Azért kapitányváltásról még nincs szó, bár Bozsik túl realista - vagy ez inkább előny mint hátrány? A nyolcvanas-kilencvenes években valós helyére került a magyar foci. Amikor Mexikóban lealáztak minket a szovjetek, papíron még Európa legjobb csapata voltunk. Óriási volt a felháborodás, pedig inkább az addigi eredményeink voltak túl szépek; egy kis országnak szinte lehetetlen egy nála sokkal nagyobbal felvenni a versenyt (pl. igazolt játékosok száma, gazdasági potenciál). Ami a foci hőskorában történt, az egy olyan csoda, ami attól tartok, nem fog megismétlődni. Főleg amióta ez a játék ennyire elüzletiesedett.
Ettől persze még kijuthatnánk egy-egy tornára. Az meg, hogy Máltától is kikapunk, gyalázat és nem menti fel semmi. Garami Józsi bácsit meg ne ajánljátok kapitánynak, nem ezt érdemli szegény...
'The owls are not what they seem'