?
13003 levél
Válasz 17.07.21. 17:36 #21049
McCl@ne
Tavalyi sztori összefoglalása, pszichiáter véleménye, konklúzió, ilyesmi Személyes sztori, szerintem tanulság levonására alkalmas.
Respect is not given. It's taken.
5258 levél
Válasz 17.07.13. 11:52 #21048
Pras
1123 levél
Válasz 17.07.13. 11:15 #21047
quervo
-1 szingli a fórumon.
20398 levél
Válasz 17.07.12. 12:07 #21046
Peace
Barátnőm 24, én 33. Voltak kezdeti súrlódások, de ezek nagyon szépen leredukálódtak így 1,5 év alatt. Szerencsére sokkal nyitottabb gondolkodású és haladóbb szellemiségű a kortársainál. A jelennel foglalkozunk és jelenleg nagyon szeretjük egymást és ez a lényeg. Persze sokszor beszélgetünk a jövőről is és vannak elképzelések, de meglátjuk hogy alakul. 2 év múlva szeretnénk nagyobb lakásba vagy házba költözni és gyerkőc is szóba került. Persze kizárólag a költözés után! Dolgozik most már lassan 3 éve, szépen bead a közös költségekbe, így nagyon szépen megvagyunk. A megengedéssel meg nem megengedéssel kapcsolatban mi eléggé kötetlenül vagyunk, mert nem tiltunk semmit a másiknak és elég nagy mozgásteret engedünk egymásnak. Mivel én techno rajongó vagyok és diszkópatkány, Ő pedig inkább chill, rap és hip-hop vonalon mozog, ezért elég ritkán járunk például együtt mulatni. Ő elmegy EFOTT fesztiválra, én meg B my Lake-re, mindenki a maga kis baráti társaságával. Nem vagyunk sülve-főve együtt, de így sokkal jobban értékeljük az együtt töltött időt (együtt élünk természetesen).
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
8941 levél
Válasz 17.07.12. 08:33 #21045
goodboy007
Még csak 11.-es volt, szóval 14 hónapom van kivárni, míg kiderül, mi lesz, ha fősulira megy .

De átgondoltam és eldöntöttem, hogy igazából leszarom mi lesz hosszabb távon, az a lényeg, hogy mi lesz ezentúl, mi van most és mi volt eddig. Az örök szerelemben úgysem hiszek, de most Ő kell nekem! Biztos jól elleszünk, amíg mindkettőnk életvitele marad a mostanihoz hasonló (amíg ő ugyanott tanul, én meg ugyanott melózok), aztán meg majd kiderül.
Egyébként én 10 percre lakok a fősulitól, ahova menni akar, ő meg fél órára, szóval még csak nem is arról van szó, hogy 100km-ekre kerülnénk majd egymástól.
Viszont 1 év múlva én mennék BP-re, mert már most is 2x ennyit tudnék keresni, mint itt Pécsen, de ezen már tényleg nem akarok egyelőre agyalni...
Már csak azért sem, mert ma fogunk másodszor kettesben találkozni, úgyhogy nagyon friss a dolog és még ki kell forrja magát.

Abban meg egyetértünk, hogy nincs olyan állapot, hogy "boldogság", mert az nem egy cél, csak egy eszköz, egy mozgatórugó, ami motivál a vágyaink eléréséhez, hogy tegyünk értük és hogy ki tudjuk élvezni az általuk nyújtott örömteli pillanatokat. Régen valóban az volt, hogy "boldog akarok lenni", de már nem hajszolom, egyrészt mert felesleges, másrészt mert a csajozást leszámítva eddig is az voltam minden téren.

