Hiszel a sorsban???

Ilyen szempontból igaz a családias légkör (már egyetemen is az elsőéveseket is kollégának szólítja sok prof, késöbb meg mindenki (hacsak nem tegeződünk)).
Ügyeletben meg legtöbb helyen ilyen általad említett módon működik a dolog (csak még rosszabb nővér/beteg és orvos/beteg aránnyal mint ahogy említetted)

Glory, Glory Man United !!! Champions of England, Europe and the World!!!

"az hogy mindenki ismer mindenkit az NAGYON erős túlzás(persze városnagyságtól is függ)"

Hát, csakúgy a saját tapasztalataimra építettem, és Budapest elég kis városnak tűnt ilyen szempontból.

"És azért a "családias" légkörtől távol áll (itt is megy azért egymás taposása - persze sok a barátság is. Úgy mint bármely más melóhelyen. Csak itt nagyobb az egymásrautaltság - ezért nem érdemes és szokás összeveszni senkivel)."

Ami azt illeti, többé-kevésbé ezt az "egymásrautaltságot" értettem "családias" légkör alatt. Azt, hogy két teljesen különálló SZTK-ban is kollégaként kezelik egymást az orvosok. Persze, kerültem már egyszer egy világvégi kórházba, melyet legalább 100 éve le kellett volna már bontani. Ott az "elkeseredett" légkört láttam, azt, hogy egyetlen egy darab nővér felügyel legalább 20 betegre. Mintha egy háborús táborba kerültem volna...

"Alprazoloamrol meg szépen fokozatosan le lehet állni (súlyos elvonási tüneteket amúgysem okoz, inkább a pszichikai hozzászokás lehet probléma)"

Első körben gond nélkül leszoktam - abbahagytam, és kész. De második körben, amikor újból felírták már nem szabadultam meg tőle egykönnyen. Már lassan 1,5 éve szedem folyamatosan, és ennyi idő után már nem olyan egyszerű a dolog. A második leszokási kísérletnél már azért durvábbak voltak az elvonási tünetek. Azt sem világos, miért nem írják fel az összes elvonási tünetet a tajékoztatóra, holott amikor az orvosokkal konzultáltam, hogy előfordulhat-e ez meg az, akkor ők bólintottak (sőt, az asszistensnő helyeselt elsőként), hogy igen, lehetségesek az ilyen helyzetek. A legutolsó orvos-látogatásomnal került szóba az elvonó, és fogalmam sincs, hogyan zajlanak az életben az ilyesmik. De ma már tényleg csak nagyon minimális dózist szedek (nem úgy, mint 1 éve), de a "minimális" alá még nem sikerült kerülnöm. Pedik kéne...

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Attól függ ki mennyi idő óta dolgozik. Ha régóta a szakmában vagy, azért a környékeden megismered az embereket (hisz sok problémás eset jön fel, illetve továbbképzések, konferenciák stb...) .
Persze leginkább azokat akikkel mindennapi munkakapcsolatban van az ember (pl egy szemész meg egy urológus nem nagyon találkozik), illetve akivel eggyütt jártál egyetemre (évfolyamból gyakorlatilag mindenki ismer mindenkit(ha mást nem látásból) - 6 év sok idő).

De az hogy mindenki ismer mindenkit az NAGYON erős túlzás(persze városnagyságtól is függ)

És azért a "családias" légkörtől távol áll (itt is megy azért egymás taposása - persze sok a barátság is. Úgy mint bármely más melóhelyen. Csak itt nagyobb az egymásrautaltság - ezért nem érdemes és szokás összeveszni senkivel).

Titoktartás meg abszolút létezik (ezt tényleg mindenki betartja). Ha mondjuk mindketten kezelték az adott beteget, akkor persze megosztják az infokat. Illetve szokás persze az érdekesebb és/vagy tanulságos eseteket kitárgyalni (de ez esetben SZIGORÚAN név nélkül ( pl. 36 éves férfibeteg... ).

Alprazoloamrol meg szépen fokozatosan le lehet állni (súlyos elvonási tüneteket amúgysem okoz, inkább a pszichikai hozzászokás lehet probléma)

Glory, Glory Man United !!! Champions of England, Europe and the World!!!

Amúgy meg, ti orvosok hogyan csináljátok ezt? Úgy értem, azt, hogy a város összes orvosa ismeri a város összes orvosát. Ha teszem azt, x elküld y-hoz, akkor y ismeri x-et, majd továbbküld a város másik végébe z-hez, aki együtt dolgozott x-szel és y-nal is. Elég családiasnak tűnik a magyar egészségügyben a légkör. És úgy, orvosi körökben mennyire létezik a belső titoktartás?

Alprazolamból meg már nagyon keveset szedek, mielőtt rám szállnanak - nincs már semmi hatása, egyszerűen csak annyit, hogy a szervezetem elhigyje.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Miért pont alprazolam (vmi ismerős ? - mindegy nem firtatom). Erről a témáról nem sok tapasztalatom van, de van pszichiáter ismerősöm, összefutok vele érdeklődök nála.

Glory, Glory Man United !!! Champions of England, Europe and the World!!!

Hm, hát, nem is igazán maguk a gyógyszerek, inkább az elvonók érdekelnének (az alprazolam-függők is elvonón végzik). Azok hogyan zajlanak?

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”