Na, negyedik szezon kezdődik, és a Barnetet feljuttattam a Premier League-be. Kíváncsi vagyok már a nagyokra, bár első szezonban azért itt fő a tisztes helytállás. Negyed- és harmadosztályt még fölényesen nyertem, de a másodosztályt már csak három ponttal, és a legutolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím. Ligakupából és FA-kupából lentebb leírtam, milyen botrányos körülmények között estem ki, de cserébe meglett az UEFA-kupa, úgyhogy ebben a szezonban is indulhatok nemzetközi kupában, sőt még a szuperkupáért is. Mondjuk az UEFA-kupa nagyon necces volt, mert bár ugyan a csoportból még simán jutottam tovább, de utána mind a négy forduló vagy hosszabbításba torkollott, vagy egyszer-egyszer a visszavágó 90. percében mentett a kapusom, illetve szereztem a továbbjutást érő gólt, mindkétszer a biztos kiesést ezzel éppen csak elkerülve...
De nem igaz, hogy a játék nem reagál a teljesítményemre! A nemzetközi szereplésért lószart se kapok; szponzornak még mindig ugyanaz a helyi fodrászüzlet jelentkezik, amelyik a negyedosztályban is; az igazgatóságnak az össz elvárása minden évben az, hogy kerüljem el a kiesést és hosszabbítsam meg valakinek a szerződését, így egész éven át minden meccset követően ugyanazt a két üzenetet kapom: azt, hogy milyen rohadtul elégedettek, amiért nem vagyok kieső pozícióban (persze, bazze, ha egyszer vezetem a tabellát); és hogy vigyázzak, mert ki fognak rúgni xy szerződésének lejárta miatt (de mégis mi a francot csináljak, ha a maximális pénzt ígérem az adott játékosnak, és folyton visszautasítja?). Úgyhogy elvagyunk. Az ifiakadémián már harmadik éve nincs senki, de már ahhoz is kezdek hozzászokni, hogy Angliában ezek szerint a 90-es évek elején nem születtek gyerekek...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.