Köszi mindenkinek a véleményt, tanácsot!
In god we trust, all others we track!
623 levél
Válasz 17.07.12. 07:03 #21044
stero
Tökre jogos ez is. De hát mit tehetnék, ha ennyire nagyon nem akarok része lenni egy ilyen helyzetnek? (Nappali tagozatos diáklány ~4 évig). Nem tudom ebből hogy lehet rendesen kijönni. Oké sokminden függ attól is, hogy a döntéshozatal pillanatában milyen idős az a kapcsolat. Komoly? Kezdetleges? Én a legelején letisztáztam ezt a kiscsajjal. Nem akar nappali tagozatot, levelezőt akar, dolgozni akar. Szuper, nekem így okés. 29 évesen nem akarok 4 évet várni mire a csaj elkezd dolgozni meg lakásra, gyerekre(?) gyűjteni. Érthető szerintem, hogy ez egy ponton túl már nem vállalható bárkinek. Szerencsére semmi ilyenről szó nincs nálunk, de ha lenne akkor most komoly problémákkal kellene szembenéznem.
5258 levél
Válasz 17.07.11. 23:37 #21043
Pras
Természetesen tiszteletben tartom a hozzáállásod, bár nem értek egyet.
Én is álltam már ezen a ponton, és ezen túl is. Tippem nem volt, hogyan kell ezt egészségesen (nevezzünk bármit is ennek) lereagálni, ma már az eltelt tököm tudja, kábé tíz év távlata ebben azért segít valamelyest. Akkoriban jóval határozottabb(nak hitt) elképzeléseim voltak, minek hogyan kellene működni. Ezeket nem sok minden vette figyelembe. Utóbb én sem.

Ennek ellenére, vagy talán ezért is ugyanúgy elengedném a barátnőmet. Az egyoldalú tiltás, azon túlmenően, hogy egyértelműsíti, hogy nem mellérendelt kapcsolatról beszélünk, tüneti kezelés volna, meg adna némi "befagyott feszültséget", azok meg az idővel csak repedéseket okoznak. De mindenekelőtt úgy hiszem, hogy ha márpedig félre akar szúrni, akkor a negyvenes köracél rács se fogja ebben megakadályozni. A mélyben átívelő, valós probléma pedig tkp. ekkor sem maga a félrek*rás ténye lenne.
Félreértés ne essék, nem akarom a körülmények "kényszerítését" alábecsülni, simán csak ma már inkább úgy vagyok vele, hogy ha valami nem működik, akkor mesterségesen sem fogom tudni működtetni, ha pedig elárulja a bizalmamat, azt remélhetőleg éretten és konzekvensen lereagálom. Innentől pedig csak ketyegjen a gép, oszt' némi túlzással élve lesz, ahogy lesz. Ha viszont valakiben nem bízok, az el sem jut idáig, hogy tiltani kelljen.

De mégegyszer: ez értelemszerűen nem a te döntésed "kritikai bírálata" volt, szimplán egy másik nézőpont.
13003 levél
Válasz 17.07.11. 21:52 #21042
McCl@ne
Persze
Igazából egyáltalán semmiféle boldogságot nem kell célnak kitűzni. Képzeld el, ha eléred az állandó, konstans boldogságot, akkor mi lesz? Megszűnik a boldogság fogalma, mert nem lesz nem-boldogság. Ahogy egy egész országot hozzászoktattak a lopáshoz, hiszen mindenki lop, így végülis nem lop senki.
Olyasmi ez, mint az oldalemelés edzésen: kezedben van a súly, könyökben enyhén behajtva, és emelsz. De ha jól akarod csinálni, nem a súlyt próbálod emelni, hanem a könyöködet, így hatékony a gyakorlat. Ha a céljaidat hajtod, és eléred, akkor az boldogságot fog okozni. De valahol tehermentesít téged, ha a boldogság nem maga a cél, hanem a siker következménye.

