Két dolgot utálok nagyon a filmekben:
1. Ha determinisztikusan használják az időutazást, azaz ha nemcsak a jelen képes megváltoztatni a múltat, hanem a jövő már a jelen során megjelenik a múltban. Tehát amikor Heri Kókler visszautazik az időben, és megmenti saját magát, hogy visszautazhasson az időben, és megmenthesse saját magát stb. tetszőleges hosszan...
2. Ha folyton azzal fenyegetőznek, hogy mindenkit megölnek, de közben egy patkány nem halálozik el az egész film folyamán. Pedig már úgy örültem, amikor azt hittem, kivégezték azt az idióta hippogriffet...
Ezeken kívül megemlíteném még az olyan oltári következetlenségeket, mint hogy a kisgyerekeknek van mindenszemélytartózkodásihelyétmegmutató térképük meg idővisszafordító ketyeréjük, amit a legnagyobb természetességgel használnak nap mint nap; ugyanakkor viszont a nagyokosoknak ugyanezek bevetése egy köztörvényes gyilkos elfogása során sem jut az eszükbe...
Ja, meg Lupin a (vér)farkas. Ez rosszabb, mint a Doom 3-ban Betrüger főgonoszként... (Gyengébbek kedvéért: lupus=farkas latinul, Betrüger=csaló németül.)
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
