A zindokínai fazonnal részben egyetértek, mivel meggyőződésem szerint sem túl hasznos az, ha 16 év alatt vlaaki nekiáll halomra gyilkolni Vice City lkaosságát. Nem azért, mert hülye lesz tőle, és elkezd real lövöldözni, de hogy az addiktív játék bizonyos szintű személyiség torzulásokat képes okozni, azt szerintem szinte biztos.
Ma próbáltam ki a Vegas-t. A három és fél éves kislányom 2 percig szájrtátva figyelte a lövöldözést, és hogy az emberek hullanak, mint a legyek, tapétára fröccsent a vérfelhú, haldoklók nyöszörögnek, apa a kiváncsiság kedvéért még bele ereszt a hullába egy golyót, hátha szétrobban a koponyája. Amikor rá néztem, azonnal kikapcsoltam a játékot, szinte megbabonázta. Aztán megkérdezte, hogy ugye többet nem fogok verekedni a bácsikkal... Remélem, érted, mit akarok ezzel mondani.
A játékok olyanoknak valóak, akiknek már többé-kevésbé kialakult személyiségük, énképük és világnézetük van... - ebbe egy 14 éves természetesen még nem fér bele, na jó, akkor úgy fogalmazok, hogy a nagy többségük biztosan nem.
Szóval én helyeslem a játékok hozzáférésének szigorításait, egyáltalán nem tartom gondnak azt, hogy pl. egy olyan öncélú elmebetegséget, mint a Postal 2-t, ne vehessenek meg kisgyerekek, hogy aztán másnap a suliban nem gonoszságból, csak kiváncsiságból kipróbálják, milyen lehugyozni valakit.
Veheted ezt vaskalaposságnak, de azt hiszem, valamennyire tisztában vagyok mind a játéko, mind a net veszélyeivel. Megjártam már a magamét, de már meggyógyultam.
www.csinicucc.extra.hu