Az életben a boldog pillanatok azért annyira értékesek, mert körülveszi őket egy csomó középszerű, vagy kimondottan szar dolog. Ha folyamatosan bombázzuk magunkat élményekkel, és mesterségesen állandóan magasabb boldogságszinteket célzunk be, akkor ez a természetes egyensúly fel fog borulni, és minden negatív pillanat sokszoros erővel hat majd. Ne a boldogság legyen a cél, csak ennyi a lényeg szerintem. Az életünk egyensúlyra törekszik, gödörből felfelé, a magaslatról meg lefelé vezet az út, ha haladni akarunk. Nem akarok nagyon ezo irányba elmenni, ezt én egy teljesen természetes rendeződésnek élem meg, de ez a kényszere boldogságkeresés ezzel szembe megy!

Sokszor látok idézeteket facebookon, amik arról szólnak, hogy semmi más nem fontos az életben, csak az, hogy minél több boldog pillanatunk legyen, és, hogy ezeket jól éljük meg! Ennél kevés károsabb baromságot tudnék mondani. Vajon mennyi jóra vezet, ha a boldogtalan pillanatainkat nem éljük meg rendesen?
Respect is not given. It's taken.
1154 levél
Válasz 17.07.11. 19:56 #21041
Laccy93
"... egy bizonyos boldogságszintnél kár magasabbra lőni a célokat" Ezt ha megérlek, kifejtenéd nekem bővebben, hogy mire gondolsz?
Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk
623 levél
Válasz 17.07.11. 19:49 #21040
stero
Nem fejtettem ki a témát részletesebben ,de itt természetesen a bulikáról meg a piázgatásról van szó, a kollégiumi életről. Nekem ez nem hiányzik. Én ezt nem engedem meg a kapcsolatunkban. Ennyi. Ha ő ezt szeretné akkor én kilépek a képből. Ez az én döntésem. Ebben nincs kompromisszum részemről. Nagyon sokat engedek neki, nem tartom rövid pórázon, de vannak számomra elfogadhatatlan dolgok. Nappali tagozatos diáklány nekem nem kell, ebből én réges régen kinőttem és mivel én nem ezt akarom így vállalom, hogy ez a kapcsolat végét is jelentheti. Megértem, ha ő ezt akarja, értse meg ő is, hogy én meg így nem akarom. Érzelmi zsarolás lenne? Akkor az. Felnőtt, dolgozó nőt akarok nem diáklányt. Ha ő nem az akkor nem egymást keressük. Túlgondoljátok ezt pedig csak arról van szó, hogy egzakt elképzelésem van arról mit szeretnék és nem megyek bele túlságosan kétes kimenetelű dolgokba. Valószínűleg a "nem engedném el" megfogalmazás lett túl erős. Fogalmazzak úgy, hogy "ezt a forgatókönyvet én speciel nem vállalom" ? Ha így barátságosabb ám legyen.
13003 levél
Válasz 17.07.11. 11:33 #21039
McCl@ne
Így van, szó sem lehet semmiféle nem engedésről. Abban a pillanatban halott ügy az egész, ez nem kérdés. A "ha tiltással nevelsz, hazudni tanítasz" egy elég erős mondás, nehéz vitatkozni vele.

LM: Nem értem a többesszámot, amit használsz, én nem mondtam, hogy tiltson bármit, vagy szakítson, vagy bármi szélsőségeset csináljon. Az ilyenkor jellemző forgatókönyvre is csak azért hívtam fel a figyelmét, mert szerintem kurva ijesztő, hogy az emberek ennyire egyértelmű "számokkal" nem foglalkozva ismételgetnek nem működő mintákat, és itt főleg a házasságra gondolok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne házasodjanak az emberek, hanem azt, hogy valamit nem ártana újratervezni, mert nagyon egyértelműen látszik, hogy nem működik a rendszer.

