Megadtam egy linket alább a dublini Brown Thomas áruházról, én ott voltam 2 hete, most csütörtökön megyek megint. Ott láttam pl. Dior szövetkabátot -teljesen alap, messze a télikabáttól- 989 euro-ért, számold át. D&G kb. egy árszinten mozog a Dior-ral, egy alap farmer már megvan 300 euro-ból, ami ugye kb. 80e Ft. Ezek konkrét árak, pl. D&G bőr öv díszcsattal 360 euro. Cipő ugyanebből 300. Szóval iszonyat kemény.
Az már más kérdés, hogy mindez jó vagy nem jó. Erről lehetne egy komoly vitát folytatni érvekkel, ellenérvekkel, bár nem kizárt, hogy ugyanarról beszélnénk közben.
Én sem vagyok abban a helyzetben, hogy 23 évesen ilyen ruhákat vegyek magamnak és ha meglenne a rávalóm, akkor sem tenném, a fentebb feltett kérdés okán. De mondjuk a kérdésed (ez jó-e?) vonatkozhat pl. az alább említett Hugo Boss, Lacoste, Ralph Lauren, Tommy Hilfiger, Gant, stb. árkategóriára is, hiszen ezek kb. felébe/harmadába kerülnek a legnagyobb divatmárkáknak, tehát még mindig nem olcsók, azonban már nagyon komoly minőséget képviselnek.
Mert se te, se más ne mondja nekem, hogy ugyanúgy érzi magát egy minőségi ruhában, mint egy kínaiból kilóra megvett szutyokban. Ez nem igaz. Márpedig férfiruházatban (hétköznapi ruhákról beszélek) a nőkkel ellentétben nincs átmenet, vagy veszed a szart, vagy valami márkát.
Ill. pont most talátam egy pulóvert, olyat, amilyet már régen szerettem volna. Rengeteg boltot átnéztem és sehol semmi. Gondoltam egye fene, léptem feljebb egy árkategóriát (az előbb említett dublini boltban) és nem vicc, az ajtóban ott volt, éppen Ralph Lauren. Szóval azért az sem teljesen úgy van, hogy "250e-ért egy kabátot venni,ami kb semmiben nem különbözik a többi kabáttól", mert lehet, hogy vkinek olyasmire van igénye, amit máshol nem kaphat meg vagy nem akar megkapni.
Mindezt nem apu meg anyu pénzéből, ezt tényleg nem nagyképűségből írom, megdolgozom érte.
"NO LAW. NO ORDER. NO RULES." Miami Vice
találták ki, nyilván a felső tízezer szórakozása ilyenekre költeni, aki ilyet vesz, az már nem nézi az árát...