Ezzel a kijelentéssel lehet hadakozni, de ez nem az én véleményem, hanem a fasz tudja, a KSH mérése, vagy valamelyiké. Számok, nem érzelmi alapon óbégatás. Az "idősebb csávó fiatal nője egyetemre megy" képlet meg bizonyára nem reménytelen, erre pl. én is jó példa vagyok, zökkenőmentesen vett akadály volt (igaz, bejárós volt a barátnőm, nem koleszos, de nem is vágyott túlzottan a bulikba, sőt, sokszor én győzködtem, hogy menjen már el néhányra), de ettől még a nagy átlag nem ezt mutatja, nem árt felkészülni. A gyakran ismétlődő minták nem jókedvükben következnek be folyton.
Respect is not given. It's taken.
3565 levél
Válasz 17.07.11. 11:17 #21038
Sucee
Szerintem arra gondolt, hogy bulikba nem engedné. Bár a kérdésed ebben az esetben is valid.
27987 levél
Válasz 17.07.11. 11:16 #21037
LordMatteo
"Én nappali tagozaton nem engedném el a csajt" >> kicsit támadó hangúnak fogod érezni ezt a kérdést, de; ki vagy te, hogy megtiltsd neki? Mármint érted, együtt vagytok meg minden, és ha egyszer jön neki egy ilyen, hogy márpedig ő egyetemre akar járni, tanulni akar, végighallgatni az előadásokat?

Értem amit írtok, de azért ez kvázi érzelmi zsarolás, ne menj egyetemre vagy szakítok...

A statisztikákat nem köpöm szembe, persze, ott van ilyesmire esély, de az mennyire lesz hosszabb távon egészséges partnerség és kapcsolat, ami így indul? A végén ugyanaz a mérleg, két ember baszta el a legszebb éveit.
A kibaszás társas játék, sose feledd.
623 levél
Válasz 17.07.11. 09:11 #21036
stero
Én és barátnőm között 7 év korkülönbség van szóval hasonló cipő. Nem probléma ez, ha a kiscsaj amúgy felettébb érett és normális értékrendje van. Nálunk is ez a helyzet. A csaj nem is nagyon tud haverkodni a korosztályával. A csajokkal még csak-csak, de a fiukákkal egyáltalán nem, sőt rühelli ezt a generációt. Korán kellett felnőnie ezért 22 éves korára teljesen vállalható lett az életfelfogása, dolgozik, levelezőin akar egyetemet végezni. Ezt csak azért írom le, hogy értsd nem a korkülönbség a lényeg, hanem a csaj életfelfogása. Ha bulika lesz meg piálás akkor már most valszeg keresztet lehet vetni az egésznek mert szinte 100%, hogy ez nem vezet semmi jóra. Én nappali tagozaton nem engedném el a csajt, azon nyomban véget vetnék a kapcsolatnak és ezt neki is megmondtam. Nekem ez az idegbaj nem hiáynzik, hogy minden hétköznap azon aggódjak, hogy épp hányan próbálják befűzni.
Egy érett gondolkodású csajnak erre elvétve vagy épp egyáltalán nincs is szüksége. Ha a csajod felnéz rád és tisztel (mert speciel tegyük fel, hogy van is mire felnéznie) akkor nincs gond. Olyan példát kell mutatnod amitől odáig van meg vissza. A lényeg, hogy érezze a kontrasztot közted és a sutyerák hülyegyerekek között és nyilvánvalóvá váljon számára, hogy itt ki is képviseli az igazi értékeket. Ha ezt sikerül megértenie vagy már most is érti akkor azért nem veszett a fejsze nyele. Bár bevallom őszintén én még így sem vállalnék egy nappali tagozatos barátnőt 29 éves fejjel. Gondolkodj el rajta te is, hogy mire is van szükséged felnőtt létedre. ZH-król napestig panaszkodást hallgatni meg bulikázás miatt aggódni vagy kezdeni egy valamirevaló közös életet egy olyan nővel aki ezeken a szarságokon rég túl van. Én az utóbbit választanám.
13003 levél
Válasz 17.07.11. 08:25 #21035
McCl@ne
Írtam egy kurva hosszú, de nagyon nyomasztó szöveget, de kitöröltem. A legjobb, amit tehetsz, hogy megpróbálod minden helyzetben beleképzelni magad a helyzetébe. Ha tényleg szereted, akkor ez nem fog nagy gondot okozni, de folyamatosan energiát kell ölnöd ebbe, és egyre jobban meg kell ismerned, hogy ezt hatékonyan tudd űzni. Ezzel minimalizálod a veszekedéseket, és nem ér majd meglepetésként, amikor a leginkább valószínű forgatókönyv elkezd életbe lépni. Mert hát azt te is látod, hogy mi fog történni, de nyilván a fennmaradó kb. 1% reménye miatt nem lehet feladni idő előtt. Sérüléseket lehet minimalizálni ilyenkor, ez a legtöbb, amit tehetsz.

Ha kihozod magadból a maximumot, és közben ezt nyújtod neki is, akkor a végén pozitív mérleggel szállhatsz ki az egészből, és hidd el, ez is valami. Nekem például ez maradt, ráadásul úgy, hogy időközben sokszorosára fejlődött az önkritikám is, tehát nem valami kognitív disszonancia mondatja velem, hogy "megtettem mindent", hanem tényleg így gondolom.

De ha jól alakulnak a dolgok, akkor egy jó tanácsot mindenképpen szeretnék adni: ne szarakodjatok! Ha minden oké köztetek, és a lány értelmes annyira, hogy felfogja, egy bizonyos boldogságszintnél kár magasabbra lőni a célokat (sőt, egyáltalán nem is az állandó boldogságot kell hajtani), akkor kérdd meg a kezét, aztán csináljatok gyerekeket! Nem azért, hogy magadhoz kösd (sőt: házassági szerződés, meg minden ilyen biztosíték ajánlott, hiszen minimum 70%, hogy elváltok majd), hanem azért, mert annak, hogy férfi és nő együtt "jár" 10 évig, annak semmi értelme, semmi evolúciós előzménye, funkciója, és néhány év után már sportértéke, szórakozási faktora sincs. Egyszerűen értelmezhetetlen, és ezért működésképtelen.

Nem kell azzal foglalkozni, hogy "örökké". Kell egy cél, például egy gyerek vagy egy közös projekt, vagy valami, és azt kell véghezvinni! Nem az állandó boldogságot kell hajtani, mert kevés annál rosszabb dolog történhet, mintha az bekövetkezik (persze nem fog).
Respect is not given. It's taken.
8941 levél
Válasz 17.07.11. 01:29 #21034
goodboy007
McCl@ne, ha jól emlékszem, neked már volt igen nagy korkülönbséggel barátnőd, de igazából mindenkinek szól a sztori/kérdés, aki volt már hasonló "szituációban":

Nekem most elég jól alakul a dolog és úgy vagyunk, hogy ő 19, én meg 26. Egyébként érett világszemlélet, gondolkodásmód jellemzi, de nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a korkülönbség később okozhat súrlódásokat, pláne, ha majd elmegy fősulira (nyelvi előkészítő miatt 2 évvel idősebb az osztálytársainál), ahol majd nyilván kapni fogja a megkörnyékezéseket az új környezet miatt (mert szép, formás lányról van szó) és mivel elég szar gyerekkora volt, a bulikon is nyilván ott lesz (bár támogatnám, ha szocializálódna, ezzel nincs is gond). Nyilván baromság ilyeneken agyalni, most élvezni kell egymást, de azért mégis megkérdezném, hogy ti milyen buktatókat/előnyöket véltetek felfedezni ilyen esetben?
In god we trust, all others we track!
478 levél
Válasz 17.06.11. 18:39 #21033
Mezzo*
10 évente egyszer próbálkozok csajnál és akkor is ez van....
Mindenesetre megfogadom a tanácsotokat és leépitem.
Annál is inkább mivel megtudtam (nem tőle), hogy együtt van még a barátjával.Igaz nem boldog vele.
374 levél
Válasz 17.06.10. 22:32 #21032
Ricsi1976
Ez aztán témába vág...
10349 levél
Válasz 17.06.10. 06:30 #21031
MattMatthew
"Ezt tisztázandó tavaly december elején félrehivtam és megkérdeztem, hogy esetleg nem e azért ilyen kedves velem mert többet érez irántam mint munkatárs, de ő erre azt mondta, hogy igyekszik mindenkivel egyformán kedves lenni és hogy csak félreértem."
Pontosan mire is számítottál? Arra, hogy majd ő előbb teszi szóban egyértelművé az álláspontját veled kapcsolatban mint te? Ez a hozzáállás neked eddig többnyire bejött? Úgy menekülsz mindig az elől a rengeteg lány elől aki egyértelműen közli az érzéseit?
De lehet, hogy félreértettem a leírást, akkor ne haragudj, csak kicsit az jött le belőle mintha azt sem tudtad volna (már a fura reakciói előtt sem), hogy most akarsz tőle valamit avagy sem, és bosszankodnál, hogy ő miért nem tudja.

Azt meg tényleg ne várd, hogy ő "legyen annyira tökös". Alapvetően magáért beszél a kifejezés, ilyen kérdéskörben megmosolyogtató ezt így használni.

Természetesen nem az előttem szólókkal akarok ellentmondani, és valóban a leírtak alapján nem feltétlenül egy olyan illetőről van szó akivel érdemes lenne kapcsolatot tartani.
623 levél
Válasz 17.06.09. 14:11 #21030
stero
A cikk jobb:
http://www.girlschase.com/content/8-signs-shes-attention-whore-and-not-really-you
623 levél
Válasz 17.06.09. 13:17 #21029
stero
Nem. https://m.youtube.com/watch?v=DdYXDpyvni8
1638 levél
Válasz 17.06.09. 08:34 #21028
-T0ng-
Szerintem kár nevén nevezni: Egyszerűen vannak ilyen lányok és kész! Őket az élteti, hogy a környezetükben mindenki rajongjon értük akinek van mit himbálni a lába között mert ettől. Eljátsszák a méhkirálynőt, begyűjti maga köré az hím alattvalókat (méhész szaknyelven - és nem röhögni - heréket) aztán válogat. Akkor enged közel magához, amikor tőled akarja magát fontosnak érezni, aztán ellök amikor erre nincs szüksége.

Viszont minél inkább azt tapasztalja, hogy te távolodnál egyre jobban közel enged magához. Ez pedig maga a csapda: Egy idő után te már nem tudod eldönteni, hogy végül is mik vagytok. Barátok? Egy pár? Aztán minél fájdalmasabban érintenek egyes megnyilvánulásai annál inkább rájössz, hogy hiányzik minden, amitől ő vagy barát vagy a párod lenne, de addigra már annyira belegabalyodtál a dologba, annyira megadtad magad, hogy ha esetleg volt is valaki a környezetedben, akivel nagyobb esélyed lett volna (bocs inkább úgy mondom lett volna) már látja mennyire gyenge tudsz lenni.

Szóval ember, önbecsülést! Vértezd fel magad, szard le nagy ívbe és bármilyen mendemondát vagy hírt, amit ő terjeszt csak söpörj le magadról. Ha látja, hogy elvesztett téged egy hónap múlva olyan lesz, mintha soha nem is lett volna semmi.

Hozzáteszem ennél már csak az rosszabb, aki ezt azzal kombinálja, hogy "jaaaj van barátom, de a kapcsolatunk nem jó te viszont annyira megértesz" viszont a barátját soha nem hagyja el, max ha már elege van elpanaszolja neki, hogy te mennyire ráakaszkodtál.
16307 levél
Válasz 17.06.08. 18:53 #21027
david139
Az attention whore az aki a csöcsét postolja fb-ra pár like-ért.
I'll still come out laughing, 'cause me? I never fail, loser!
623 levél
Válasz 17.06.08. 14:27 #21026
stero
Giganagy PLUSZ! +

Mezzo:

Az amcsi közbeszédben ennek a fajta nőnek az a neve, hogy Attention Whore. Ez komoly. Így hívják a randitrénerek (és rohadtul ajánlom ezen trénerek követését). Ott kellene kezdeni az egészet, hogy hallgatsz egy pár órányi Corey Wayne-t, hogy képbe kerülj a dolgokkal. Nem PUA, semmi ilyesmire ne számíts. Színtiszta igazság a női gondolkodásról amely kiszülte az Attention Whore-t is.
Szaladj, rohanj, egy percig se figyelj erre a senkiházira. Soha semmit nem fogsz vele nyerni. SEMMIT.
1638 levél
Válasz 17.06.08. 08:37 #21025
-T0ng-
Kedves Mezzo!

Olyan ember ír most neked, aki találkozott már ilyen lánnyal és bele is szaladt a zsákutcába.

A tanácsom: Rohanj, fuss, szaladj és vissza se nézz. Az ilyen lányok azok, akik tipikusan talonban tartanak, azért mert bár nem vagy a kimondott esete ő igényli, ha van egy köre, aki körülrajongja. Tud válogatni és meg is teszi, addig pedig a többit egy "húzd meg ereszd meg" játékkal tartja sakkban. Mikor túl közel kerülnél hozzá, ad egy olyan reakciót, amitől eltántorodsz, ha túl távol kerülsz tőle, visszacsábít.

Ennek két kimenetele van első körben: Ha túlnyomulsz, akkor te kicsit belerokkansz, ő kicsit beadja a derekát, de annyira nem, hogy visszaemlékezve kapcsolatnak nevezhesd. Te 100%-ig bedobod magad, hülyét csinálsz magadból és egy életre megbánod, hogy kikezdtél vele, de már csak akkor, amikor késő.

Vagy ha ignorálod ő kezd el közeledni feléd, elhiteti, hogy lehet valami, belemész, elsőre jónak tűnik aztán egyre inkább azt veszed észre, hogy te elveszel a kapcsolatban, neki mindenre felmentést adsz, majd egy fél év után mikor már valaki mást behülyített dobbant mellőled.

A legjobb tanácsom így az, hogy még most építsd le. Lehet, hogy szép, kedves, első benyomásra aranyos és te odavagy érte, de az ilyen lányoknál csak bukta lehet a dolog. Nem elég csak ignorálni, el kell felejtened és másfele nézned, vagy csak élvezni, hogy még ott tartasz, ahol bárkid lehet.
16307 levél
Válasz 17.06.07. 15:56 #21024
david139
I'll still come out laughing, 'cause me? I never fail, loser!
478 levél
Válasz 17.06.07. 14:05 #21023
Mezzo*
Tegnap dolgoztam, ő is bent volt....Egész nap üres tekintettel jött-ment.Néha egymásra néztünk de el is kapta rólam a szemét.Tisztára olyan hangulat volt mintha jártunk volna és szakitottunk.Végül már kinomba munka végén odamentem hozzá megkérdezni hogy minden rendben van e, azt monda, hogy csak lefárasztották a vevők, de örül neki, hogy észrevettem, meg láttam is rajta, hogy jobb kedve lett.
11406 levél
Válasz 17.06.06. 14:30 #21022
Tyrn
a leírtak alapján ez pont az a fajta nő lesz, akit ha ignorálsz, akkor fog csak igazán rád mászni. pont ezért előbb-utóbb adódik majd a szitu és eldöntheted, h meg akarod e dugni vagy nem. szerintem ne, ha együtt dolgoztok akkor a későbbi feszengést nem éri meg az egész. komoly dolog meg soha nem lesz belőle.

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.